Harangszó, 1916

1916-09-10 / 26. szám

202.

HARANOS2Ó.

1016. szeptember IÜ.

események alakulása kedvére van, addig hisz. A győzelem, a diadal idejében hisz. De mikor vihar váltja fel a verőfényt s megpróbáltatás a szerencsét, akkor meginog bennük a hit s kételkednek Isten valóságában, az ö atyai kegyelmében.

Engedjük, hogy a mostani, mindig súlyosabbá váló idő közel férkőzzék lelkűnkhöz. Engedjük, hogy Isten ítéletet mondjon felettünk s lemérje hitünket, annak tartalmát és erejét. Keressük és építsük az igazi hitet. Bizodalom, odaadás, alázatosság és bizonyosság legyenek alkotórészei. Ne zárjuk el magunkba, hanem vigyük bele az élet szomorúságaiba. Sok alkalmunk van erre különösen most, mikor a háború megpróbáltatásai sokkal közvetlenebbül és sokkal közelebbről lépnek elénk. Tegyük hitünket élő hitté, mely a szeretetlen munkálkodik. Ha igy az Írás. világánál mi magunk is megvizsgáljuk önmagunkat, akkor ez a vizsgálat föléje emel a legszo- morubb eseményeknek s a minden bizonytalanság földjén megmutatja az egyetlen bizonyosságot: az élő, erős Istent. Ez az egyetlen bizonyosság. Ez a hit békességet ad lelkűnkbe, nyugalmat, erővárást szivünkbe. Azért a zsoltárköltővel az mondjuk: »Nagy az Ur, a ki kívánja az ő szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon « Még a legrettenetesebb megpróbáltatás napjainkban is ezt keressük : az Úr igazságát és dicsőségét!

Románia orvtámadása.

Alakoskodó román szomszédunk két esztendőn át hitegetett bennünket. Szerződéses viszonyban állott velünk s ezt a szerződést nem is mondta fel. Sőt inkább, úgy Bratianu miniszterelnök, mint maga a király sokszor és sokféleképpen biztosítottak arról, hogy Románia megőrzi semlegességét. A végén azután mi történt? A délelőttre tervezett döntő koronatanácsot áttették délutánra s ezen elhatározták a hadüzenetet. Este háromnegyed 9-kor megjelent a román követ Bécsben a külügyminisztériumban s átadta a hivatalos hadüzeneti iratot, mely szerint este 9 órától kezdve hadi állapotban levőnek tekinti magát. Tehát ez is román alattomossággal történt. Nemcsak a folytonos hitegetés és ámítás mutatja a románok jellemét, hanem az a ravasz számítás is, hogy mivel este 9

óra előtt adják át a hadüzenetet, nem lehet azt idejekorán a hadseregnek s a parancsnokságoknak tudomására adni, igy tehát a románok előnyben lesznek. így is volt.

Az első órák eseményeiről a következő képeket állítjuk össze:

»Vasárnap este fél nyolc után a predeáli állomáson egyszerre eloltották a lámpákat A román alkalmazottak eltűntek, és olyan volt az állomás képe, mintha valami nagy ünnep lett volna. Ez a határszéli állomás tudvalevőleg közös a románokkal. Az épületben külön-külön «helyiségben van elhelyezve a közös vámvizsgáló hivatal, a mi határrendőrségünk helyisége, a magyar posta és külön szobákban a román hivatalok.

Néhány perccel nyolc óra előtt egy román katona egyik népfelkelőnket, aki a magyar vizsgálóterem előtt fegyvertelenül teljesített szolgálatot, karjánál fogva megragadta és egy másik román katona közvetlen közelről lelőtte. E pillanatban kigyulladt egy predeáli ház, ami, mint később kiderült, jeladás volt a meg- rohanás megkezdésére.

Az első lövésre, amelynek egy népfelkelőnk áldozatul esett, a román katonák lövöldözni kezdtek. Az állomáson szolgálatot teljesítő népfölke- lők közül az első percekben többen holtan terültek el, néhányan azonban az orvtámadás elől, amely fegyvertelenül találta őket, beugrottak a határrendőrség szobájába, magukra zárták az ajtót és eloltották a lámpát. A román katonák döngetni kezdték az ajtót, s ezalatt a népfölkefők egy Péter nevű határrendőrrel kiugrottak a szobának az épület másik oldalára nyiló ablakán és szerencsésen magyar területre értek, ahol már rajvonalba fejlődve állottak a román katonák. Péter határrendőr a fák között megragadta az egyiket és fegyverestül bevitte Brassóba.

Egy személyvonatunk a predeáli állomáshoz közeledett, hogy a menekülőket Brassóba szállítsa. A vonatot sortüzzel fogadták, mire a mozdony- vezető teljes gőzzel visszafelé indította a mozdonyt. Az állomási alkalmazottak közül többen utolérték a személyvonatot s még idejekorán felkapaszkodtak. Ekkor már körülfogták a románok a csendőrlaktanyát is, de a csendőrök egy része is szerencsésen megmenekült. A járásőrmester sérült lábbal érkezett Brassóba.

A közönséges rablótámadásnak, a mely megelőzte a hadüzenet átnyujtását is, sajnos, ilyenformán több áldozata van. Ismeretlen a sorsa annak á két postáskisasszonynak is, a kik a predeáli magyar postahivatalnál teljesítettek szolgálatot. Mikor meghallották az első puskalövéseket, felhívták telefonon a brassói postát, jelentkezett is a brassói telefonközpont, néhány szót még váltott velük, de mikor kapcsolni akarta az igazgatósághoz, egyszerre megszakadt a telefonösszeköttetés: a románok elvágták a vezetéket. A megrémült lányok akkor a távirógéphez folyamodtak és szószerint ezt a sürgönyt kopogták le:

— Románok lövöldöznek, mit csináljunk ? ... Jaj, már itt is vannak. . .

Itt végeszakadt a sürgönyszalagnak. Az orvtámadók már benn voltak a tömösi szorosban.«

Brassóban vasárnap este még teljes nyugalommal hajtotta álomra fejét mindenki: sejtése, hire sem volt a közeledő eseményeknek. Éjféltájban megelevenedett az alvó város. Katonák járták be a várost és fölébresztették a lakosságot. Hírül adták, hogy Románia hadat üzent és fölszólították, hogy meneküljenek.

Természetes, hogy a városban óriási izgalom támadt. Csakugyan megkezdődött a menekülés. Az emberek felöltöztek, egybecsomagolták holmijukat és részint a vasúthoz siettek, részint kocsikon elindultak az országúton az ország belseje felé.

A Brassóhoz vezető szorosban vitéz magyar katonák harcoltak a ret- tenes túlerővel, de mindaddig nem tágítottak helyükről, mig a lakosság nagy része el nem menekülhetett. Az utolsó vonatok már golyózáporban robogtak tovább A bankok és nagy pénzintézetek nagy pénzkészleteiket és könyveiket s a különböző hivatalok is könyveiket és irattáraikat megmentették. De ezer és ezer ember csak a testén való ruháját s az életét mentette meg.

Hasonlókép történt Petrozsény kiürítése. A nagy szénbánya-telep közvetlenül a határon van, ahonnan a szurdoki szoros vezet át Romániába,

Vasárnap éjjel féltizenegy órakoi megszólalt a kőszénbánya riadókürtje, mire az előre megparancsolt utasitái szerint az összes bányászok megjelentek a telepen s közölték velük hogy azonnal vaggonokra rakjál őket. Egyúttal a lakossággal közöl ték, hogy csomagoljanak, mert a: állomáson a vonatok egymásután in dúlnak és mindenkit ingyen szállita nak.