Harangszó, 1915-1916
1915-08-01 / 3. szám
22. HARANGSZÓ. 1915. augusztus 1. Mikor a fájdalom kínzó forróvá teszi a szívet, megérinti az ő gyógyító kezével és azt mondja: „Ne féljetek, ez a tűz csak a salakot választja ki, az örökkévaló még erősebb lesz általa! . . .“ Ha az emberek busulása fölgerjed ellenünk, ke- serő csalódottságunkat eloszlatja azzal a békességgel, mely nem olyan, mint világ békessége. A bűn és kísértés ellen való harcban segítségünkre jön és megszorítja lelkűnkben az erőt. „Megváltja lelkünket a haláltól, szemeinket a könyhullatástól, lábainkat a kitöréstől“. (116. zsolt. 8.) A 124. zsoltár 8 rövid versből áll és egyszerre az elején kétszer is olvassuk : „ha az Úr nem lett volna mivelünk“... Áldozzatok ennek a gondolatnak egy fél órát. Járjátok be éltetek útját emlékezve, gondolkodva, hagyjátok el belőle az isteni gondviselés jeleit és mondjátok meg őszintén: mi lett volna, ha az Úr nem lett volna mivelünk!? Hányszor szabadított meg az ő szentséges karja? Megtartott, megőrizett. Olyan rettenetes éjszakák borultak ránk. Kétség- beesés, kishitűség jártak körülöttünk. Álltunk üszkös faluromok közt, leszegezett koporsó alatt, fej fákkal megrakott temetőkben. Ő csillagot gyújtott, hitet, reménységet adott. Most is, mi történnék, ha az Úr nem volna mivelünk ? Ha válaszolnánk, úgy az énekünk hosszú lenne és benne sok-sok könny lenne. Isten nélkül az életünk csak siralom lenne !... És a sok áldásért mit adhatunk a mi Istenünknek ? Háládatos szívet, A világháború eseményei. Megértük a most dúló háború születésének első évfordulóját. Július hó 23-án volt egy éve, hogy monarchiánk belgrádi követe átadta híressé vált üzenetünket Szerbia külügyminiszterének. Ünnepnapja volt e nap a birodalom minden népének, az igazság és hazaszeretet ünnepe, mely fennen hirdette, hogy jaj annak, aki e birodalom ügyeibe hívatlanul beleavatkozik, aki hazánk s birodalmunk területe, szabadsága és függetlensége ellen tör. Azóta egy év telt el, egy soha nem látott világháború borzalmas éve. De megsegített bennünket a jog és igazság örök Istene. A vad dühvei folyó harcból ünnepi pompával kezd kiemelkedni az igazság nemtöjének fényes alakja s megnyugtatóig mondja e haza fiainak: ne féljetek, tietek az igazság, tietek a győzelem I szívből fakadó imádságot, mást nem. De ezt adjuk meg! Ne mondassuk el azt a régi keserű kérdést: „hát a kilence hol vagyon ? . . . hanem vegyük föl a szabadulásért való hálaadásnak poharát és hívjuk segítségül az Úrnak nevét I Imádkoznunk kell, erre kötelez a hála! És felejhetjük-e, hogy az imádságban a mi szerető mennyei Atyánkkal beszélgetünk ? Azzal a jó Atyával, kit szeretnünk kell, mert ő először szeretett minket. Azzal a jó Istennel, aki gyöngeségünkben segítségünkre sietett s azóta se hagyott magunkra. Ott van mindig mellettünk. Akárhová megyünk, velünk jön, akármit dolgozunk, mellettünk van. És mégis, hányán elfelejtkeznek róla I Emberiársaikhoz van egy szíves szavuk, jóbarátaikkal elbeszélgetnek, csak éppen a felettük őrködő, a boldogságot hozó, a bánatot oszlató jó Istent nem veszik észre. Bűnül rójják fel, ha a gyermek hidegen elzárkózik szüleitől és mégis előttük a jó Isten idegen, egészen idegen. Ha eddig nem láttátok meg éltetekben a jó Isten kezét, lássátok meg ezután. Ha eddig hidegen hagyta szíveteket az ő végtelen jósága, ébresszen ezután bennetek sze- retetet az ő szeretete. Ne legyetek némák, hanem a szeretet szava, az imádság szava legyen ott ajkatokon. Kell imádkoznunk I . . . Kötelességre hivó parancsszó ez. De sokan annyira megfelejtkeznek az Isten Az oroszok futása. A lefolyt hét eseményei is azt tanúsítják, hogy az orosz sereg helyzete reménytelen. Akárhová rendelik, akármit bíznak reá, balsiker, vereség, csúfos katasztrófa az eredménye. Nem csoda, hogy ellenségeink rémülettel látják szövetségesük viselt dolgait s hogy katonai szakértők Sze- dantól féltik az orosz hadsereget. A lefolyt hét nagy eredményű harcai azzal kezdődtek, hogy vitéz seregeink Prasznisz táján hét kilométer szélességben áttörték az oroszok arcvonalát. Vad futás, eszeveszett menekülés követte e fényes haditettet. Az oroszok sietve keresték fel a Narev folyó vidékén levő erősségeket: lomsát, Osztrolenkát, Pultusz- kot és Novogeorgievszket, hogy azokban védelmet találjanak. Győztes hadaink, fáradtságot nem ismerve, iránt tartozó kötelességről, hogy elfelejtik azt, hogy az imádság ami legszentebb jogunk. Vagy van-e nagyobb boldogság és magasztosabb jog, mint mikor a királyok királyához közeledünk s tudjuk, hogy gyermeki őszinteségünk nála mindig szeretetteljes meghallgatásra talál! Egy hittérítő arról beszélgetett egy pogánynak, hogy micsoda boldogság rejlik az imádságban, az Istennel való beszélgetésnek. Tágra nyitott szemekkel, csodálkozva tekintett a pogány a meglebbentett kárpiton át a mennyország gazdaságába, a lelke megtelt az átszürődő fénysugárral, a boldogság édes sejtésével, csak nézett-nézett, majd reszkető hangon így szólt: „és te ezt könnyek nélkül is el tudod mondani ?. .. “ Mi ne mondjuk el könnyek nélkül. Ha imádkozunk, teljék meg a lel- . künk édes örömmel, boldogsággal. Ismerjük meg, hogy a szívünk örök érzései: gyöngeségünk, hálánk, szeretetünk indítanak imádkozásra. Ismerjük meg, hogy imádkoznunk kell és nincsen nagyobb boldogságunk, minthogy imádkoznunk szabad I... Aki szegénységben drágagyöngyöt nyer, gazdag lesz általa. De balga az, ki az ajándékba nyert drágagyöngyöt nem őrzi meg, hanem az ut sarába veti. „Én pedig szegény és nyomorait vagyok, Isten, siess én hozzám!... Én segedelmem és szabadítom vagy te, Uram, ne késedelmezzél!... “ (70. zsolt. 6.) lelkesült hangulatban űzték, verték a menekülőket az ideiglenes védelmet nyújtó várakig és csakhamar megkezdették azok körülzárását, ostromát. E fényes haditettel csaknem egy időben a szövetséges seregek egy része hatalmába vette az ivango- rod—lublin—kholmi nagyfontosságú vasút vidékét. Woyrsch serege, melyhez vitéz magyar katonáink egy része tartozik, áttörte az ellenség vonalát a Visztula és Pilica között. Hindenburg északi hadosztályai pedig nagy sikerrel folytatták kurlandi hódításaikat. A Keleti-tenger partján elfoglalták Vindau kikötővárost, a már előbb elfoglalt Libau testvérét, majd súlyos vereséget okoztak az oroszoknak Savlye és Kovnó vidékén. Most a hét végén lelkes hadaink már Varsó előtt harcolnak, Ivangorodot körülzárták s dél felől a németekj
