Harangszó, 1915-1916

1915-08-29 / 7. szám

54. HARANGSZÓ. 1915. augusztus 29. A világháború eseményei. A lefolyt hétnek két tanulságos, sokat mondó képe jelenik meg sze­münk előtt. Az egyik az ántánt had­vezetőinek tanácskozása augusztus 17-én Calaisban, a másik a német birodalmi gyűlés megnyitása augusz­tus 19-én Berlinben. Ott az elégület- lenség, a vádaskodás, a jövőtől való félelem keretében keserű szemrehá­nyással illette Joffre az angolokat, azt mondván: mig Franciaország hí­ven teljesíti a szerződés által reá rótt kötelességeket, addig Anglia megálla­podásuk legfontosabb pontjait is el­hanyagolja, semmibeveszi; az orosz résztvevők pedig panaszos hangon jegyezték meg, hogy az ő ügyüket a franciák és angolok egyaránt el­hanyagolják. Berlinben Bethmann- Hollweg birodalmi kancellár lelkesült hangon emlékezik meg a szövetsé­gesek között fennálló jó egyetértés­ről, a közösen kivívott nagy eredmé­nyekről. Meleg hangon üdvözli Né­metország hü szövetségeseit, „a dunai monarchia fenkölt lelkű uralkodóját.“ Majd így folytatja: Ahol offenzivát kezdtünk, mindenütt megvertük és visszavetettük az ellenséget. Szövet­ségeseinkkel együtt majdnem egész Galíciát és Lengyelországot, valamint Litvániát és Kurlandot megszabadí­tottuk az orosztól. Ivangorod, Varsó, Kovnó elesett. Mélyen benn az ellen­séges országban vonalaink mindenütt szilárd bástyát alkotnak. Van erős hadseregünk uj csapásokra készen. Büszkén, félelem nélkül nézhetünk a jövőbe 1 Ott a bűnös kapzsiság bünhödését látjuk a képen. Itt az igaz ügyért, becsületes szándékkal folyó küzdelem és a megnyugtató biztos siker áldott képe tárul elénk. Az oroszok nagy vereségei. A lefolyt hét az orosz vereségek nagy hete volt. A Narev és Búg kö­zött az oroszok erős ellenállásra ké­szülődtek. De azt csakhamar meg­törték szövetséges csapataink. A vé­res harcban nagy vereség érte az ellenséget. Gallwitz hős katonái ötöd- fél ezer oroszt fogtak el. A vissza­vonuló sereg a Búgtól nyugatra meg- megállott, hogy Breszt-Litovszk felé a visszavonulás útját biztosítsa. De rajtavesztett, mert Lipót bajor her­ceg és a vele együtt harcoló Kövess generális csakhamar betörtek hadállá­sukba s tervüket meghiúsították. El­foglalták Sziedlecet, amellyel Lengyel- ország utolsó kormányzósági szék­helye is a szövetségesek kezébe ke­rült. Majd két oldalról szorították az ellenséget Biela felé. A magyar csa­patok félelmet nem ismerő vitézsége és riadó csata kiáltása: előre, rajta I pánikszerű futásra kényszerítette az oroszok bomlott seregét. Eközben feljebb Litvániában a Nyemen mellett Hindenburg vezér­lete alatt újabb küzdelem indult meg Kovnó, a kovnói kormányzóság fő­helye ellen, melynek délnyugati erős­ségeit a németek csakhamar elfoglal­ták. Ugyanakkor lenn délen, a Visz­tula mellett, veszedelembe került az oroszok bizakodásának főerőssége: Novogyorgyevszk, mely várrendsze­rének három művét csakhamar el­vesztette. A két helyen egy napon 7000 fogoly és 259 ágyú került a szövetségesek kezébe. A következő napon, augusztus 18-án, elesett Kovnó, az oroszok nagyfontoságu, hatalmas vára, mint a főhadiszállás jelentése mondja, — valamennyi erősségével és megszám­lálhatatlan hadianyagával együtt, közte jóval több, mint 400 ágyúval. Ekképen szabaddá lett az ut Vilna felé, váltságossá az oroszok helyzete a Búg és a Bobr között. Két nappal később, augusztus 20-án, valóságos katasztrófa érte az orosz hadviselést: Novogyorgyevszk, az oroszok utolsó vára Lengyelország­ban, elesett. Vele nyolcvanötezer fo­goly és hétszáznál több ágyú jutott a győzők kezébe. Miután ezzel az ellenség elvesztette nyugati arcvona­lának leghatalmasabb erősségét, a szövetségesek frontja tetemesen meg­rövidült. A német császár diadallal vonult be a meghódított várba. A nap nagy eseményéről táviratban eképpen érte­sítette a birodalmi kancellárt: „Isten kegyelmével és Beseler tábornok, Antverpen meghódítója kipróbált ve­zetésének, valamint derék csapataink hősi bátorságának és a kitűnő n^- met és osztrák és magyar ostromló tüzérségnek köszönhetjük, hogy a legerősebb és legmodernebb oroszvár, Novogeorgievszk, a mienk. . . Ma­gasztos nap volt, melyért alázattal hálát adok Istennek.“ Berlin népe értesülvén a nagy győzelemről, lel­kesen énekelte a kancellári palota előtt győzelmi dalait és ezen egyházi énekünket: „Jer dicsérjük Istent!“ Olasz offenziva. Az olaszok a front minden részén támadólag léptek fel. De minden kísérletük hiában volt, megtörött hős csapataink vitéz ellenállásán. Egyéb hirek. Olaszország aug. 20-án Törökor­szágnak hadat izent. Nagy szükség van rá a Dardanelláknál, ahol nem rég a franciák és angolok borzalma­san véres vereséget szenvedtek. Ámde hogy ossza meg erejét a hitszegő talián, mikor elég dolga van az Ison­zónál, a tiroli határon, Albániában, Tripoliszban és még otthon is ? A német balti flotta benyomult a rigai öbölbe. Megütközött az ottani orosz őrhajókkal és nagy diadalt aratott. Az elmúlt héten több mint 1100 ágyú és csaknem 100.000 fogoly került a szövetséges hatalmak kezébe. Zsekov bolgár tábornokot hadügymi­niszterré nevezték ki. Zsekovot a tö­rök-bolgár egyetértés hívének mondják.-----sac -~w----------m: N EHÉZ ÓRAK. —agg —sge. asr A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 7 Az igazi imádság. Az igazi imádság mindig alázatos szívből fakad. Igazán imádkozni, csak alázatos ember tud. Az a gazdag farizeus, ki a Krisz­tus példázata szerint, a templom elején állott meg, s önmagát dicsérve, büszkén imádkozott, üres szívvel jött, üres szívvel ment, nem nyert semmitse. Az a publikanus ellenben, aki távol állván, nem akarta szemeit az égre felemelni, hanem mellét verve imádkozott, boldogan ment alá az ő házába. Boldogságát bizto­sította az alázatos imádság. (Luk. 18, 9—14.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom