Harangszó, 1915-1916
1915-08-22 / 6. szám
VI. évfolyam. 1915. augusztus 22. 6-ik szám. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére KÖRMEND-re (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Zombai Ádúm: A gyászolók. (Vers.) — Németh Károly: A polgári foglalkozások és a háború. — Czéh György: Az eső. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. — Tanítók a harcmezőn. — Levelek a harcmezőről. — A világháború eseményei. — Nehéz órák: Gerok—Madár: Jobb néktek. (Vers.) — Kapi Béla: Az igazi imádság. — Ország-Világ. — Persely. A gyászolók. Ilyen időket még nem éltünk, rajtunk még nem volt ennyi csapás; a fájdalmak füzében égünk/ könny a szemünkben, szívünkbe’ gyász. Lehanyatlott örömünk napja, lesújtott ránk a Sors haragja ; száz tőr járja át szíveinket óh Reménység I ne hagyj el minket I Voltak, akiket mi szerettünk s voltak, akik minket szerettek; mi elhagyatottak, árvák lettünk, s azok — ki tudja hova lettek!? Hány hős vére hullott a rögre? hány maradt ott el mindörökre? Ez sajogtatja sebeinket... óh Reménység! ne hagyj el minket, Hova forduljunk, merre nézzünk, ahol a Vigasz várna ránk? Kínjainkban nincs enyhülésünk, mindig égetőbb már a láng I Erőnk eltikkad, lelkünk bágyad nem is érzünk már semmi vágyat! Van-e út, mely kivezet innét?... óh Reménység! ne hagyj el minket! Ne hagyj el, ha eddig el nem hagytál, óh Reménység, maradj még velünk ; erőt, hitet eddig is te adtál, ezután is csak te adj nekünk! Támogass, ha roskadozva járunk, ha keresztünket nem bírná a vállunk; Te vagy, aki rajtunk segíthet óh Reménység I ne hagyj el minket I . ZOMBAI ADAM. A polgári foglalkozások és a háború. Irta: Németh Károly. Hadseregünknek egy része jelenleg már olyanokból került ki, akik a béke idején katonai kiképzésben nem részesültek, mivel csak a háború alatt történt sorozások alkalmával vétettek fel a hadsereg kötelékébe. Ezek nem két-három évi, hanem néhány hónapi kiképzés után már a harctérre kerültek, és a legutóbbi győzelmek a mellett tanúskodnak, hogy szintén megállják a helyüket. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a győzelem reményével folytatható a háború mindaddig, amíg fegyverfogható emberek találhatók és so- rozhatók az illető hadviselő országban, mert hiszen két-három hónap alatt a raj vonalba vihetők. Oroszország tehát első tekintetre szinte kimerít- hetlennek látszik a nagy emberanyag következtében, amely rendelkezésére áll. Van azonban az éremnek egy másik oldala is, melyet ellenfeleink, akik számbeli túlsúlyúkban bizakodnak, nem szeretnek nézegetni. A kiképzet- len embertömegből lehet ugyan arány* lag rövid idő alatt kiképzett hadsere* get szervezni, de a kiképzett hadsereg magába véve szintén nem elegendő, a katonák felszerelése, lövöszerrel és élelemmel való ellátása éppen olyan elsőrendű fontossággal bir. És pedig minél nagyobb számú a hadsereg és minél fejlettebbek a hadviselési eszközök, annál nagyobb ez a feladat. Százezer ember után könnyebb élelmet vinni, mint két-három millió után ; parittya köveket és parittyákat — hajdanta Dávid győzelmes fegyverét — könnyebb beszerezni, mint ismétlő fegyvereket, ágyúkat, tarackokat és gépfegyvereket. Szóval a harcoló hadsereg mögött
