Harangszó, 1915-1916

1915-09-26 / 11. szám

86. HARANGSZÓ. 1915. szeptember 26. — Na, előre 1. .. Előre lép hármat, összeüti a bo­káját : — hadnagy urnák, alássan jelentem, jelentem alássan, én a had­nagy urnák... — Nyögd ki már, ki vagy ?. .. — Farkas Andris vagyok. .. — Mi vagy ?... — Földbirtokos vagyok. .. — Hahaha I Mi vagy ? — Az apám egyetlen ha. . . A hadnagy toporzékol, úgy nevet mérgében. — Földbirtokos úr vagy ?... Nagy­ságos egyetlen fiú vagy ?... Hahaha! Közlegény vagy, édes fiam, köz­legény!. .. Na hát. .. Andris alatt sülyed a föld. — Hadnagy urnák alássan jelen­tem, alássan jelentem. . . — No, nyögd ki I — ...Farkas András közlegény jelentkezik 1... — Na végre! Azután a szádon át beszélj, ne az orrodon át, úgy mako­god a jelentkezést, mintha tejeskását kérnél az édesmamádtól. Glédába áll mindenki, olyankor nincsen nevetés. De azért Farkas András mégse tudja, hogyan került vissza a helyére. Még hozzá, a hadnagy rászól Szabó Jánosra: — azután gondja legyen erre az emberre, hogy ne földbirto- koskodjék gyakorlatozás közben 1 (Folytatjuk.) A világháború eseményei. A népek ádáz tusája forduló pont­hoz érkezett. A négyes szövetség tagjai kimerültek. Kapkodnak fühöz- fához. Erejük megtörött. Seregeik nagy része elpusztult. Muníciójuk fogytán van. Hadviselésük céltalan és terv nélküli kapkodás, eszeveszett lótás-futás, erkölcstelen emberpusz­títás. Utolsó mentsváruk a Balkán volt Úgy látszik, itt is kikosarazták őket. Nem is csoda. Ott van Erisz- nek, a gyülölség istennőjének most érő veszedelmes almája: Gallipoli- félsziget a Dardanellákkal. Ezt sze­rezzék meg Oroszországnak mikor az nekik jól esnék ? Bulgária már hátat fordított az antantnak. A sok hitegetésre a többi is fejét rázza. És velük szemben ott állanak le­győzhetetlen falanszként az igazság, szabadság és hazaszeretet által lel­kesített hősökként a mi hadaink, Ott állanak az ő területeiken, hogy hir­dessék a világnak: nekünk győznünk kell! Harc az oroszokkal. A lefolyt hét elején nehéz napok voltak Kelet-Galiciában. Az orosz itt koncentrálta minden felhasználható erejét. A Szeret és Dnyeszter össze­folyásánál a n; gy és heves harc kézi tusává alakult, mely újabb győzelmet hozott vitéz csapatainknak. Majd a Sztripa keleti partján állottak fel a mieink, középen Bothmer, a bal szár­nyon Böhm-Ermolli, a jobb szárnyon Pflanzer-Baltin vezérlete alatt, hogy egyesült erővel közelítsék s ostro­molják meg Tarnopolt. Másnap Both­mer a Sztripa melletti magaslatokra vonta vissza seregét az orosz túl­erővel szemben. Az ügyes sztratégiai fogást, majd rá következő több napi támadást győzelem az orosz offenziva teljes összeomlása követte. Böhm-Ermolli és Puhallo tovább üzik-verik az ellenséget Volhiniában. A várháromszög harmadik erősségét Rovnót, már közelről fenyegetik a németek. A lakosság Zsitmoriba me­nekül. Északon, Vilna táján Hindenburg vaskeze szorongatja az oroszt. Egy csatában 5200-ra emelkedett foglya­inak száma. A Düna-vonal egészen német kézre került. Hindenburg Vil- nát már körülzárta. Riga és Düna- burg is veszedelemben van. A Cor- riere della Sera panaszos hangon mondja: „Hiába való az orosz csa­patok nagy elszántsága, a német nehéz tüzérség hatalmas nyomást gyakorol az orosz frontra. „ Harc az olaszokkal. Az olaszok azzal áltatják magukat, hogy a hideg beálltáig végeznek. Em­bereik már fáznak. Nincs meleg ru­hájuk. Talán azért tüzel a tüzérsé­gük saját gyalogságukra és pedig, amint a hivatalos jelentés megjegyzi „látható sikerrel.“ Egyébként az olasz csapatok minduntalan támadnak, de mindenkor visszaverik őket. Szeptem­ber 12-én nagyobb tüzelést kezdettek a karinthiai határon, amire a mi csa­pataink is támadólag léptek fel és elfoglalták a Findenigkogelen levő ellenséges hadállásokat. Három nap­pal később a folgaria-lavaronei fen- sikról kergették le vitéz katonáink a vállalkozó taliánokat. Harc a Dardanellák ellen. A megelőző hét nagy ütközete óta, amidőn a törökök teljes győzelmet arattak, a franciák és az angolok csöndesebbek lettek. Támadó féllé a török lett. Az antantbeliek védekez­nek, ahogy tudnak. Szeretnék siet­tetni a dolgot, mert félnek a rosszabb időjárástól, de nem megy. Úgy lát­szik, félnek attól is, hogy ma-holnap számon kérik otthon tőlük a rájuk bízott katonáknak ezreit, százezreit 1 Egyéb hírek. Szeptember 20-án kaptuk az érte­sítést, hogy Vilna, az orosz-lengyel tartomány hatalmas katonai közép­pontja, elesett. A kéfszázhuszezer la­kossal biró város a vilnai főkormányzó­ság székhelye,számos főfontosságú va­sút csomópontja. Az angol és francia tu­dósítók még az utolsó napokban is azzal biztatták olvasóikat, hogy hasz­talan lesz a németeknek minden erőlkö­dése, mert sem Vilnát, sem Dünaburgot, sem Rigát nem sikerül elfoglalniok. — Angol veszteség a Dardanelláknál: 1130 tiszt elesett, 2371 megsebesült, 373 eltűnt; a legénységből 16.478 elesett, 59.257 megsebesült, 8021 el­tűnt. Az egész veszteség 87.630. — Mozgalom indult meg nálunk az iránt, hogy legyenek magyarnyelvű s ma­gyar nemzeti szalaggal díszített hadi­érmeink. — Leitmeritzből 18-án is­mét rokkantakat hozott a vonat. Száz- hatan érkeztek meg délelőtt 10 óra­kor, valamennyien oroszországi fo­golytáborokból és kórházakból. A vonat, mely egy órai késéssel futott be, zöld gályákkal és zászlócskákkal volt feldíszítve. A rokkant harcosok az ablakokhoz tódultak s amikor megpillantották a rájuk várakozó mentőket és vöröskereszteseket, a hazaérkezés fölött érzett örömüknek dörgő éljenzéssel adtak kifejezést. Sokan közülök. visszaemlékezve a hosszú távollétre és az elmúlt szen­vedésekre, könnyeztek a meghatot- ságtól. A béna katonák hazaérkezé­sük előtt heteket töltöttek Leitmeritzben, ahol tetőtől talpig újba öltöztették őket. Hordágyra ezúttal nem volt szükség, mert valamennyien mankó­jukon, vagy saját lábukon szállottak le a vonatról. Egy-kettő volt közöt­tük, akinek mindkét lábát amputálták, a többiek egy-egy végtagjukat ve­szítették el. Megérkezésük után ká­véval és kenyérrel vendégelték meg őket a vöröskeresztes hölgyek, és azután valamennyit a Váci-uton lévő telepre szállították. — A novo-gyor- gyevszki zsákmány a most befejezett számlálás szerint 1640 ágyúra, 23.219 fegyverre, 103 géppuskára, 160.000 lövésre való tüzérségi lövőszerre és 7,098.000 puskatöltényre rúg. — A Kovnónál szákmányolt ágyuk száma 1301.

Next

/
Oldalképek
Tartalom