Harangszó, 1915-1916

1916-01-30 / 29. szám

230

HARANGSZŐ.

1916. január 30.

Á szibériai fogolytáborokból.

Folyt.

A Tomszk mellett épült fogolytáborban 20.088 hadifoglyot őriznek. 483 tiszt van közöttük s ezek közül 75 egy téglaépületben lakik, amely a háború előtt orosz tisztek lakása volt. Minden szobában négy tiszt alszik, a lakások tiszták, világosak. A fogoly tiszteknek nem volt semmi panaszuk. Azok a tisztek, akik Tomszk városában magánházaknál vannak, úgyszólván teljes szabadságot élveznek. Nagy kertek zöldéinek minden lakás előtt, s ezek a tiszteknek rendelkezésére vannak adva, akik sportolnak vagy kertmunkát végeznek. Ezeknek is az a panaszuk, hogy hiányzik a könyv, ami nagy jótétemény lenne számukra.

Irkuckban 273 tisztet helyeztek el, még pedig orosz tiszti lakásokban. A lakások tágasak és nem túlzsúfoltak. A fogoly tisztek rendkívül nagy szabadságot élveznek, azonban három török tiszt nemrégiben elszökött, úgy hogy szigorúbb őrizetet kellett elrendelni.

Az Innokentijevszkaja mellett épült fogolytábor nem messze van Irkuck- tól. Valóságos sártengeren visz az ut oda. A tábor parancsnoka Rosztosz- tov ezredes, aki rendkívül jószivü embernek látszik. 4494 legénységi és 175 tiszti foglyot internáltak ide. Rajtuk kívül az ezredes alá még valami 5—6000 orosz katona is tartozik. A parancsnok engedelmével tisztikaszinót rendeztek, amelyben a tisztek ebédután összejönnek és szórakozással ütik agyon az időt. Panaszuk nincsen.

Csitában 26.185 hadifogoly van, közöttük 505 tiszt. A táborok voltaképpen nem is Csitában, hanem Csita mellett Antipicha és Pesztsanka mellett épültek. A barakok mellett orosz katonák laknak, szintén faépületekben, ezek a frontra indulnak. Mind a két fogolytábor rendkívül egészséges helyen van egy tölgyerdő mellett, nem messze a várostól. A barakokat rendkívül tisztán tartják s nagy gondot fordítanak a foglyok ruhájának tisztántartására. Az ellátás és az étel rendkívül iz'etes és jó. A tisztek orosz tisztilakásokban laknak, de szabadságuk kissé szükebbre szabott, mint a legénységé.

A legrosszabbak a viszonyok azonban a Nikolszk Ussirijszkban, ahol két táborban 15.500 hadifoglyot helyeztek el. Az első és nagyobb tábor sok '

kívánni valót mutat. A barakok, melyek közül 9 téglából, 8 pedig tából épült, rendkívül piszkosak. A hadifoglyok sokat panaszkodnak az ellátás miatt, melynek következtében erősen terjed közöttük a skorbut. Hosszasabban beszéltem — mondotta az amerikai — a tiszti orvosokkal, akik orosz tiszti lakásokban laknak s ezek a hadifogoly tisztekkel együtt panaszkodtak, hogy a bánásmód brutális és tűrhetetlen, hogy az őrző személyzet tiszteket éppen úgy, mint a legényeket puskatussal veri, megakadályozza fehérneműjük tisztitásában és minden telhető szabadságtól megfosztja őket. Ez ellen a bánásmód ellen — mondja az amerikai— én és Caspari kapitány nyomban tiltakoztunk, mire az az orosz tiszt, aki kalauzunk volt, azt mondotta, hogy később szóval megmagyaráznak mindent. Ez azonban csak Ígéret maradt, mert semmiféle ielvilágosítást nem kaptunk. A kisebbik 2.500 fogolyra berendezett tábor. A barakok rendkívül tiszták és rendesek, de az emberek ugyancsak panaszkodnak a brutálítás miatt.

Rasdolnoje városában 8000 hadifoglyot őriznek két táborra osztva. Az elsőben 150 tiszt és 4000 legény, mig a másodikban 4000 legény lakik. A hadifogoly tisztek egy kétemeletes kaszárnyában nyertek elhelyezést, a melyből eltávolították a legénységi berendezést s rendes bútort tettek a szobákba. Régebben nagyobb szabadságot élveztek a tisztek, amióta azonban tizenegyen átszöktek a kínai határon, szigorúbb az őrzésük. A legénység a legjobb színben van és nagy részüket építkezéseknél foglalkoztatják.

A Krasznojarszk szomszédságában lévő fogolytáborról már kevesebb jót lehet mondani. Az elmúlt tavasszal kiütéses tífusz harapódzott el a hadifoglyok között, az epidémia nagy mértékű lett s egészen júliusig tartott. Úgy látszik, a tetvek vitték egyik emberről a másikra, amikkel a harctérről hozott legénység tele volt. Február és julius között több mint 1000 haláleset volt. Az 5000 hadifogoly közül, akiket Krasznojarszkba internáltak, sokat délre vittek s vasutépítke- zésekre és bányamunkára használják. 800 tiszt is ugyancsak itt várja a szabadulást, ezekkel jól bánnak.

Vége.

Van valakije a harctéren, vagy a sebesültek közta kórházban ? Úgy fizessen számára elő a HARANGSZÓKA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal.

A világháború eseményei.

Montenegró királya békét kért. A föltételt megszabtuk és Nikita kijelentette, hogy azt megadja. A béke ára a föltétien meghódolás, a fegyver letétele. Hiába lármáz az antant sajtója, a kényszerűségen változtatni nem lehet. Montenegró, magára hagyatva, addig küzdött, védekezett, ameddig lehetett. Tovább nem bírja. Népének érdeke azt kívánja, hogy az oktalan vérontásnak saját területén véget vessen. Az már nem az ő dolga, hogy lelketlen szövetségesei, akik erejét meghaladó veszedelmes kalandba ugratták, hogyan éviekéinek ki a bajból. Ki mint vet, úgy arat. Annyi bizonyos, hogy Nikita lépésével az ellentáborban az eddiginél még nagyobb mértékben indul meg a visszavonás, a kölcsönös gyanakodás, melynek végső eredménye nem lehet más, mint a teljes pusztulás.

Balkáni hírek.

Mindinkább kidomborodik a hadi események sorozatából a montenegrói fegyverletétel fontossága. Dicsősége az egész haderőnknek, de főképen azon nagyrészt magyar csapatoknak, melyek Köves tábornok vezérlete alatt a Balkánon a titáni harcot megharcolták. Ezt fejezi ki a magyar képviselőház azon meleg üdvözlete, melyet Montenegró meghódolása alkalmából Frigyes királyi herceg hadseregfőparancsnoknak és Kövesházai Köves Hermán tábornoknak, a harmadik hadtest parancsnokának, január 17-én tartott üléséből küldött.

Miután Szerbia megbukott, Montenegró kapitulált, a Balkánnak ezidő- szerint harctéri hírei alig vannak. Derék katonáink várják a parancsszót, mely őket uj feladatok elé állítja, uj babérokkal biztatja. Majd eljön annak is az ideje, ha Szaloniki ellen indulnak.

Görögország ügye mindjobban bonyolódik Az oda tolakodó angolok és franciák kényszeríteni akarják az országot semlegességének megszüntetésére s arra, hogy az antant mellé álljon. Miután látják, hogy Konsztati- nosz királlyal nem boldogulnak, hatalmukba kerítették a ravasz Venize- loszt, a volt minisztert, a krétai kalandort, aki oly görög köztársaságról álmodozik, melynek élén majdan ő áll. Csakhogy a görög nép nagy többsége már kiábrándult Venizelosz beteges, hiú politikájából. Megelégelte az antant-hatalmak zsarnokoskodását s nehezen várják a szabadítás óráját. Majd elérkezik az is. A német csá-