Harangszó, 1915-1916

1915-12-12 / 22. szám

174. HARANGSZÓ. 1915. december 12. Egyéb rettenetességeket is közöltek az ellenséges lapok. így például egy bukaresti újság arról irt, hogy a né­met asszonyok új nyakékszert hor­danak. A német katonák kiszúrják a sebesültek és foglyok szemeit s azo­kat zsinórra fűzve viselik a német asszonyok. Egy másik lap pedig azt újságolta hiszékeny olvasóinak, hogy Belgium valamelyik városában egy Hume nevű betegápoló nővérnek a kegyetlen németek levágták az egyik mellét. Maga a szerencsétlen beteg­ápoló nővér értesítette erről szüleit. Egy másik újság arról is tudott, hogy a másik mellét is levágták s a sze­gény teremtés meghalt. A Times ellenséges világlap jónak látta utána járni a dolognak. És kény­telen volt megírni, hogy kiküldöttje becsöngetett a szerencsétlen nő laká­sába és ime, a halott maga jött ajtót nyitni s teljesen ép és egészséges. A németek még csak egy újjal sem bántalmazták. Még sok ilyen hazugságot sorol­hatnánk tel. De végtére is mindegyik egyforma, t. i. hazugság. örülünk és büszkék vagyunk arra, hogy a mi lapjaink sem politikából, sem gyűlölet-szításból nem közölnek ellenfeleinkről ilyen lehetetlen és va­lótlan dolgokat. Örömünk annál na­gyobb, mert a hazugság nemtelen fegyverével való küzdés — amint az a háború után fog kiderülni — visz- szafelé sebez. Azok az ellenfelek, kik vad barbároknak, műveletlen hordák­nak neveznek minket, kik velünk szemben akarják a műveltséget meg­védelmezni, hosszú ideig szégyelhetik saját lelkűk alacsonyságát 1 Karácsonyi üzenet. Örömmel adunk számot olvasóink­nak, hogy megindított mozgalmunk már eddig is szép eredménnyel járt. Gyülekezetek, nőegyletek, egyes ál­dozatkész hívek, közöttük különösen sok nő, áldozatkészséggel jönnek se­gítségünkre. Bizonyára harctéren küzdő, kórházakban szenvedő hozzá­tartozóikra gondolnak s örömöt akar­nak szerezni a mi sok megpróbálta­táson átmenő testvéreinknek. Megemlítjük azt is, hogy a rendel­kezésünkre bocsátott példányokból egy nagyobb csomagot már szétkül- döttünk és pedig úgy, hogy minden evang. tábori lelkész kapjon belőle. Sikerült a dolgot úgy szerveznünk, hogy egy tábori lelkész se maradjon ilyen kis füzetek nélkül. Az ausztriai és az itthoni kórhá­zakba ünnepek előtt mintegy két hét­tel küldjük szét a füzeteket. Újból olvasóink figyelmébe és ál­dozatkészségébe ajánljuk ezt az ügyet. A múlt héten a következő rende­lések érkeztek: Saját rendelkezésre: Luther Társaság könyvkereskedése Buda­pest 1500; Pálmai Lajos evang. lelkész Győr 200; evang. nőegylet Gyékényes 150; Né- methné Berecz Ida 135; Horváth Sándor ev. leik. Várpalota, Orádi Sámuelné Zalamegyes, ev. nőegylet Felsőszakony, Varga József ev. leik. Sárvár,.Kiss Lajos ev. leik. Nagyalásony, evang. gyülekezet Tolnanémedi, evang. leik. hív. Hosszulalu, Ev. nőegyl. Hánta 100—100; ev. gy. Pórládony, Varga Gyula ev. esp. Vönöck 60—60; Pap Lajosné nőegyl. pénzt. Uraiuj- falu 57; Németh Sándor ev. leik. Kötcse, Lut- hár Ádám ev. leik. Battyánd, Németh Gyula evang. lelkész Szekszárd, Csaba Gyula evang. lelkész Péteri, Mód Aladár ev. leik. Nagysi- monyi, Varga Márton ev. leik. Tokaj 50—50 ; Derecskey Márton gondnok Terestyénjákfa 35 ; ev. nőegylet Győrszemere 30; Varga Dé­nes ev. tanító Duka, Bélák Géza ev. leik. Csabdi 25—25; Joós István Zsédény 14; Lázi Istvánná Zsebeháza, Kasper József ev. leik. Ruszt, Pölöskei Miklós 10—10 példányt. Kiosztásra: Evang. leányegylet Körmend 1000; evang. gyülekezet Körmend 500; Szarvaskendi ev. nőegylet 300; ev. gyűl. tagok Boba 211; evang. nőegylet Ostffyasszonyfa 115; Kirn- bauer Lajos áll. főnők Gyanafalva, Krtach- vill Stefi Szombathely, evang. gyülekezet Köt­cse, ev. nőegylet Boba, N. N., Mesterháza, ev. fels. leányiskolái belmissió egyesület Kőszeg, ifj. Mecseri Haramia Istvánná Kőszegdoroszló 100—100 ; Csaba Gyula ev. leik. Péteri, Máthé Gézáné és Cseledi Sándorné Gérce, Sándor Endréné Keszthely, Puskás nővérek Ostffy­asszonyfa, evang. nőegylet Felpécz, Csügödi Já- nosné Kőszegdoroszló, Kutschi Andrásné és ifj. Pongrátz Jánosné Kőszegdoroszló, ifj. Petrevics Jánosné Kőszegdoroszló, Kis Ferencné Czák, Kovács Jánosné Lukácsháza 50—50; Kasper József ev. leik. Ruszt, evang gyülekezet Pór­ládony, Pölöskey Miklósné Felpécz 40—40 ; Kiss Ödönné Kötcse, Németh Sándorné Kötcse 25—25 ; ev. nőegylet Győrszemere 20; Pótzik János Kötcse 10 példány. Pénzadományt küldtek; Ráth Arnold Budapest 10 K, Szabó János Hegyháthodász 3 K, Kiss Sándor Alsóság, N. N., Igló, Madarász György és neje Rába- csécsény, Hajas Sándorné Lánkapuszta, Mi- hátsi Pálné Erzsébetfalva 2—2 K, Zámbó Sá­muelné Győr, Berke Lajosné Lánkapuszta 1 — 1 K. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kínos. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Dec. 12. vasárnap. Ezekiel 34. „ 13. hétfő, Malakiás 1. „ 14. kedd, . 2. , 15. szerda, „ 3. „ 16. csütört., Zsoltár 10. „ 17. péntek, Zakariás 1. , 18. szombat, „ 9. A világháború eseményei. A megrendítő tragédiának vége. A bűnös Szerbia elvette méltó bünte­tését. Hadserege megsemmisült. Pe- tár király, a vén gonosztevő, izgága fiával és fehér szakálu, de fekete lelkű tanácsadójával, Pasiccsal együtt földönfutóvá lett. Nem találják he­lyüket sem otthon, sem másutt. Jó barátaik, a négyes szövetség emberei összetett kézzel nézik vergődésüket. Mondják, hogy mily szívesen nyúj­tanának segítséget, ha lehetne. De nem lehet I... Ez a szerb tragédia megrázó de igazságos befejezése, a méltó istenítélet. Büntetése nemcsak Szerbiának, hanem az egész antant­nak, mely bűnös vágyakban szüle­tett, bűnös célokat követett és bűnös eszközökkel kezdte és folytatta mun­káját. Harc a szerbek ellen. A múlt hét megrázó hadi esemé­nyei azzal kezdődtek, hogy Macken­sen Albánia határán a szerb hadse­reg erejét teljesen megtörte. A meg­maradt csapatok futva menekültek a Metelka-magaslaton át Albániába. A bolgárok Szerbia déli részén haladtak győzelmesen előre Prizren felé. A szerbek segítségére küldött s több Ízben is megvert franica és an­gol csapatok tehetetlenül húzták meg magukat a Vardár és Cserna folyók szögletében, nagy gondot okozva Sa­rad vezérlő tábornokuknak, hogy visszarendelje-e őket Szalonikibe, vagy pedig ott hagyja őket a bolgárok prédájául. A bolgárok nov. 28 án elfoglalták Prizren határszéli szerb várost. Ha­lálos csapás volt ez a szerb hadse­regre, mely itt óriási veszteséget szen­vedett. A bolgárok kezébe tizenhétezer fogoly, ötven nagy tábori ágyú és húszezer puska került. A megmene­kült szerb katonák Montenegróba futottak. Prizrent négy nappal később Pievlje követte Montenegro északkeleti részén. A sztratégiai tekintetben nagyfontos- ságu Mihailovics-planina a mi sere­geink kezébe került. A montenegróiak délfelé menekültek. Plevljével egy idő­ben esett a bolgárok kezébe Délma- kedónia tekintélyes városa, a közel hatvanezer lakossal biró Monasztir. Azok a szerb csapatok, melyeket a szerb hadvezetőség az ostromló sereg ellen küldött, bolgár fogságba kerültek. Monasztir elfoglalásával a szaloniki- monasztiri vasút a bolgárok kezébe 1 került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom