Harangszó, 1916
1916-09-17 / 27. szám
210. nyára a legteljesebb mértékben elismerjük azoknak az áldozatoknak megfizethetlen nagyságát, melyeket katonáink hoznak. Bizonyára szivünk egész melegével, a szeretetnek és részvétnek csordultig telt mértékével fordulunk a rokkantak felé. Bizonyára tudatában vagyunk irányukban fennálló tartozásunknak. Egy pillanatra sem sokaljuk azt az összeget, amit az állam és társadalom a rokkantak segélyezésére fordít. Sőt inkább arra kérünk és buzdítunk mindenkit, hogy az adakozásból derekasan vegye ki a részét. Minden kétségen felül álló igazság azonban, hogy a legnagyobb áldás és jótétemény, ha felebarátunkat olyan helyzetbe juttatjuk, hogy maga keress meg kenyerét ; ha dologképessé tesszük. A rokkantügy abban az államban találja meg legsikeresebb megoldását, amelyik a legtöbb rokkantat tudja visszaadni az emberi méltóságot biztosító munkának. Ebből a szempontból tekintve a kérdést, belátjuk, hogy itt nem egyedül pénzről, adományról, segélyről van szó. A rokkantakról való gondoskodás jó részben, sőt talán java részben a tanításnak és nevelésnek kérdése. Meg kell tanítani a rokkantat arra, hogy csökkent képességével is tudjon dolgozni eddigi hivatásában, vagy amennyiben ez lehetetlen, uj foglalkozásra kell tanítani. De a célt evvel még nem értük el. Az ember nem gép, hogy csupán teljesítőképességét vegyük számításba. Szükséges, hogy a munkáját szeresse és megbecsülje, hogy a munkában kielégítést találjon becsvágya, s örömmel töltse el az a tudat, hogy hasznos férfias dolgot végez. Ezt pedig csak nevelés utján érhetjük el. Tapasztalható, hogy a rokkantak egy része valami »könnyebb« foglalkozást keres. írnok, vagy hivatalszolgai állást. Valószínűnek tartom, hogy amint már a béke idejében is mindig több volt az ilyen állásokra a pályázó, mint a megüresedett hely, úgy a háború után sem kínálkozik majd elegendő alkalom. Magától értetődő, hogy a jövőben ilyen helyeken a rokkantakat kell előnyben részesíteni. De általában véve nem tartanánk helyesnek, ha a rokkantakat ilyen állások elnyerésével biztatnák, mert hiszen kevesen juthatnak be s az ilyenre számítókat csalódás után csalódás éri majd; de még ezzel olyan lelki állapotot teremtenek bennük, mely eltereli figyelmüket az arca verejtékével járó dologtól. Nem szabad a vigasztalásnak és bátorításnak oda fajulni, hogy az élet komolyságát, küzdelmeit, nehézségeit eltakarjuk, holott jól tudjuk, hogy azok megszüntetése nem áll hatalmunkban. A rokkantak előtt is isten kegyelméből még számos esztendő, évtizedek állanak. Végzetes hiba volna azzal hitegetni őket, hogy nehézségekben nem lesz részük. Az élet terhét, a napnak hévségét bizony hordozniok kell, mert ez az emberi sors. Számolnunk kell avval is, hogy akik ennek a háborúnak szenvedéseit nem élték át, azok majd hidegebb szívvel, lanyhább részvéttel tekintenek a rokkantakra s ezek a kenyérért való versengésben ottan-ottan kíméletlenséget is kénytelenek lesznek tapasztalni. A leghelyesebb és célra vezetőbb mindenesetre az, ha a rokkantak megmaradhatnak eddigi foglalkozásukban és eddigi környezetükben. Különösen áll ez a falusiakra. Egyes kivételes esetektől eltekintve nagyon kívánatos, hogy a rokonok és hozzátartozók kövessenek el mindent, hogy a rokkant a falujában maradjon, ne menjen városra. A városokban a megélhetés előreláthatólag jó ideig a háború után is költséges lesz. Falusi ember egykönnyen el se tudja gondolni, hogy mennyi kiadás van ott, ahol minden szükségletet készpénzen kell beszerezni. Szülőfalujában, pajtásai, ismerősei, rokonai között, megszokott munkájában sokkal elégedettebb és boldogabb lehet akárki, mint idegenek között. Lehet, hogy most kapna állást, de meddig tart ez az állás? Most alkalmazzák, mert kevés az ember, de később, amikor kaphatnak ép erőt is, vagy ha idők múltán még jobban elgyengül, el fogják bocsátani, s ugyan hova tér majd akkor, hol hajtja fejét nyugalomra ? Úgy rokkant katonáinknak, valamint szüleiknek, családjuknak, jóakaróiknak meg kell fontolniok, hogy az élet a háború után nehezebb lesz, mint a háború előtt volt, számolniok kell nemcsak a mával és holnappal, hanem sok esztendővel A legjobb gondoskodás felebarátunkról az, ha lehetségessé tesszük neki, hogy önmagáról gondoskodjék, mert akkor Isten után a maga erejére támaszkodva megállja helyét és bizalommal tekinthet a jövőbe. Az Istenbe vetett hit s a magunk erejének tudata adhatja csak meg azt az életbátorságot, életkedvet, tettvágyat, amelyek nélkül eltespedünk, megizetlenedünk s boldogtalanokká leszünk ! HARANpSZÓ. Félesztendö a fronton. Egy katona naplójából. Jan. 28-án kissé hidegebbre fordult az idő. Balszárnyunkon szünet nélküli ágyúzás, a mi arcvonalunk előtt tüzéreink erősen lövik a muszka állásokat, egész nap a futóárkok tisztogatása folyik. 29-én két repülőgépünk átrepült a muszka állásokon, az oroszok lövöldöztek reájuk, de nem találtak. Egy muszka repülő is átrepült a mi állásainkon, a miein- kek gépfegyverrel lövöldöztek rája. A mi tüzéreink egész nap szüntelenül lövik az orosz állásokat. 30-án aránylag nyugalom, este erős gránát- és akna harcok.' 31-én szép idő, egyes tüzelések és ágyúzások egész nap. Február 1-én balszárnyunkon erősen ágyuzzák az orosz állásokat, de eredménytelenül. 2-án szép derült idő. Két orosz repülőgép repült át állásainkon, az egyik bombákat dobott le az ezred segélyhelyére, tüzéreink szigorúan ágyuzták őket és el is űzték. 3-án tüzéreink nehéz gránáttal lövik a muszka állásokat, egy repülőnk a muszka állásokat bombázta. Este erős kézigránát és akna harc. 4-én egy repülőgépünk 3-szor megkerülte a muszka állásokat, a muszkák igen sokat ágyuzták, de minden eredmény nélkül, sértetlenül tért vissza a repülőnk. Ma itt volt nálunk Károly Ferenc József trónörökös, megszemlélte a honv. hadosztályt, a honv. ezredeket és nagy megelégedését fejezte ki a csapatok iránt. Másnap tovább folytatta szem- leutját a fronton. 5-én szép idő van, egyes helyeken ágyuharcok vannak, este erős kézi gránát és- akna harc. 6-án ködös idő van, egész nap aránylag nyugalom van. 7-én nagy köd van, egész nap az oroszok ágyuzták rajvonalunkat, mire a mieinkek is válaszoltak. 8-án reggel havas eső esik, egész nap egyes tüzelések mindkét részről, este erős orosz járőrök mennek ki, de kevés eredménnyel. 9-én szép idő van, a tüzéreink erősen lövik az oroszoknak egy előre tolt állásukat és hidjukat, amit a Putilovkán vertek. Délután az oroszok szünet nélkül lövik a jobb szárnyunkon levő állásunkat. 10-én a hó esik, nagyon fázós idő van. Egész nap szakadatlan ágyúzás. A balszárnyunkon levő 3-ik hadosztályunk előtt az oroszoknak egy előre tolt állásukat összelőtték a mi tüzéreink. Az oroszok is szünet nélkül ágyuzták a mi állásainkat. Este erős gránát és akna harcok. Este egy barátommal a raj1916. szeptember 1?.
