Harangszó, 1916
1916-09-03 / 25. szám
198. fájdalmasan búg, mintha sirató asszonyokkal koporsó körül ülne. — Ehajtotta .. Másnap reggel egyszerre elhajtotta... Az a gyalázatos ... Káromkodott, lepiszkolta a sárga földig. Némán hallgattam, csak néha csikordult össze a fogam. Hát a Grün- hut űr egyszerűen becsapott. Mindent megígért, semmit sem tartott meg. A gazemberséget nem azért kerüli el, mert a lelke irtózik tőle, hanem mert fél a nyilvánosságtól. Most azonban azt hiszi, hogy érdemes egy tehénért valamit reszkírozni. — Nem baj, vígasztalgatom szelíd szóval, a jó Isten megsegíti magukat, majd kigazdálkodják a kis birtokból. Megint olyan furcsán nevetett, mint múltkor. Azután, mintha a gyereke temetéséről beszélne, azt mondta: — Félesztendeig nem fizetek bért. — Micsoda?. . kiáltottam elhülve. A házat is?.. . Csak a fejével intett. Tehát azt is elvette. Meghűlt ereimben a vér. Nem is tudom, mit mondtam, hogy kerültem ki a fülledt levegőjű szobából, hogyan mentem haza. Először be akartam menni Grünhu- tékhoz, úgy éreztem, mondanom kell valamit, rácsapnom öklömmel az asztalra, vagy betörni az ablakot, szétzúzni a kirakatos szekrényt, de azután csak tovább mentem s hallgatagon ültem az asztalhoz. Nem is említettem semmit. Miért keserítsem szegény jó anyámat. Magamon éreztem tekintetét. Kérdezte is: — Mi bajod van, Laci?... Tagadólag ráztam a fejemet. — Fáradt vagyok, édesanyám. Pedig nem vagyok fáradt. Erőt érzek tagjaimban, erőt a lelkemben s úgy érzem, szét tudnám zúzni a sok komiszságot s tudnék valami nagyot, jót, hasznosat teremteni! Május 18. Még mindig a Grünhut komiszsá- gán rágódom. Mintha ez az egy eset sok egyebet megmagyarázna. Félek, hogy végül is az öreg jegyzőnek lesz igaza s Grünhut az átok az egész községen. Délután a jegyzőékhez mentünk, szegény jó anyám is velem jött. Szemben találkoztunk Grünhut- tal. Már messziről köszönt s széles kézmozdulattal örvendezett az anyám egészségének. Én nem igen beszéltem, pedig néhányszor velem is próbálkozott. — A napokban küldöm a . fáját, rektor uram. — Köszönöm, feleltem, talán egy ölet egyszerre Balogzsánhoz tetszeHARANGSZÓ. 1916. szeptember 3. nék küldeni, odaajándékoztam szegénynek. A füle tövéig elpirult, de nem szólt semmit. — Tudja mit csináljunk, jegyző úr, mondtam estefelé, alakítsunk egy népművelési egyesületet. A jegyző bácsi hirtelen felütötte a fejét. — Talán bizony a telkembe lát, ördöngős tanítója. Tudja-e, én meg mit csináltam? Összeírtam egy darab papirosra, milyen az igazi Nyirkutas. Még néhány vonás hiányzik, azután megvagyok. — Hát milyen ?. . . — Majd holnap, most még nem teljes a kép. Így azután várom Nyirkutas igazi fotográfiáját. Amellett meg arról gondolkodom, hogyan lehetne valami uton-módon lendíteni a népen. A hitelszövetkezet eszméjéről még nem mondtam le, 'de vájjon elegendő-e az magában véve ? iV\eg lehet-e egy községet, várost, nemzetet vagyoni erősödésével menteni ? Úgy érzem, hogy a pénzzel éléshez is értelem kell s a Dárius kincse is elvész, ha a fejből hiányzik az ész. Éppen azért a nép értelmi fokát kell emelni, majd azzal együtt erősödik erkölcse és vagyona. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a lee-főbb kincs Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Szeptember 3. vasárnap, 1. Kor. 15, 1—10. „ 4. hétfő, Apóst. csel. 1, 1—8. „ 5. kedd, Máthé 24, 3-14. „ 6. szerda, Ap. csel. 13, 1—5. „ 7. csütörtök, Rom. 10, 13—17. „ 8 péntek, Ap csel. 14,19—28. „ 9. szombat, Ezsaj. 6, 1—10. A világháború eseményei. Az elmúlt hétnek rendkívüli jelentős eseménye van. Románia megizente a háborút. Egészen a végéig csöndesen, titokban szövetségesünk volt, végül azután aug. 27-én este 9 órakor ellenségünkké lett s megizente a háborút. Az olasz szószegés mellé szépen illeszkedik a román hűség. A német, mint jó szövetségeshez illik, szintén megizente a háborút Romániának. Nehogy kevés hadüzenet essék egy hétre, az olaszok is megizenték a háborút a németeknek. A világháború szinterén a lefolyt hét több oly dolgot hozott magával, mely alkalmas arra, hogy a végső győzelembe vetett hitünket . ébren tartsa. Az orosz támadás, noha óriási területen óriási erővel folyik hónapok óta, az elmúlt héten sem mutathat fel számbavehető eredményt. A franciák és angolok az elmúlt héten sem boldogultak sem a Sommenál, sem Verdunnél Az olaszok görci sikerükkel semmire sem mentek. Rosz- szabbul állnak, mint állottak annak- előtte. Harc az oroszokkal. Augusztus 18-án honvédeink és egyes német zászlóaljak Bukovinában a Moldavától nyugatra, elfoglalták az 1556 méter magas Magura- magaslatot, ezt a fontos sztratégiai pontot. A heves harcban az oroszoknak hatszáz embere foglyunkká lett. Sok vér folyt a következő napokon is a Maguráért. Az oroszok újabb támadásokat intéztek a magaslatért csapataink ellen, de minden támadásuk kudarccal végződött. Ugyanakkor a németek Zabietől délre megszállották az 1358 méter magas Krétahegyet. Hindenburg frontján, a Pere- pelnik—Pieniaki szakaszon szintén vereség érte az oroszokat. A sok orosz kudarc csendesebbé tette a keleti harctért. A Moldava völgyének visszahódításával Lesicki tábornokot bízták meg. Bruszilov főparancsnok uj hadi terveken töri a fejét. Galíciában, a Stochod mellett és a Kárpátokban megállóit az orosz népözön- lés. Csak Rus^kij készülődik nagyobb támadásra a Balti-tenger vidékén. Az olasz harctér. Az olasz harctéren Görc elfoglalása után több napi szünet állott be. A görci térfoglalás nem újabb sikereknek, hanem teljes megkötöttségnek lett szülőanyja. Az olasz sereg fővezére, az áosztai herceg, Görc megszállásával seregestül csapdába került, melyből nem egykönnyen moz- I dúlhat ki. Csak augusztus 24-én kezdett az ellenség állásainkra újra tüzelni s próbálta gyalogságával azokat támadni, de minden eredmény nélkül. A nyugati harctéren augusztus 18-án teljes erővel tombolt a francia és angol offenziva. Omlott a vér a Somme és a Maas vidékén. És a németek rendületlenül állották helyeiket. Kárba veszett az antant minden erőlködése. »Az ellenség — mondja a német jelentés — irtózatos véráldozattal fizette meg meghiúsult erőfeszítéseit.« A támadásban lega-