Harangszó, 1916
1916-10-15 / 31. szám
242. HARANQSZÓ. 1916. október 15. vagy árvát se nyomorítsatok meg«. (2. Mózes 22. 22.) »Az Ur a ti Isteniek igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek «' (5- Mózes 10, 17—18.) »Átkozott, aki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! (5. Mózes 27, 19.) Hasonló szellemben emelik fel szavukat az özvegyek és árvák érdekében a próféták. Esaiás próféta könyvének elején, a 17-dik versben mondja: »Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét« »Az árvát és özvegyet ne nyomorgassátok!« Kiáltja újból Jeremiás. Ä zsoltáriró pedig oly lelket megnyugtatóan vallja: »Az árváknak atyjuk és az özvegyeknek őrzőjük az Isten « (68. Zsolt. 7.) Jób- nak legszebb dicsekedése, amidőn rajzolja előbbi boldogságát ép az özvegyek és árvák segítésében nyilvánul meg. »Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem, mert megmentém a kiáltozó árvát, akinek nem volt segítsége, az özvegynek szivét megörvendeztetém.« (Jób, 29, 11 — 13.) Illés próféta a sareptai özvegyről csudálatos módon gondoskodik. (I. Kir. 17.) Jézusnak szemei is az uj szövetség tanúsága szerint minden alkalommal különös szeretettel nyugodtak meg az özvegyeken és árvákon, ezeknek szomorú sorsán, Mig az özvegy asszony két fillérét magasan értékeli, addig a naini özvegynek visszaadja egyetlen fiát. Az első igazi keresztyéni egyházi élet az apostolok cselekedeteiről Írott könyvnek 6. része értelmében tulajdonképpen az özvegyeknek lelkiismeretes gondozásával vette kezdetét. Péter apostol is Joppéban azért támasztotta fel Tabithát, mivel ez az özvegyasszonyoknak pótolhatatlan gondozója vala. (Apóst. csel. 9, 32—48.) Az apostolok gyülekezeteiben az özvegyek különböző tiszteletreméltó (tisztségeket töltöttek be, kik valóban özvegyek voltak, amint Pál Timótheushoz is írja: »az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek tiszteld.« (I. Tim. 5. 3.) Jakab apostol pedig ama valóban időszerű szívhez szóló szavakat intézi hozzánk levelében (1, 27.): »tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban.“ Íme ezeket juttatja eszünkbe az irás szava, amikor napjainkban érző szívvel az özvegyek és árvák szomorú sorsára gondolunk, velük törődni akarunk. A szentirásban lefektetett szent elveknek kell Útmutatásul szolgálniok mindama intézményeknek létrehozásában, fenntartásában, melyek hivatva vannak és hivatva lesznek az özvegyek és árvák terhén könnyíteni. Az özvegyeknek és árváknak pe’dig szintén az irás szavait juttatjuk eszükbe, hogyha el akarják nyerni a léleknek egységét a békesség kötelékében, úgy ne felejtsék el az apostol intését: A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenbe veti és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal. (I. Tim. 5, 5.) Khartum, a szerecsenek főYárosa. Irta: Németh Károly. Folytatás. Parancsra nem volt szükség.. A katonák lihegve vágódtak a négyszög oldalaiba, mert megtanulták már, hogy aki kiviil marad, mikor az ütközet megkezdődik, az igen valószínűleg rendkívül kellemetlen módon hal meg. A négyszög egyik sarkán elhelyezett apró, százötven fontos tevés-ágyuk nyitották meg a táncot, miközben a négyszög jobb oldala előre mozgott, hogy birtokába vegye az emelkedő terepnek egyik halmát. Mindnyájan harcoltak már azelőtt is sokszor ilyen módon; mindig ugyanaz a forró és tikkasztó alakulat, por- és bőr-szag, az ellenségnek ugyanazon villámszerű nekilendülése, ugyanazon nyomás a négyszög leggyöngébb oldalán, néhány percnyi kétségbeesett kézitusa, utána a sivatag néma csendje, melyet csak azoknak sikoltásai törtek meg, akiket a maroknyi lovasság üldözni próbált. Gondtalanokká váltak A tevés-ágyuk időközönként megszólaltak, s a négyszög a tevék tiltakozásai közben előretán- torgott. Azután következett háromezer olyan ember rohama, akik nem tanulták meg könyvekből, hogy a csapatoknak teljes lehetetlenség zárt sorokban rohamozni hátultöltős fegyverek ellen. Néhány golyó jelezte közeledésüket, és néhány lovas vezetett, de javarészt mezítelen emberek voltak, őrjöngve a dühtől s csak lándzsával és karddal felfegyverezve. A háborúkhoz szokott sivatag ösztöne mondta meg nekik, hogy a négyszög jobb szárnya a leggyengébb, mert a front felől kikanyarodtak A tevéságyuk a kanyarodás közben beléjük lőttek és egy pillanatra utakat vágtak köztük, olyan formán, mint mikor az ember Rentben a teljes sebességgel rohanó vonatból nézi a komlókertek gyorsan elcsapódó sorait; és a gyalogsági tüzelés, amellyel vártak az alkalmas percig, százakat kaszált le tömör rakásra. Nincsen a világnak az a civilizált serege, amelyik kibírta volna azt a poklot, amelyen ezek keresztülgázoltak; az élők magasra ugráltak, hogy a halottak bele ne kapaszkodjanak sarkukba, a sebesültek átkozódtak és előrebotorkáltak, mig el nem estek — a malomgátról lezuhanó vízhez hasonló fekete zu- hatag — neki a négyszög jobb szárnyának. Azután a porlepte csapatok sora és odafönt a halványkék sivatagi mennybolt eltűntek a kavargó füstben ; és az izzó terep apró kövei, s a cserjék száraz bozótjai a legfontosabb jelentőségű dolgokká lettek, mert a katonák ezek szerint mérték fuldokló visszavonulásukat és menekülésüket, gépiesen számlálva és utat nyerve maguknak a kiválasztott kavicsig és ágig. Nyoma sem volt a tervszerű viaskodásnak. A katonák miatt az ellenség a négyszög mind a négy oldalát nyomhatta egyszerre, mit sem tudtak róla. Az ő dolguk az volt, hogy legyilkolják, ami szembe került velük, hátbaszurják, akik keresztülgázoltak rajtuk, és még haldokolva is lerántsák gyilkosukat mig valami boszuálló puskatus fejbevágja. Dick Torpenhowal és a fiatal orvossal nyugodtan várt mindaddig, mig végre a nyomás elviselhetetlen lett. Remélni sem lehetett, hogy a sebesülteket gondozhassák, mig a rohamot vissza nem verik, ezért hát hármasban elkezdtek a leggyengébb oldal felé húzódni: Kívülről egy lökés jött, a döfködő lándzsák rövid nyesz- szenései, és egy lovas ember, mögötte harminc vagy negyven mással, keresztül tört, kiáltozva és vagdal- kozva. A négyszög jobb szárnya utánuk szívódott és a többi szárnyak segítséget küldtek. A sebesültek, akik tudták, hogy csak néhány órájuk van még hátra, belefogózkodtak az ellenség lábába és lerántották őket, vagy valami elhajított puskához tántorogva, vakon beletüzeltek a szörnyű verekedésbe, mely a négyszög közepén dühöngött. Dick érezte, hogy valaki erősen keresztülvágta a sisakját, hogy revolverével belelőtt egy fekete, tajtékhab-foltos arcba, mely ) erre azonnal megszűnt emberi archoz hasonlítani, és hogy Torpenhow egy arab alá került, akit le akart teperni,
