Harangszó, 1915-1916

1916-01-02 / 25. szám

1916. január 2. HaRaNgSZÓ. 1ÖÖ. ne szégyeld bevallani, hogy igen. — t Ha e vallomást megteszed, akkor ta­lán neked is más és bensőbb örö­mödre fog szolgálni a karácsony szent ünnepe. Most mikor e borzalmas világhá­ború már 17-ik hónapja dúlja az em­beriség nyugalmát, és a második ka­rácsonyt is megéljük e nehéz küzde­lemben, ami egyformán érint ifjút és aggot, szülőt és gyermeket, most ta­lán mindnyájan térdre borulva, buz­gón kérjük a jó Istent, hogy küld­jön nekünk is ajándékot a Jézus ál­tal : Adja meg számunkra, a várva várt békét, hisz jogunk van hozzá, hisz az Úr maga küldte az ő angya­lait, akik megjelentek a pásztoroknak, hogy hirdessék: — „A földön békes­ség, az emberekhez jóakarat.“ — Ezt hirdette az angyalok serege, ezért könyörgünk, összetett kézzel mi, akik már 16 honapja itt küzdünk távol kedveseinktől, ezért imádkozik otthon, szülő, hitves, gyermek és testvér. Szeretett keresztyén testvérem 1 Menj és keresd fel a betlehemi jászolt, borulj le az újszülött Jézus előtt és kérd tőle azt a békét, amit később ő maga Ígért, amidőn azt mondta: — Békességet hagyok néktek; az én " békességemet adom néktek; nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen. János ev. 14, 27. Te pedig, aki e küzdelemben, leg­többet adtál hazádnak, aki odaadtad fiadat, férjedet, atyádat vagy testvé­redet, járulj te is az újszülött bölcső­jéhez, és add neki legdrágább kin­csedet, add oda szívedet, ajánld föl neki lelkedet, és kisérd el őtet a böl­csőtől a keresztfáig; — meglásd ő segíteni fog terheid elviselésében, le­fogja törölni keserű könnyeidet és meg fog vigasztalni. Ha pedig a bizonytalanság homá­lyos kérdése emészti lelkedet, s ked­veseid nevét nem találod sehol, semmiféle kimutatásban és ő sem ad hirt magáról, ne essél kétségbe ak­kor se, hanem fogd meg az Úr ke­zét, fogadd őt vezérül. Ő biztos révbe fog vezetni és egykor viszont fogod látni szeretteidet. Ne feledkezz meg te se, akinek senkije sincs és nem is volt a harc­téren, s nem érzed a háború csapá­sait közvetlenül, sőt talán a földi ja- yaid megsokasodtak : — mert neked >s van kérni valód. Kérj az Úrtól jó szívet és lelket, hogy úgy ne járj tnint ama Garciás Péter, akinek a földi kincs volt a lelke és midőn vég­éráját látta közeledni, csak akkor vette é6zre, hogy boldogtalan, de már későn volt, elásta tehát kincseit, egy emlék­követ tett reá a következő felírással: — „Itt nyugszik a gazdag Garciás Péter lelke.“ — Egyszer két ifjú ment el az emlékkő előtt s elolvasták a fel­írást, amire az egyik megjegyezte: — Mily ostobaság, hogy lehet egy léleknek itt megpihenni ? A másik azonban mást gondolt és elhagyta a társát menni, ő pedig levette a követ és talált egy kincset és papirt a kö­vetkező sorokkal.: „Légy örökösöm te, aki a szavak értelmét kitaláltad és használd a kincset jobb célra mint én.“ — Az ifjú vissza tette a követ, a gazdag lelkét pedig magához vette és elvitte. Használd föl tehát földi kincseidet jól, nézz körül, találsz alkalmat ele­get, van elég csonka és béna hős, siró és nyomorgó özvegy és árva, segítsd tehetséged szerint, juttass ne­kik is egy pár fillért a fölöslegből, légy gyámolítójuk, töröld le könnyeit és vigasztald meg őket. Most pedig hívd meg az Urat, amig későn nincs. — Oh kedves vendég nálam szállj, bűnömtől ne iszonyod­jál. Jöjj be hozzám te szolgádhoz, szegény megtérő juhodhoz. (64. clioo. ÍO.) Oh Isten, szerető édes Atyánk a Jézus Krisztus által, hozzád könyör­günk. Hozd el Uram a békét I Hi­szen te mindent megtehetsz 1 Addig is segíts meg minket és vezess a biz­tos rév felé, töröld le könnyeinket és gyógyítsd meg sebeinket a Jézus Krisztusért. Amen. A világháború eseményei. Hiába mondottuk el ezelőtt egy évvel, hiába mondottuk el most is: „a földön békesség, az emberekhez jóakarat,“ az emberirtó háború még egyre tart. Másodszor is megültük a jóakarat s emberszeretet ünnepét, másodszor is megjelent az Istennek amaz üdvözítő kegyelme minden em­bernek, és mi még mindig gyűlöljük és pusztítjuk egymást, még most sincs közöttünk békességes boldog­ság 1 Vájjon mikor mondhatjuk el ismét zavartalan boldogsággal: bol­dog örömnap derült ránk, vigadjon szívünk, zengjen szánk I ? Balkáni harctér. A lefolyt hét legfontosabb esemé­nye a Balkánon, hogy Kövess tá­bornok magyar, osztrák és német j vitézei megtisztították Montenegró í legveszedelmesebb, legzordonabb ré­szét a Lim és a Tara folyók völgyét az ellenségtől. Hős katonáink, a ma­gyar Alföld fiai épúgy, mint a stájer és német hegyek lakói fáradhatatlan kitartással s férfias erővel küzdötték le a Tara zord vidékének páratlan akadályait: megmászták a közel két­ezer méter magas, hóval borított he­gyeket, uttalan utakon kergették mind lejebb-lejebb a menekülő szerbeket és montenegróiakat s állották az ut- jokba kerülő elkeseredett komitácsik- kal a legvadabb harcot. A hét végén a Tara északi partja már megtisztult. Több montenegrói csapatot mieink az Obzir-hegység 1780 méter magas szikláin fogtak el. Az üldözőbe vett francia és angol csapatok görög földön kerestek és ta­láltak menedéket. A mi üldöző sere­geink a semlegesség határvonalánál megállották. Inkább lemondottak a biztos győzelemről, semhogy a nép­jog ellen vétsenek. Csakhogy az an­tant hatalmasságai nem így gondol­kodnak. Nekik Görögország semle­gessége semmi. Seregeiket elhelyezték Szaloniki semleges falai között, a várost minden oldalról megerősítették, csapataikat szaporították s akképen VW) uiluiliu UttllVii *ur nának. Azonban e hallatlan jogtalan­ság nem maradhat büntetés nélkül. A szövetséges hadak vezetői majd találnak módot arra, hogy a népjog bitorlóit megleckéztessék, épúgy mint azt nem rég a törökök tették meg a Gallipoli félszigeten. A törökök győzelme. Szerbia meghódítása uj lelkesedést öntött a törökökbe. Előbb Mezopo­támiában mértek halálos csapást az angol seregre, majd dec. 19 én a Dardanelláknál tették tönkre az an­tant teljes haderejét. Kutelamara mel­lett a török sereg áttörte az angolok vonalát. Az ekként megoszlott sereg egyik részét a török csapatok körül­zárták, másik részét az arabok meg­verték és üldözőbe vették. Majd a Gallipoli félszigeten Anafortánál és Ari burnunál a török csapatok álta­lános támadást kezdtek. Erre az an­tant serege Szedilbárnál megrohanta a török csapatot. Vesztére tette. Mert a törökök oly ellenállhatatlan támadást intéztek mind a három helyen az el­lenség ellen, hogy az kénytelen volt eszeveszetten, minden felszerelésének visszahagyásával a tenger felé mene­külni. A zsákmány mérhetetlenül nagy, jegyzi meg a török jelentés. A vereség közvetlen eredménye az,

Next

/
Oldalképek
Tartalom