Harangszó, 1915-1916
1915-09-19 / 10. szám
74. HARANGSZÓ. 1915. szeptember lQ. Egy különbség azonban mégis van a múlt tanév és az új tanév kezdete között. Tavaly ilyenkor határainkon állt az ellenség megszámlálhatatlan serege; át-áttört országunk szorosain, veszélyeztetve nemzetünk ezeréves létét, szabadságát. Most annyi dicsőséges harcok után, melyekben régi fényében ragyogott a magyar vitézség, határainktól távol, saját orszáj gának szivében verik a magyar apák, a magyar ifjak, az ellenséges sereget. Verik őket, üldözik őket, hogy itthon nyugodtabbak legyenek a kedélyek, hogy iskolába járhassanak gyermekeik, hogy az ő kedveseiknek hajszála se görbüljön meg, bár köröskörül megmozdult, reng a föld. Azért mindenütt, ahol a tanitás leküzdhetetlen akadályba nem ütközik, ahol újra megindul a munka; ahol tanítók lábaihoz tanítványok telepednek, ahol szülők iskolába kisérik gyermekeiket, bár csak a kisebbeket is, ott szálljon a szülők, a tanítók, első hálaszava az égre fel: Te tetted ezt óh Isten! Kegyelmes voltál és vagy nemzetünkhöz. Bizonyul „ami magzataink bírják örökségül e földet, mert tudomány és vallásosságban neveltetnek“ még most harcok, békétlenség idején is. Hála Neked! De emlékezzünk a tanév kezdetén hálás szívvel azokra a hősökre is, kik nem engedték meg, hogy ellenség rombolja le iskoláinkat, kik vitézségükkel, vérük hullásával, éltük feláldozásával lehetővé tették azt, hogy a kegyetlen ellenségtől halálra Ítélt Magyarországban még háború idején, fegyverzörej, ágyu- dörgés közt sem hallgat a tudomány, még e világfelfordulásban sem szünetel a nevelés és oktatás munkája. És tanítsuk meg e kettős hálára gyermekeinket is. Kössük lelkűkre az Isten iránti hálát s neveljük őket a hősök megbecsülésére, tiszteletére. Különben is e szörnyű idők reámutattak arra, hogy csak azok az emberek állják meg helyüket az ily nagymérvű megpróbáltatások között, akik rendíthetetlenül bíznak az Istenben és szeretik minden földi dolog felett hazájukat, amelyhez való ragaszkodás szüli a hősöket, a sok, életét feláldozót ezekben a történelmi napokban is. Iskoláinkat a tudomány mellett eddig is Istenért és hazáért építettük ; a nevelésben idáig is a legfontosabbnak tartottuk gyermekeink, ifjaink valláserkölcsi és hazafias nevelését; a mai idők meg arra tanítanak, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben kell ezt tennünk. Tanítók árváiért! A felhívás: gyűjtsünk alapot a harctéren elesett hős evangélikus tanítók árváinak segélyezésére, mindenütt lelkes viszhangra talált. Árván maradt családok siralma, apát kereső gyermekek zokogása belekiált az itthonlevők lelkiismeretébe. Az emberek megértik, hogy itt igazán az ő kötelességükről s az ő áldozatkészségükről van szó. Mert vájjon kicsoda is gondolna a harctéren elesett evangélikus tanítók árváira? Az állam, a társadalom ? Nem I Ezek megteszik ugyan a magukét, de természetszerűleg egyetemes, általánps feladatokat igyekeznek megoldani. És akármeny- nyit tegyenek is, minden szervezetnek megmarad a maga kötelessége, hogy saját tagjairól s azok hátramaradottjairól gondoskodjék! A mi kötelességünket se végezheti el senki se helyettünk! Évangélikus testvéreink I Ez a munka igazán ránk vár I Az evang. tanítók özvegyeinek sorsát megkönnyíteni, a tanítók árváinak könnyét letörölni, neveltetésüket megkönnyíteni, igazán a mi feladatúnk I Tompa Mihály kissomlyói lelkész- testvérünk a következőt írja: „A Harangszóban a harctéren hősi halált halt tanítók özvegyei és árvái érdekében írt felhívásod szívemből szólt. A múlt hónap végén esett el az én gyülekezetemnek egyik tanítója: H. E., özvegyet és 5 kicsi árvát hagyva maga után nehéz gondban. Mert abból a 400 koronából, amit az özvegy az államtól kap, ha még ehez azt a pár száz koronát hozzászámítjuk is, amit a gyermekek neveltetése címen adnak neki, a mai drága világban nem megélni, de meghalni sem lehet. Pedig hányán lesznek, akik még ennyit sem kapnak, sőt hányán lesznek, akik egyáltalán sem- mitsem kapnak, mert férjük még nem volt 10 éves tanító.“ Mennyi szomorú igazság I És menynyi áldozatkészségre hívó kötelesség I Első heti gyűjtésünkről a következőkben számolunk be: Harangszó.......................................100 K. Körmendi evang. gyülekezet . 100 „ Kissomlyói ev. gyülekezet . 30 „ Tompa Mihály kissomlyói ev. 1. 20 „ Nádasdi evang. gyülekezet . 20 „ Nádasdi hívek gyűjtése '. . 68 „ Nádasdról adakoztak : idősb Csapó Ferenc 7 K, Mesterházy Imre tanító, Mesterhá- zyné Nagy Irén tanítónő, ifjú Csapó Mihály 6—5 K, Nagy Bálint tanító, Nagy Bálintné, Horváth József, Nagy János, idősb Csapó János, idősb Farkas Jó/.sef, Szabó József, Nagy Ferenc, Csapó István, Csapó Sándor, Markó Mihály, Simon Ágoston, Szabó György, ifjú Farkas József 2—2 R, Tóth János 1'20 K, Szabó János, Tóth József, Kozmits István, Kozmits Ferenc, Gaál András, Csapó György, Baján János, Patona József, Károlyi Mihály, Péter Mihály, Péter István, Szűkíts Ferenc, Károlyi István 1—1 K, Tóth István, Károlyi Kálmán 50—50 f, Szabó Ferenc, Hideg Ferenc, Nagy József 40—40 f, Károlyi Sándor, Födes György 30—30 f, Károlyi Ferencné, Szabó Gyula, Földes Ferenc, Szakáll György 20—20 f, Mihályi József, Csapó Sándorné 10—10 f. összesen: 68 K. Körmendről a következők adakoztak: Kapi Béla lelkész, Kováts Sándorné, dr. Hübner J. 20 —20 K, özv. Turcsányi Andorné, Tur- csányi Zoltán 10 -10 K, Kapi Gyula, Magda, Vilma és Kató 6 K, Flieger Ede, Kluge Pál, Krautsack Henrik, Ebenspanger Rezső, Lang Rezső, Hacker János 5—6 K, Preidt Mihály, Sándor Ferenc 3—3 K, özv. Bognár Yil- mosné, özv. Kluge Pálné, özv. Lülik La- josné, Porcz Mari, Ernst Andrásné, özv. Hering Lajosné, Donner Géza, Zwiefel János 2—2 K, Szocsics Mihályné, Szocsics Vilmosné 1—1 K. Összesen 140 K. Hegyháthodászi gyülekezetben a tanítók árváinak összegyűlt 31'40 K, a következők adományaiból: Kercsmár Mihály (csen), Ábrahám György, Tóth Ferenc, Horváth Bálint, Agg János öreg, Ábrahám József (kis), Kercsmár Mihály ifj. 2—2 K, Horváth Mária, Szukics Györgyné, Bonczó János, Agg József, Bertái Jánosné, Tóth Gyula 1— 1 K, Szabó János, Kercsmár Lajosné 80—80 f, Nagy Ferencné 70 f, Agg Mihályné, Ábrahám János 60 — 60 f. Agg Szidónia, Gál Ferenc, Ábrahám Mihály, Gerencsér Mihály, Kercsmár János, Kercsmár Aranka 40—40 f, Horváth Mihályné, Hor- j váth Ferencné, Agg Ferencné, Baján Sándorné, Ábrahám Sándor, Franc Jánosné, Kovács Lajosné 30—30 f, Gerencsér Istvánná, Gerencsér Pálné, Ágg István, Agg Rozi Kovács Istvánné, Ábrahám József, (nagy) Agg Mári, Kercsmár Ferencné, Kercsmár Józsefné, Horváth Sándorné, Horváth Irén, Horváth Lajos, Sipos Jánosné, Kercsmár Sándorné, Kovács István, Nagy Judith 20—20 f, Simon Ferencné, Bencze Jánosné, Hajba Juli, Agg Mihályné, Sipos Juli 10—10 f. összesen: 3P40 K. N. N. Pozsony 20 K, özv. Berzsenyi Gyuláné Keszthely 5 K, özv. Görög Lajosné Balatonfttred 2 K, Asbóth József és családja Sopron 2 K, Pitze Gusztáv áll. elölj Zalalövő 5 K, Pitze Iluska és Gusz- tika Zalalövő megtakarított perselypénzüket 2- 24 K, A nemespátrói ev. egyházközség 30 K, A nemespátrói ev. nőegylet 10 K, Nemesládonyból a következők adakoztak: Szalay Pál ev. tanító és neje 10 K, Molnár Jánosné és Perenyei Ferencné 1—1 K, | Dómján Istvánné 60 f, Teke Jánosné, Mo- gyorósy Pálné, Takács József és Barcza Dénes 50—50 f, Perenyei Jánosné és Joós Györgyné 40—40 f, Erős Józsefné 30 f, Horváth József alsó, Horváth István alsó, Horváth Samuné, Kiss Lajosné, Esze Mihályné, Sárossy Sándorné, Ments József, Horváth Sándorné, Hettinger Istvánné, Ments Istvánné, Moór Sámuelné, Csuka Istvánné és Ments Lajosné 20—20 f. N. N. Modor 3 K, Posch Zsigmondné Keszthely 10 K, Schréter Károly Dombóvár 4 K, Cséry Kálmán Dombóvár 2 K, Próba! Ferenc és neje Dombóvár 4 K. összesen! 94 54 K. Eddigi gyűjtésünk: 626 94 K. A nemes ügyet olvasóink szíves pártfogásába ajánljuk.
