Harangszó, 1915-1916

1916-02-13 / 31. szám

1916. február 13 HARANGSZŐ. 243 előtt az erdőszélben ás'uk el magun­kat. Éjjel rettenetes orkánt, majd záport és ellenséges támadást kaptunk. Ut< bbit kivédtük, az előbbitől bőrig áztunk. No, deez mindsemmi. Nagyobb baj volt, hogy éhesek voltunk. Har­madnapja nem láttunk konyhakocsikat. 17-én délelőtt parancsot kaptunk, hogy a készenlétet kivéve, mindenki be az erdőbe, süthetünk, főzhetünk krumplit. Mintha kicserélték volna az öreg cson­tokat. Hangos lett az erdő. vágták a fát s pár perc múlva már lobogott a láng. Száz meg száz helyen égett egész nap a tűz. Volt már meleg özönével. Da volt orosz srapnel meg gránát is. Lőtték az erdőt szünet nél­kül. Akárhány lövedék a tüzbe csapott, szétütvén azt krumplistól, edényestől, emberestől, de azért vígan sütöttek, főztek tovább az öreg harcosok. Vé­gül is az orosz unta meg a dolgot. Két órai lövöldözés után más cél felé fordította ágyúit, nem tudott kifogni a 20-asok éhségén és állhatatosságán. * Szekér áll meg kötözőhelyünkön, rajta egy huszár, szemben vele egy kozák. Rettenetes állapotban mind a kettő, arcuk sárga, szemük beesett, fénytelen, látszik rajtuk az iszonyú vérveszteség és a kiálott szenvedés. Leszedik őket a kocsiról. Először a huszárt látják el. Rettenetes a sebe, az egész balkulcscsontja át van szúrva. Kozák kéz piKával nyomorította meg, amig kötözik, bár nagy fájdalmai vannak, egyre a fogát szívja. — Mi történt, testvér? — kérdi a kötözőorvos. — Megbökött a nyavalyás a pisz­kavassal — feleli. No de semmi, csak azt bánom, hogy csak ezt az egyet tudtam elhozni, s fejével int a kozák felé. — Hogy-hogy, hát többen voltak ? — kérdi az orvos. — Négyen voltak a nyavalyások. — Hat osztán hogy történt? Lassan vontatottan kezdi a huszár: — Az elsőt mindjárt kivágtam 1... Kurze galopp links, ott feküdt a má­sodik is!... Verkehren, kurze galopp, rechts, a harmadikat is kupán csap­tam !.. . De ez a negyedik, ez meg­bökött. No de én is adtam neki egyet! Közben a kozákra kerül a sor, már kötözi a doktor. Az egész has­üreg egy rettenetes vágástól átsza­kítva, s ahogy a huszár lovával rá­rontott, a kard átszaladt a medence- csonton és hátul jött ki belőle. Ordít kínjában rettenetesen, mire a huszár mintha csak vigasztalná, lágy hangon odaszól neki: — Látod, komám, mért gyüsz te oda, ahun magyar huszár jár. * Lábujjhegyen járnak a népfölkelők, mert az öreg alszik. Suttogva beszél­nek, mert az öreg a térképet nézi és tollba mond valamit főhadnagy ur Komlóssynak. Pucoválják a megtépett szerelvényt és ruházatot, mert az öreg. szünet lévén, holnap megnézi a fiait. A fiai, a 36—42 éves családapák, az öreg pedig imádott ezredesük, B H. ezredes úr, kit az Úristen sokáig éltes­sen (ezt szokták a neve után mondani, mint valami prédikátumot) nem lehet több 45—47 évesnél. A neve német hangzású, de a szíve szinmagyar. Mint vezérkari tiszt, tett szolgálatot a honvédelmi minisztériumban s most a 20. népfölkelők vitéz ezredese. De keveset mondtam, nemcsak ezre­dese, barátja, apja valamennyinek. Szereti, megérti, jóban, rosszban istápolója, segitője, tanácsadója ezre­dének. Imádják is fiai s vakon men­nek utána. November 20-án kapták a paran­csot, hogy a pilicai magaslatokat el kell foglalni. Előttük két ezred a völgyben lévő erdőben elsáncolva, nem bir két nap óta előbbre jutni. Az oroszok erős pozícióban kitűnő fedezékekben feküsznek, a magaslat tetején, a sáncok tele gépfegyverrel, mögöttük ágyuk. Sztratégiai fontos pont, ennek elfoglalásával az oroszo­kat immár három oldalról körülölelő trapéz alakú hadállás harmadik és legkisebb, huszonkét kilométer hosszú oldala is bezárul. Az öreg nézi a terepet, messzelátóján vizsgálja az oroszokat. Sokan vannak, — mondja szinte önkéntelenül. De már osztja a parancsait: 1. zászlóalj előre, 2. tartalék jobbra, mögötte! Megindul az ezred, rántja magával az előtte lévőket. A népfö kelők pipára gyúj­tanak. de mennek előre. Rettenetes ágyúzás fogadja őket. Még egy iram s már az erdőszélen vannak. Iszonyú csalódás, az ellenség fölvonult a hegygerincre, közte és az erdőszélben fölbukkanó ezred közt egv körülbelül ezernégyszáz lépés hosszú szántás. Sima, egyenes, erősen emelkedő terep. Az erdőből kíbukkanókat sortüz fo­gadja s az öreg csontok mégis elő­rerohannak. Száz-százötven lépést szalad az első zászlóalj s már el is ássa magát. Sőt lövik már a muszka állásokat is. Órák telnek. — No, atyafiak, nem mennénk egy kicsit közelebb! Hasoncsuszva megindulnak, újabb száz lépés nyereség. A tartalék híven utánuk, elhagyott fedezéküket a má­sodik zászlóalj rögtön lefoglalja. Este­ledik, köd borul a tájra. Már csak hét-nyolcszáz lépésre vannak az el­lenségtől. Bevonul a fél második zászlóalj sűríteni. Itt az öreg, — mondogatják a legények — gondol ránk, meggyütt a tartalék ! Itt éjjelez­nek. Már a mennyire a süvitő golyók megengedik. No, muszka, meleged lesz reggelre I Hajnali négy óra, koromsötétség van, csak itt-ott villan egy muszka puska: Züü. .. ! Züü... 1 Egyszerre mozgolódás támad a rajvonalban. — Itt az öreg ! Meggyütt az öreg! — mondogatják. Csakugyan föltűnik délceg alakja. Lassan, súgva beszél. Derengeni kezd, bevonul a második félzászlóalj. A legények guggolva vár­ják. Az öreg kiadja a parancsot: Utánam! S megindul a tömeg nagy csöndben előre. Amint megindul, elő­ször lassan, guggolva, szinte négy­kézláb, majd mindig gyorsabban. Az öreget már érctalként veszik körül a legények és a körülte lévő tisztek: — Mindnyájan elpusztulhatunk, csak neki baja ne essék! Még háromszáz lépés, a muszka­őrök még nem látnak, nem hallanak semmit. Csak vaktába lövöldöznek födözékeik fölé, inkább ijesztésül. Megszólal valaki: — Atya fiák. fussuk meg ezt a há­romszáz lépést, legalább előbb vég­zünk. S mint a fergeteg, rohan az ezred, élén vitéz ezredesével. Egy irtóztató orditás: Rajta! Rajta! a Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok es kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgatom kezdőt tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 64 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áraforgalommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom