Harangszó, 1915-1916
1915-09-19 / 10. szám
VI. évfolyam. 1915. szeptember 19. 10-ik szám. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Gyárik György: A lélek útján. (Vers.) — Mészáros István: Tanév kezdetén. — Tanítók árváiért. — Szomory Emit: Az ezredes szíve. — Kapi Béla: Láthatatlan kéz. — Nehéz órák. Napi Béla: Mi Atyánk . . . — Világháborn eseményei. — Ország-Világ. R lélek útján. Világíts lelkem félhomályán át, Világíts bűvös hajnali fény. Légy te útjelzőm, légy te vezérem fiz Élet viharhányt tengerén! Vezess, a bűn mocsarától távol... És támogass, ha ingadozom. S ha majd utak kereszteződnek: Segélj maradnom egy úton. Egy úton járok, s ez a lélek útja! S a lélek útján nem veszhetek el. Lehet az éltem küzdelmektől [terhes, fi hit erősít, — s Istenhez emel! Győrik György. Van valakije a sebesültek közt a kórházban ? Úgy fizessen számára elő a ^ARaNGSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal. Tanév kezdetén. Irta: Mészáros István. Szeptember hó elsejével feltárultak az iskolák ajtai. A középiskolák növendékei elutaztak a városokba; elkísérte őket az édes apai és édes anyai intés, buzdítás és imádság. Benépesülnek a falusi tantermek is. Megindul a nevelés és tanítás munkája. Fájdalommal gondolunk azonban arra, hogy az új tanév sem nyílhat meg rendes viszonyok között. Az iskolák, a tanítás és nevelés ügye eléggé megérezték már a múlt évben is a háború káros, zsibbasztó hatását. Mégis akkor, mikor a létező viszonyokhoz mértük a tanítást és népnevelést, mert még e fontos kérdésben is azt tartottuk: „a haza minden előtt / ‘, akkor reményeltük azt, hogy mire beáll az uj tanév, meglesz az annyira óhajtott béke is, amely mint mindennek, úgy a tanításnak és a tanuló munkájának is feltétele. Csalódtunk. És csalódásunk annál fájóbb, mert a háború már gyermekeinkben érint bennünket. A középiskola utolsó évfolyamaiból már számosán vannak ott, hol helyt állni férfi erejére, férfi bátorságára van szükség. De a magyar tanuló ifjúság sohasem habozott fegyvert fogni, mikor veszélyben volt a haza. Ott vannak most is, száz halál leselkedik rájuk, de rendíthetlenek, mert most ez a kötelesség. A haza minden előtt! Édes szüléje fájdalommal gondol arra, hogy tanulói pályája megszakadt; ezerszer kisérti annak gondolata, hogy hátha örökre félbeszakadt, hátha a szeretett ifjú sohasem tér vissza a szülői házba, az iskolába ... És a gyermekét forrón szerető szülő, a fiának jövőjéért remegő apa és anya most mégis azt mondja: A haza minden előtt I Az elemi iskolák nagyobb tanulói sem látogathatják az iskolát zavartalanul. Apáik, bátyjaik letették a munka eszközeit, a hon védelmére kardot kötöttek; az ő munkájukat most a gyermekek végezik. Akárhány helyen elárvult az iskola is, mert a lelke, a tanító maga elment harcba-háboruba; megmutatni, bebizonyítani, amit annyiszor annyi nemzedéknek hirdetett, lelkére kötött: a hazáért nemcsak élni, hanem meghalni is kötelesség.
