Harangszó, 1916

1916-10-15 / 31. szám

246

kolddik fehéren tajtékzó hulláma. Nem szólnak semmit, talán akaratuk ellenére rálépnek a gyepes ösvényre s elindulnak a romok" felé.

— Még csak kétszer jártam itt.

— En se sokkal többször, mondja körülnézve Lonci. Apa nem szereti, ha erre jövünk, azt mondja, hogy kígyók vannak. Brr ! ha megcsíp !...

— Ne féljen, itt vagyok én ! Tudja, hogy megvédelmezem a szörnyetegek ellen. Úgy, mint múltkor, tette hozzá kis idő múlva.

Remélte, hogy megint kezéhez ér az a kis bársonyos leány-kéz, vagy legalább egy simogató, meleg tekintet jutalmazza, de a lány kipirult arccal, magasra emelt fejjel megy előre.

A rom nem valami bizalom gerjesztő hely. Mogyoró és füzbokrok fogják be az em er magasságú téglafalak közét. Vadrózsa és galagonya körülölelik a kőrakásokat s szerte futó ágaikkal befedik az üreges mélyedéseket. Középen áll a derékban kettétört gyárkémény, tőle balra cserép zsindejü, csapott tetejű viskó húzódik, melyet az idő keze ugyancsak belenyomott a föld mélyére. Ablaka nem látszik, ha vágtak rá valamikor, akkor is befogta a galagonya, meg vadrózsa. Ajtaja nincs.

Olyan különös «hangulat fogja el az embert a romok között. Elmúlt idő lehelletét érzi a lélek, borzongató érzés járja át a szivet, megfog a derékban kettészakított emberi munka felett érzett döbbenet s a titokzatosság varázsa. Valamikor törzse és koronája is volt annak az oszlopnak, kőművesek jártak szédítő magasságán, egymásmellé illesztgették a tégla sorokat s közelebb vitték az egész épületet a tervező agy gondolatához. Sok tervezgetés, számitgatás és ábrándozás kapcsolódott az egészhez. Volt ember, aki ehez kötötte életét, jövőjét, terveit, boldogságát. Most pedig rossz az egész, gazverte, üreges föld, téglahalom és kőhányás.

— Különös, mondja kis gondolkodás után a tanító, s egyenesre merevíti kezét, — mintha sohase láttam volna itt azt a patakot.

— Igaza van, rendesen arrább folyik — feleli a lány, — azt hiszem a malom miatt.

A szomszéd völgy erre néző hajlásá- ból malomkerék látszik ide, mögötte vakolathagyta ház. A kerék mozdulatlanul áll. A patak vize zúgva rohan el a gát előtt, kavicsos ágya ott vezet el a regi téglavető előtt, úgy azonban, hogy hulláma neki feszül a csapott tetejű kis házikónak. Derékszögben

megtörik, azután sebes zúgással tovább folyik.

— Ha dolgozik a malom, akkor az egész viz arra felé folyik, magyarázza a lány. Ha pedig áll a malom, akkor a vizet erre vezetik.

— Ehe, már értem. Kié a malom ?

A lány csodálkozva néz.

— Hát a mienk.

— Persze. Hiszen itt minden a maguké, hagyja rá a férfi.

Még néhány lépést mennek, egyszerre a kis ház előtt megzörren a bozót s egy szaladó ember alakja eltűnik az összecsapódó ágak közt. Csak egy pillanat az egész, abból is elvesz egy darabkát a meglepetés. A leány remegve szorítja szivére a kezét, a férfi előrehajol.

— Az édesapja.

— Ah, lehetetlen, hiszen a kertbe ment. Hogy kerülne ide.

Sárosy néhány ugrással a házikó falánál terem. Sehol senki. Bejárja a bozótos részt, botjával belebök a sűrűbe. Sehol senki.

— Pedig ember volt s a kabátja olyan szinü, mint. ..

— Vadorzó lehetett, mondja a lány, s didergősen húzza összébb könnyű szövetű gallérját Menjünk vissza!

Folytatjuk.

HARANOSZÓ,

_________

A világháború eseményei.

Harc az oláhok ellen.

A nagyszebeni vereség megtörte a román sereg t'ámadó és ellenálló erejét. Csapataink előtt megnyílt az ut a vöröstoronyi szoroson át Romániába. A megvert és megtizedelt oláh sereg egyes töredékei a fogarasi havasokon kerestek menedéket. A győztes szövetséges csapatok kelet felé nyomultak, hogy Szeben felszabadítása után ne késsék Fogaras megváltása. Nyugaton, a petrozsényi és az orsovai szakaszon szintén visszaszorítottuk az ellenséget. Október 4-én felszabadult Petrozsény. Csapataink az ellenséget déli irányban a havasok felé kergették.

A románok Rjahovó vidékén öt ezreddel átkeltek a Dunán s a folyam jobb partján körülbelül tiz kilométernyire nyomultak előre, a ruszcsuk- tutrakani utón megszállottak több helységet. Nagyralátó vállalkozásuk azonban csúfos kudarccal végződött. Október 2-án dunai flottillánk szétrombolta az átkelésre szolgált pon- tonhidat. Másnap megkezdődött a bolgárok ellen az elkeseredett harc, ‘

1916. október 15.

mely a Dunán átkelt oláh csapatokat menekülésre kényszeritette. Akik kelet felé menekültek, a tutrakani csapatok kezébe kerültek, akik pedig az elpusztított hid felé rohantak, nagyrészt a Duna vizében pusztultak el.

A románok dunai kudarcát betetézik az október 5-én történt vereségek. A görgényi szakaszon csapataink kiverték őket állásaikból. A Falken- hayn fővezérlete alatt vívott győzelmes csaták után a Homoródon és Oltón át futva menekültek a románok. A Perzsány-hegy nyugati szélén csapataink döntő csapást mértek az ellenségre. Elszedték 28 közönséges, két nehéz és 13 gyalogsági ágyúját. Foglyul ejtettek több mint kétszáz főnyi legénységet. Az oláhok nagy vereséget szenvedtek Szászmagyaros és Homoród között is. Csapataink most már megindulhattak Brassó felé s azt október 7-én el is foglalták.

Az ellenség a Dobrudzsában is szerencsét próbált. De a rasova-coba- dina-tuzlai vonalon véres vereséget szenvedett.

Küzdelem az oroszok ellen.

A hónap első napján sikeres ellen- támadásunk volt a Brody-Zlocsov műúton. 24 orosz tiszt, 2300 főnyi legénység és tizenegy géppuska került Bőhm-Ermolli kezébe. Volhiniában Terstyánszky hadserege verte vissza az oroszokat. Október 2-án ugyanitt nagyobb erővel uj rohamra indult az ellenség. A véres ütközet Szvi- ninchy és Zaturczi között folyt le. A támadás célja volt a Kővel felé vivő ut biztosítás. Az ellenség óriási tömegekben zudult állásainkra. A kemény tusában a híres orosz gárda is részt vett. Azonban Terstyánszky és Linsingen derék katonái vitézül megállották a sokszoros rohamot. Állásaink kivétel nélkül birtokunkban maradtak. Hiában volt az ellenségnek minden erőfeszítése. Másnap és harmadnap és negyednap megújult a véres küzdelem. A széles frontot óriás tömegek ostromolták. De hiában volt minden erőlködés. Az oroszok összes támadásai kudarccal végződtek.

Október 6-án Bothmer gróf a Zlota-Lipa partjain előretörő orosz tömegeknek állotta útját, úgy hogy megerősített állásainkat mind megtarthattuk. Itt a mi katonáinkkal együtt harcoltak a vitéz török csapatok.

Harc az eladok ellen.

A tenger mellékén nem boldogulnak az olaszok. A Komen-fensik nehéz