Harangszó, 1916

1916-08-13 / 22. szám

í916. augusztus 13. HARANCjSZÖ. 173. uj hadi taktikát rendelt el. E szerint ezentúl az erőket egyes kijelölt he­lyekre kell koncentrálni, hogy frontun­kat annál biztosabban lehessen áttörni. Azonban eredménye az uj intézke­désnek sem volt. A Stohod-szakaszon alighogy megkezdették az oroszok az eddiginél erősebb és többszörösen megismételt támadást, csapataink min­den kísérletüket meghiúsították. Ve­reség érte őket Bródynál is, a kaveli vasútnál is, Rudkánál behatoltak ál­lásainkba, de — mint Höfer jelentése mondja — odasiető német és osztrák és magyar zászlóaljak és a lengyel légió az oroszokat estére teljesen kiverték az állásokból. Másnap jelenti Höfer, hogy Károly Ferenc József kir. herceg hadsereg-arcvonalának a Kárpátokban küzdő csapatai ismét tért nyertek 325 oroszt elfogtak, 2 ágyút zsákmányoltak. Hindenburg Zaloscetől északnyugatra a Szeret-la- pályokon átjutott oroszokat vissza­verte. Itt a foglyok száma 561-re emelkedett. A harc nyugaton. A nyugati harctéren a Sommetól északra és délre, valamint a Maastól keletre és nyugatra rettentő erővel dúl tovább a küzdelem. A németek a Sommetől északra az angolokat, délre a franciákat verték vissza. Au­gusztus 3-án este a franciák eljutot­tak Fleury falu bejáratáig s Thiau- monttól délre behatoltak a német állásokba. Másnap reggel a németek mindent visszahódítottak. »A helyzet ismét olyan, mondja a hivatalos je­lentés, mint a rendkívüli nagy erőkkel intézett francia támadás előtt volt.« A német állásokon nem lehet erőt venni. Verdun körül a franciák nagy hévvel folytatják a támadásaikat, de küzdelmük teljesen éredménytelen. Küzdelmünk az olaszokkal. Az olasz harctéren nagyobb harc nem volt. Augusztus elsején Paneveg- giótól délnyugatra két-három olasz zászlóalj támadását vertük vissza. T orpedó-flottillánk Mól fettát bombázta. Visszatértekor ellenséges torpedórom­bolókkal találkozott, melyek rövid harc után sietve s menekülve tűntek el dél felé. Augusztus 4-én a Do- berdó déli részén volt hevesebb küzdelem. Az olaszok négy óráig tartó erős ágyúzással kezdették meg a harcot, majd támadásra indult a gyalogság s több helyen belehatolt állásainkba. Azonban bátor gyalog­ságunk, mondja a hivatalos jelentés, közelharcban kivetette őket, úgyhogy este hét órakor a régi állás újra birtokunkban volt. Kétszázharminc embert sebesületlenül elfogtunk és két gépfegyvert zsákmányoltunk. Egyéb hírek. A Deutschland útban van hazafelé. Brémába _ való visszaérkezése az Egyesült-Államok és Németország kereskedelmi összeköttetésének újból való megkezdését jelenti. — Az orosz­japán szerződést Oroszországban Oroszország vereségének tekintik. Eltűnt az a remény, hogy a háború Oroszország győzelmével fog vég­ződni. A háború után oly események fognak az országban lejátszódni, aminők a japán háború után játszód­tak le. Így ir a Nieuve Courant. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére I Az egyház köréből. Bevonulnak a harangok. A nagysimo- nyi evang. gyülekezetnek örökké felejthe­tetlen napja lesz: 1916. juüus 17. E nap estéljén, hosszantartó harangzúgással hív­ták össze utoljára gyönyörű harangjukkal a gyülekezet tagjait, akik búcsúszavukat megértve, sajgó szívvel, nagy számmal sereglettek a templom udvarára. Búcsúzott a lelkész, búcsúzott a gyülekezet, búcsúz-, tak a harangok. Mély meghatottság vett erőt az embereken, mikor legelőször a harangok eggymástól búcsúztak: a két távozó az itthon maradottól. A nagyszámú közönség a „Himnusszal“ felelt, majd az ifjú lelkész: Mód Aladár mélyen elérzé- kenyülve búcsúzott azoktól a harangoktól, melyek hosszú időn át dicsőítették az Isten nevét, hívogatva az örvendező és bánatos lelkeket az Ur házába, az öröm és fájda­lom hangján egyaránt. Mennyi lelket bú­csúztattak már szeretteiktől s most ezek búcsúznak s álnak meg a gyülekezettől, hogy az emberi szívben oly fenséges ér­zelmeket keltő érc szavuk, megnémuljon örökre. Búcsúzott a harangoktól, — mint „gyermekeitől“ — a gyülekezet szeretve tisztelt agg lelkésze: Mód Lénárd is, aki mint mondá: „megnémult már mint hattyú, csendes magányában, de mint mindig, úgy most is együtt érez a gyülekezetével, ki a költő szavát visszhangozza e nehéz időben: Tied vagyok, Tied Hazám, e szív s e lélek, — Kit szeretnék, ha Tégedet nem szeretnélek, — Szentegyház keblem bel­seje, oltára képed, — Te állj 1 s ha kell e templomot ledöntöm érted! — Vigasz­talta a gyülekezetét azon hittel s reménnyel, hogy a harangok megnémulása közelebb hozza az embereket a Mindenható Istenhez, az meghallgatja forró imádságunkat s megengedi, hogy a harangok azt az igaz­ságot, mit eddig a templomba hirdettek, hirdessék ágyudörgésükkel ott a harcmezön s vigyék mielőbb diadalra fegyvereinket, mentsék meg az ádáz ellenségtől nemze­tünket, édes Hazánkat s hozzák meg mi­előbb a béke pálmáját 1 Az elhangzott szép búcsúbeszédek s megható ima után, a nagyszámú gyülekezet a szózatot énekelte, majd újra megszólaltak s egy órán át szóltak a harangok. Alapítvány. Bonczó János és Agg Anna hegyháthodászi hivek több fiút és vöt bo­csátottak el a haza védelmére. Közülük egy jó fiú, a vallásos lelkületű Kálmán, orosz fogságban, Rasdolnveben elhunyt. A szülői szív bánatát kegyeletes áldozatkész­séggé alakította át a vallásos lelkűiét. Az elhunyt fiú emlékének megörökítésére a szülök a körmendi ev. gyülekezetnél 200 K-s, a hegyháthodászi leánygyülekezetnél pedig 800 koronás alapítványt tettek. Isten áldása nyugodjék meg az idegen földben pihenő jó fiú emlékezetén 1 Hozzátartozói bánatát enyhítse az Istenbe vetett bizodalom! Oyászrovat. Dr. Györy István buda­pesti ügyvéd és törvényhatósági bizottsági tag, egyetemes egyházunk tb. vil. főjegyzője, 49-ik évében hosszas szenvedés után el­hunyt. Áldás és béke az elhunyt buzgó és jeles egyházi férfiú emlékén 1 Búcsúzó lelkész. Beyer Teophil kő­szegi lelkész, a vasi felső ehmegye főes­perese jul hó 23-án tartotta nevezett gyülekezetben bucsuprédikációját nagyszá­mú hívei jelenlétében, szívből jövő, szívhez szóló, könnyekig megható szép szavakkal. Közbe az állandó énekkar Hammér Gyula karigazgató vezetése alatt az alkalomhoz mért szép énekkel búcsúzott el szeretett lelkészétől. Istentisztelet után az egyház- tanács, élén az egyházközségi elnökség, Freyler Lajos felügyelő intézett szép bú­csúbeszédet a távozó lelkészhez, amit a föesperes meghatottsággal megköszönt. Hétfőn, 24-én búcsúztak el a tantestület s a tanulók szeretett, tisztelt iskolaszéki el­nöküktől. Hammer Gyula tolmácsolta ér­zelmeiket, megköszönve azon jóindulatot és szorgos gondoskodást, amiben a tan­testület és tanulók részesültek. Sass Ilona és Schneller Vilmos IV. o. tanulók meg­ható búcsúzó szavakat intéztek a távozó lelkészhez, akinek a gyöngéd figyelmét megköszönő záró szavaival a szép, épületes ünnepély véget ért. — A gyülekezetéből távozó főesperes-lelkészt augusztus 6-án iktatták be Felsölövőn uj hivatalába, szin­tén megható szép ünnepségek keretében Isten áldása kisérje kimenetelét és be­menetelét 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom