Harangszó, 1915-1916
1915-08-01 / 3. szám
VI. évfolyam. I9l5. augusztus I. 3-ik szám. t Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Györik György: Hazafelé. (Vers.) — Németh Károly: Rejtekforrások. — Gáncs Aladár: Kérdések, megoldások. (Elbeszélés.) — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Nehéz órák. Madár [.uí/yás: Taníts, meg jó Isten imádkozni minket. (Vers.) Kapi Béla: Miért kell imádkoznunk? — Világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. — A szerkesztő postája. "elé... f?a majd a hehe őrangyala leszáll A perlői elázell harctérre: A gepfegyoer Rallegása elhal, 3 elnémul az ágyúit zenéje. tJenneft majd rebegna lármás renateft Yelüli persenyez az eszi szél. 3 egyre lárelabbrél kiáll utánunk: Az elhagyott, árpa csatatér •— Es tapasszal a síri mezőben át Egyelne repül darú, gólya. Mintha csalt keresnék, hegy merre, kinek Man haza-üzenni palája. A harangszó terjesztésére b '> f°tyt pénzen ingyenes példányokat küldünk a kórházakban levő sebesült és beteg katonák részére! Rejtekforrások. Irta: Németh Károly. „ A pusztában víz fakad és patakok a kietlenben; és tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá.“ Esaiás 35, 6. 7. Kietlen pusztaság közepén áll az ótestámentom nagy prófétája. A kiszikkadt talajnak kérge cserepes; a föld repedései, mint megannyi tikkadt, szomjú ajak, üdítő, életárasztó italért liheg. A távol láthatár fölött árnyas ligetekkel, hűs hullámokkal játszik a csalóka délibáb. Sivár, csüggeteg, terméketlen környezet; bénító, ólmos hőség; elernyedt, szárnyaszegett akarat. De íme az élet csak elrejtőzött; a lélek nem szállt el, csupán aluszik; az erő nem lett gyöngeséggé, csak nem működik. Az a kietlen puszta, szomjú föld tele van bőséges aratást kínáló csirákkal. Csak viz kell, és megindul a tenyészet, örül a pusztaság és virul mint a rózsa. De honnan várjunk vizet, miből töltsük meg a kiszáradt öntöző csatornákat? Sokan az eget nézik; kémlelik a a tenyérnyi bárányfelhők foszlányait, melyek néha megjelennek a föld peremén, de azután hirtelen elszállnak, mint a reggeli álom és a nézők kábult fejjel, síró szívvel nézik tovább a kérhetetlen, acélkék boltozatot. A próféta nem áll közéjük, ő az életet a földbő', a kőkeményre száradt, meddőnek látszó földtalajból várja. Nem az oly sokáig magára várató, hirtelenül jövő eső, nem a tovaszálló felhők hozzák meg a virulást, hanem a föld méhében elraktározott vizek, a föld mélyéből fakadó forráspatakok. A felhők futását, a szelek járását lesed-e te is bús, elepedt, kifáradt, meggyötört vándortársam az élet kietlen pusztáján ? A délibáb összeomló nagy birodalmak képét rengeti a levegőben, kósza békehírek távoli fu- valma bő eső áldásával kecsegtet, mégis azt mondom néked, ne állj be a nézők közé. Bizony, bizony a te életed pusztája is virágozni fog, mint a rózsa, és Libano cédrusaival ujjongva örvendezel majd te is. Hanem a bűvös erő, mely teremteni tud, nem kivülötted van; szívedből kell a forrásnak kibuggyani, onnan fakadnak az életadó patakok. .Meghaltatok, és
