Harangszó, 1916
1916-08-20 / 23. szám
182. HARANGSZÓ. 1916. augusztus 20. A világháború eseményei. Beköszöntőitek a világháború színterein a nagy és nehéz napok. Elhatározd fontos események körvonalai mutatkoznak mindenfelé. Jelszóvá lett a harcoló felek között: most vagy soha! Tagadhatatlan, hogy ellenségeink itt-ott tért hódítottak. Nagy erőfeszítéseik némely helyen eredményesek voltak. De aggodalomra azért nincs okunk. A középponti hatalmak működésében, támadásában és védekezésében oly erőt és tervszerűséget látunk, mely a sikert akkor is biztosítja, ha hellyel-közzel nem is tudnak kézzelfogható eredményt felmutatni, vagy talán okos Számítással hátrább vonulnak. Bizzunk hadvezetésünk bölcseségében, katonáink páratlan vitézségében, ügyünk igazságában s ennekfolytán az ég Urának támogatásában ! Az orosz harctér. Fenn északon az oroszok megelé- gesznek azzal, ha a német erőket valahogy le tudják kötni. Nagyobb harcba nem bocsátkoznak. Itt a lefolyt héten nem volt nevezetesebb esemény. Annál makacsabb volt az orosz támadás lejebb Zaloscse körül, a Szeret folyó vidékén. Néhány napig sikerült az oroszokat a folyó keleti partjára visszaszorítani, de csakhamar megvetették lábukat a folyó nyugati oldalán, hogy mielőbb hatalmukba kerítsék a brodi- lembergi vasútvonalnak Tarnopol felé kiágazó szárnyvonalát, ami azonban nem sikerütt. Augusztus 5-én itt négy orosz tiszt és háromszáz főnyi legénység fogságba került. Számuk három nappal később ezerre emelkedett. Trónörökösünk frontja eredményes offenzivát kezdett a Moldova völgyében Tartarov és Jablonica vidékén. És ezen az egy helyen ezernél több oroszt fogott el. Kövess vezérezredes Dalatintól délnyugatra erős orosz előretöréseket vert vissza és ezernél több foglyot szállított be. A Sztripa mentén Bothmer szorította vissza az előnyomuld ellenséget és a Kárpátokban elfoglalta a Piáik és Deres- kovata nevű magaslatokat. A Kárpátok északi gerincére nyomuló ellenségnek vitéz katonáink csakhamar útját állták. A hazánkat fenyegető veszedelem elmúlt. Reméljük Galícia újabb felszabadítása sem késig so- káig. Augusztus 8-án óriás erőkkel újultak meg Volhiniában, különösen a Stochod vidékén a küzdelmek. Az orosz a legválogatottabb csapatokat küldötte ellenünk. Tersztyánszky vezérezredes az ellenség rohamait nagy erővel vissza-visszaverte. Kisielinnél a harc ökölharccá fejlődött. Kaszov- kánál az ellenség legjobb csapatai, a kaukázusi ezredek és a gárda katonái harcoltak az első sorokban. Derék katonáink azonban minden támadásukat vissza-verték. A hivatalos jelentés megjegyzi, hogy »ember ember ellen folytatott harcot és hogy az ellenség öngyilkos harcmódja következtében az állásaink előtti tér hatalmas hullamezővé lett.« A hét vége felé a Stochod-szaka- szon vált véressé a küzdelem. Az orosz hadvezetőség éjjel-nappal kergette katonáit Kővel városa ellen. De hiában volt minden erőfeszítés. Itt nem hódítottak az oroszok semmit, de annál naggobb volt a vérveszteségük. Erős orosz támadás indult meg a Dnyeszter mindkét oldalán le majdnem a román határig. Bruszilov újabb hadműveleteinek határa északon a Szeret felső folyása és Zaloscse nyugati környéke, délen a Ceremosz baloldali mellékfolyója, a Bistrzec. A folyamatban levő újabb orosz erőfeszítés szükségessé tette déli hadállásaink átszervezését. Delatynt, Tysmienicát és Staniszlaut önként, tervszerűen adta föl a hadvezetőség, mert az átszervezés s a hadsereg harcképessége igy kívánta. Frontunk némileg behajlott, de az egyes részei között való összefüggés teljes épségében megmaradt A Kárpátokban biztos léptekkel haladunk előre. A Jáblonicától és Magurától keletre sikeresen harcoló jobb szárnyunk szorítja az oroszok déli balszárnyát és igy távoltartja az invázió veszedelmét Magyarországtól. Harc az olaszok ellen. Kadorna abba-hagyta a tiroli front ellen való sikertelen küzdelmet s visszatért az olasz offenzivák régi kedvelt helyére, az Isonzó-vonalpa. Az uj támadás a görci egészségügyi intézetek lelketlen bombázásával kezdődött. Az irgalmasok kórházát az ágyúgolyók szétrombolták. A prior súlyosan megsebesült, a subprior meghalt és több barát halálos sebet kapott. Hiában lengett a kolostor tetején a vöröskereszt lobogója. A kíméletlen bombázást elkeseredett gyalogsági harc követte a Monte Sabotinon Pevmánál és a San Michelen. De azután méltó büntetésben volt részük az olaszoknak. A mieink visszaverték őket s 32 tisztjük és 1200 főnyi legénységük fogságba került. Augusztus 6-án elkeseredett harc fejlődött ki a görci hídfőnél. Vitéz csapataink az Isonzó nyugati partján az ellenség több heves támadását visszaverték. Háromezer olaszt, köztük 72 tisztet elfogtak. Két nappal később a hadvezetőség a hidfő bátor védőit visszahívta a folyó keleti partjára, hogy őket nagyobb veszteségtől megkímélje. Ugyanekkor a Doberdó- fensikon minden olasz támadást visz- szavertünk. Görc városáért erős küzdelem indult meg. A hidfő kiürítése után nem lehetett meggátolni az olasz csapatok benyomulását a városba. Tizennégy hónapi rettentő küzdelem után, borzasztó áldozatok árán, húszszoros erővel jutottak el az olaszok Görc városába, abba a városba, melyet már romhalmazzá lövöldöztek s minden ékességétől és történelmi értékétől megfosztottak. Görc romjai egyrészt katonáink hősiességét, másrészt az olaszok gyalázatát hirdetik. Görc elfoglalása után a Doberdói fensik ellen fordult az ellenség, de vereség érte. 4100 embere fogságba került. Ugyanígy járt Plavanál, Zago- ránál és a Dolomitok vidékén. A nyugati harctér. Az Ancre és Somme között folyt le az elmúlt héten is a harcok legnagyobb része. A terep itt egy kissé dombos s némileg uralja a német állások mögött levő terepet azért védelmezik a németek annyira. Egyébként a franciák és angolok már jóformán belefáradtak a nagy küzdelembe. Sok nekik a negyven kilométeres front. Minden vállalkozás után nagyobb pihenőre van szükségük. Kisebb harcpk folytak Thiepval és a Somme között, de a franciák és angolok csakhamar belefáradtak. A franciák elfoglalták Thiaumont-t, de nem tudták megtartani. Nagy elszántsággal támadtak Fleurynél is, de a németek visszaverték őket. 350 emberük fogolyként maradt a németek kezén. Erre szünet állott be a harctéren, jeléül annak, hogy a felek belefáradtak az örökös küzdelembe. Tanítónőt keresek, evang. vallásut négy leánykám mellé, egyik polgári és három elemi tanításához. Zongora tudással, német nyelvet tudók előnyben. — Erdélyszky Emil Pta Kemenes, u. p.' Kemenes- magasi. (Vas m.) i—x
