Harangszó, 1916
1916-07-16 / 18. szám
1916. julius 16. HARANGSZÓ. 139. ajkán ott volt a kiáltás: »Inkább maradjanak ott, csak »ugy« ne térjenek vissza.« A nagy riadalomban az első bátor szót a magyar orvosok mondották ki. Mindjárt a háború elején hivatásuk magaslatára emelkedtek. »Orvosok vagyunk és nem mészárosok«, hallatszott szavak, »gyógyítani fogunk és nem operálni«. És ezt a gyönyörű jelszót még akkor is igyekeztek érvényre juttatni, a mikor már a lehetetlent kellett megpróbálni. A kinek csonka lába maradt, mesterségeset adtak helyébe, a félkarú ember szomorú látványa se keserithet el senkit. Nemcsak a szépérzék kielégítésére gondoltak, de alkalmas szerkezetekkel az előbbi minden tökéletes folytatását is lehetővé tették. Az orvosok nem pihentek és a megfeszített munkának nem is maradt el a kívánt hatása. Művégtagok szerkesztésében oly tökéletességre vittük, hogy mindenki hozzánk zarándokol tanulni. A nagy német szövetséges bámulva szemléli fáradozásunkat és nemcsak tapsol, hanem igaz elismerése jeléül nyomdokainkba lép. A mi példánk után szervezkednek egész Németországban. Már hétezer müláb kopog az országban, már hétezer nyomorék kapta vissza egészségét, hétezer erős munkása van az ország boldogulásának. A mi viszonyaink között ezt a szinte hihetetlen eredményt csak ugy lehetett elérni, hogy az egész társadalom összefogott. Ma már száznyolcvan munkás dolgozik, minden héten százhatvan müláb lesz készen és a fejlődésnek semmi se áll útjában. Ilyen nagy üzemnek már kiegészítő szervekre van szüksége. A Timót-utcai hadikórházat kapták meg a rokkantak. Mielőtt a mülábat fölvennék, itt van az orvosi előkezelés, idejönnek vissza a szerkezettel, itt tanulnak meg járni, a mülábat ugy használják, hogy sok egészséges ember megirigyelhetné. A Timót-utcában van a rokkantak birodalma. Néha ugyan látunk ép embereket fel és alá sétálni, de a a látszat csal. Ezek a legények már mülábbal járkálnak, de a gyakorlatlan szem nem veszi észre a különbséget. Mindjárt a kapu alatt van az iroda. Az orvosok megvizsgálják, apróra megtudakolják, hogy mi a baja és eszerint különböző kórházakba osztják be. A katonák legnagyobb része sokáig betegeskedett, hónapokig nyomta az ágyat, ereje elveszett, először ezt kell visszaadni. A csonka testrész megerősítésére esik a fősuly, mert a megfelelő eredmény elérésére erre van a legnagyobb szükség. Ha a seb nem gyógyul be, mesterséges napfény hatásának vetik alá. Két hatalmas gömb alakú szerkezet van fölszerelve a teremben. Körülötte a katonák hevernek, csonka végtagukat még csak alig futotta be a gyönge varr, a hús itt-ott erősen vörösödik. Megindítják a szerkezetet, fekete szemüveget kapnak, hogy a fény ne vakítson. Lila sugár ömlik a beteg sebre és szinte szemmel látható a javulás. A fal mellett a padokon katonák várnak, mindegyikre rákerül a sor. A tornateremben is nagy munka folyik. Négyes sorjában katonai rendben állnak a rokkantak, csak az egyik ül az ágyon, mert a lába még nem bírja a teste súlyát. Fölhangzik a vezényszó : — Mindkét kéz a magasba! Egy, kettő . . Sok kar fölemelkedik. Egy-egy ép kéz mellett egy-egy csonka. De a lemetszett rész szabályszerűen simul a többihez. Szomorú látnivaló hatásától lehetetlen szabadulni. A fal mellett hosszában csupa segédeszköz. Egy tartályban apró golyók. Az emberi láb csonka részét közbeteszik és a csiszolt üvegdarabkák súrlódása erősiti, megkeményiti a láb felső bőrét. A lábfej mozgatására több készüléket is találunk. Á láb fejet egy mintába kell beilleszteni, a minta végén vaskorong és e nehezékkel együtt mozgatja a nyomorék, mig az izmok megerősödnek. Hátul a lábszék mellett félkör alakra formált zsámoly. Rááll a beteg, megtámasztja magát és hin- tázza lábafejét. Mind a legegyszerűbb szerkezet és mégis bámulatos. A csonka karnak és megmerevedett kéznek több erőt és ügyességet kell kifejteni, mint a lábnak és ezért több segédeszközt találunk erre a célra. A falra rugószerkezeteket erősítettek, a mely korongban végződik. A csonka részt nekifesziti a rokkant és a sok gyakorlat közben az elsorvadt testrészbe lassanként visszatér az erő. Súlyzók, kötelek segítségével az ujjak erősítését forszírozzák. A tornatermek rendes szerszámai egészítik még ki a helyiséget. Mikor a csonka rész már megerősödött, a mikor már gondolni lehet arra, hogy a művégtagok alkalmazása semmi nehézségbe nem ütközik, akkor az orvosok hozzálátnak a csonka részek gipszbe öntéséhez, majd eszerint elkészül a művégtag. A csonkított katonák, a kik nehezebb munkára szorulnak, két művégtagot kapnak. A munkavégtag egész egyszerit, négy acélsínből áll, a melyek alul egy acéltalpban végződnek. A végleges műtag már a lábrészen cipőt visel és látszatra semmiben se különbözik az ép lábtól. Az a cikk, melyből adatainkat merítjük, meghatóan mondja el a művégtagok felpróbálásnak jelenetét. A mülábak átadására kerül a sor, a rokkant katonák az előcsarnokban gyülekeznek. Szép sorjába ülnek, türelmesen várnak, a mig rájuk kerül a sor. Mindegyik arcán az izgalom, de szemük nézésének határozottsága elárulja, hogy bizalommal vannak tele. Föladják a gépeket. Megpróbálnak ráá lni, egy két lépést bizonytalanul tipegnek, de aztán elhajítják a mankót és boldogan járják körül a termet. Egyik-másikból kitör a jókedv, kurjant egy nagyot, de a fegyelem erősebb benne, mint az öröm, elhallgat, csak az arca sugárzik. Egy elevenarcu legény odamegy az orvos elé, összeüti a bokáját, a fafej nagyot koppan: — Alázatos kérésem volna — mondja tisztességtudóan. — Haza szeretnék menni aratásra, tessék szabadságot adni. . . Az orvos jóakaratuan figyelmezteti: — Nem lehet, fiam, hat hétig még gyakorolni kell a járást a kórházban ... A legény nem szpl egy szót sem. Neki indul a teremnek, körüljárja majd szaladni kezd. A mankóját a kezébe kapja, mintha szuronyos puska lenne és rohamra készülődnek. Az orvos ej- kacagja magát. — Tetszik látni, hogy én már tudok járni! — mondja diadalmas arcElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 86 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
