Harangszó, 1916
1916-10-29 / 33. szám
262 melyek önmagunkban hallgatagon, bensőnk mélyében vannak. Hogy a csillagok világát láthassuk, a derült világ napfényének ki kell aludnia. Az embernek a lélek összes előnyeit ki kell fejlesztenie, igaz, hogy a magaslatokra való folytonos törte- tés fáradtságos dolog, de az erkölcsi tökéletesség magaslataira a szenvedések útja vezet. A szenvedések óráiban a földi örömök pislogó fénye kialszik, a kicsinyes gondolatok elvesztik vonzó erejüket ; uj láthatárok nyílnak meg, a lélek szabadon szárnyal a nagy és örök igazságok felé. A szenvedések alakítják az embert gondolataiban, érzelmeiben mélységessé, vágyaiban nemessé, örömeiben bensőségessé, mint a kalapács, a véső a művész kezében remekművé alakítja az élettelen durva anyagot. A keresztyén fölfogás szerint a fájdalom nem tompa hang, néma lemondás, hanem az életbe készségesen felvett erő, mely az élettevékenységet csak fokozza. A győzelmi pálma is csak akkor fölemelő, igazán értékes, ha erős küzdelemben vívta ki az ember. Egyetlen igazán nagy ember sem ment át az életen szenvedés nélkül. A szenvedés az ipari lángelméket, hősöket mindig kedvelte és győzelem babérja rendesen azok homlokát ékesíti, akiket a fájdalom sebzett véresre. Goethe igen szépen mondja: ki kenyerét sohasem ette könnyek között, ki gondteljes éjjeleit nem ülte végig ágyán sirva, az nem ismer benneteket égi hatalmak. Hányán nem hittük ezt, de hányán hisszük ma. A szenvedés egy jobb világ építő köve lett, ez ma élettitok, s szenvedés rejlik minden mögött a világon. Van a fájdalomban valami művészi, esztétikai erőteljes alkotó elem is, mely fönséges vonásokat kölcsönöz a lélek képének. Jézus világhódító lehetett volna a Kereszt nélkül is, de mert sokat szenvedett, szeretettel borul lábaihoz az egész világ. Szegény nemzetünk is mennyit szenved most e háború alatt, de egy egész világ csodálja, szereti. Ti szenvedők, kiknek vérző sebük remegve sajog, mi csodálunk és szeretünk benneteket. Íme a szenvedés értéke, ne akarja azt senki görög módra könnyelmű élettel lerázni, ne térjünk ki előle, hanem menjünk iskolájába, érezzük át azt, amit Jézus Krisztus átérzett az Olajfák hegyén. A szenvedések napja után jön az üdv napja, amelyben Isten bennünk teljesen felépítheti az HARANGSZÓ. ő országát. A szenvedés gazdagabbá tesz és tett a szeretetben. A közös szenvedés terhe közös erőt és vigaszt hozott. Azért a szenvedést e nehéz időkben a keresztyén hit világánál illesz- szük be úgy az egyes ember, mint az egész világ rendjébe, akkor mindig érezni fogjuk Isten közelségét. (Vége.) Karácsonyi üzenet. Mégcsak októbert Írunk s a fákon sárgultan bár, de rajt van a falevél. Reggelente szürke őszi köd ereszkedik alá s megdidergteeti az ember testét. Szegény katonáink! mondjuk sóhajtva. A lehervadt falomb zörgős utján lassan lépegetünk a tél felé s innen- onnan ránk kopogtat az ádventi időszak. Mintha, már is hallanánk komoly intelmét: készüljetek szent karácsony napjára! Mi is elvégezzük a készülés munkáját. Azt a munkarészt, mit a háború megindulásakor magunkra vállaltunk s mit azóta becsületes jóigyekezettel teljesíteni iparkodtunk. Ez évben is gondoskodni akarunk arról, hogy katonáink ne nélkülözzék a karácsonyi szent ünnepek alkalmával Isten szent igéjét. Idén is elküldjük a havas harcmezőre, a fagyos lövészárokba, a kórházakba azt a boldogító, kettős üzenetet, mit Isten kegyelme küld az égből s a szerető szivek küldenek itthonról. A kis füzet ez alkalommal is ünnepi elmélkedéseket, énekeket és bibliai szakaszokat fog tartalmazni. November első hetében kezdjük meg szétküldésüket. Hisszük, hogy a munkában fáradhatatlan nőegyleteink, áldozatkész gyülekezeteink és egyes testvéreink most is mindent elkövetnek, hogy ezzel a kettős üzenettel egy kis öröm- sugárt küldjenek küzdő és szenvedő testvéreinknek! Olvassátok a bibliát. Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, Dg Isten nem lel hajlékot. Zsolt. 119., 105.: Október 29. vasárnap, I. Kor. 1, 4—9. „ 30. hétfő, Róni. 1, 8—12. „ 31. kedd, 46. zsolt. Novemb. 1. szerda, I. Kor. 3, 11—23. „ 2. csüt.. Máthé 5, 1—2. „ 3. péntek, „ 5, 13—16. „ 4. szombat, János 2, 13—17. 1916. október 29. A kötelesség* útja. , Elbeszélés. Irta : Kapj Béla. i Tizenkettedik fejezet. Építő munka. Folyt. 30. A gazdakör csakhamar hatalmas erővel illeszkedett a község életébe. Sárosy László lassanként nem elégedett meg a felolvasások tartásával, hanem mozgalmat indított a helyes eszmék megvalósítására. így például egyszer arról tartott felolvasást, hogy milyennek kell lenni egy csinos, tiszta falunak. Milye- v nek legyenek a házak, a szobák, milyen legyen az ablak, padló, a szoba nagysága, hogyan rendezzék be az udvart, a gazdasági épületeket, hogyan csinosítsák a házak elejét, meg az utcát ? Mikor azután egy nyári tűzvész végig perzselte a falut, egyszerre mutatkozott az elhintett mag gyümölcshozása: cserépzsindely került a régi zsupfe- delek helyére s takaros, nagy ab- laku, világos házak épültek a régi viskók helyébe. Persze nem ment magától és nem ment könnyen! Mikor egyik vasárnap a babonáról beszélt s az oláh nép sok- ^ féle, ostoba babonás szokásait kifigurázta, izgalomba jött az egész falu. Micsoda istentelenség azt mondani, hogy nincsenek szellemek? Nincs boszorkány, nincs csalánseprüje, boszorkány szekere, pusztító tüzes lehellete, megigéző, megrontó tekintete ? No csak menne a tanító éjféltájban a kereszt- utra, vagy ereszkednék le a Draku barlangjába. Tudom Isten, nem beszélne olyan pökhendi módra! Persze, a tanító urnák nincsen tehene, azért mondja nevetséges hiábavalóságnak a ráimádkozást! . . ' Hiába beszélt Sárosy László nagy lelkesedéssel az egy, igaz élő Istenről, ki mindent bölcsen, jól te- • rémitett s nem rémitgat minket e gonosz szellemekkel, boszorkányokkal, hiába magyarázgatta, hogy a babonasággal az igaz vallásosságot sírba temetjük s a jó Isten megbántjuk, mindez nem használt semmitsem. Késő este is zajos volt az útca s a kapujára súlyos kődarabok zuhogtak. Éjféltájban meg halkan megkoccant az ; ablak s addig zörgött az üveg, f mig ki nem tekintett rajt az utcára , Sárosy László. Most azután saját szemével is meggyőződhetett arról, hogy vannak gonosz szellemek.
