Harangszó, 1915-1916
1915-12-12 / 22. szám
1915. december 12. HARANGSZÓ. 171. elhagyni hős testvéreim sírjait, ha a feltámadás napja nem világítaná meg sírkeresztjeiket; ha nem látnám a fejfák között Üdvözítőnk fenséges alakját, ajkain a vigasztadó, könnyeket letörlő szavakkal: ,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él!“ Nem a földé, nem az enyészeté az itt nyugvó sok hős, hanem továbbra is a mieink maradnak. Akiknek sírjai felett egy nemzet gyászol, azok nem haltak meg, hanem csak tisztább világba jutottak, ahol édes lesz a találkozás, boldog lesz a viszontlátás! A halottaktól elmentünk az élőkhöz. Azoktól, akik már befejezték dicsőségteljes életüket, elmentünk a- zokhoz, akik még folytatják harcaikat. A halottak napját követő napokban ref. lelkésztársammal a hadosztályunk kötelékébe tartozó veszprémi 31. honvédgyalogezredet látogattuk meg. Amikor néhány száz lépés választott el az ezredparancsnokságtól kakas kukorékolást hallunk. Egy pillanatra zavarba jöttünk. Nem-e az édes otthon nyájas udvarába érkeztünk? A közelünkben eldördülő nehéz tarack azonban hamarosan felébresztett zavarunkból. Majd a parancsnokság halálraítéltjei jelentkeztek. Tyúkok, kacsák s a kis „manci,“ egy bájos malac, az ezredparancsnokság dédelgetett kedvence. A kis manci most már árva, pajtása tálba került ebédünk alkalmával. Mindenek előtt az ezred I. zászlóaljának segédtisztjét, László evang. tanítót, akit békében is ismertem, kerestük fel. Lépcső szerű lejárat vezetett földalatti lakásába. Szobájának padlója is van, szétszedett municiós láda deszkái. Bútora is van, egy asztal, két pad, egy nyoszolya a volhyniai erdőség fáiból összetákolva. A szoba egyik sarka adja a meleget; ott ég a tűz, nem kályhában, hanem szabadon, aminőt a gulyás gyerekek szoktak rakni a réten, amikor már elcsenték a szomszéd kukoricásból a sütnivalót. A ház oldalfala, vagyis a föld ki van lyukasztva s ez a kémény. A tűz mellett ott ül egy honvéd, egyik kezével rakja a tűzet, a másikkal telefonkagylót szorít a füléhez, várja az ezredparancsnokságtól,illetve az egyes századoktól érkező híreket. Rövid félórát időztünk a hadiszobában. Ismerőseim lakásától mára csak kilométernyire volt a rajvonal. Mesterien kiépítetett fedezékekben, ahol kevésbé volt veszélyes ezeken kívül majd három órát bolyongtunk. A fedezékekből futó árkok vezetnek a második védelmi vonalba, előtte pedig húzódik véges-végig a nyolcsoros drótakadály. Honvédeinket jó hangulatba találtuk; meglátszott, hogy megvannak elégedve kényelmes állásaikkal, amelyeket fűteni is lehet. Derék honvédeink, minő jó anyagból valók vagytok I márig is nóta fakad ajkaitokon. Fiatal az egyik, „üde piros arcán, mintha ott ülne még édes anyja könnye, édes anyja csókja;“ öreg a másik, akinek az arcára a gondok, az évek mély barázdákat szántottak. Az egyik fedezékben két katona aludt jóizüen. Ágyaik a fedezéknek lépcsőszerüen kivágott része, fejpárnájuk puha, zöld moha, takarójuk katonaköpenyegük s pokrócuk, amelybe fejüket is behúzzák. Puskájuk a felettük levő lőrésbe van beillesztve. Egy marcona katonát szólítok meg. Megkérdezem tőle: van-e családja, gyermekei s tud-e róluk? A választ a szemeiben csillogó könnyek adják meg legelőbb, ő, aki nem rémült meg semmitől, ezer veszéllyel küzdött a Kárpátokban az orosz ellenséggel, most ellágyul. Haza gondol s durva kemény arcán két gyöngy gurul végig. Az ellenség abbahagyta múlt hónapi kemény támadásait. Csend és nyugalom fekszik a tájra. Csupán előőrsi harcok folynak. Este volt már, amikor visszatértünk állomáshelyünkre, a front mögötti legközelebb eső faluba, ahol ama szerencsés helyzetben vagyunk, hogy házban lakhatunk. Mielőtt elaludtam volna, rövid fohászban kértem a jó Istent, hogy védje, oltalmazza, erősítse honvédeinket, vezesse őket vissza az elárvult családi tűzhelyhez; hogy oszlassa el a háború sötét fellegeit és hozza el a béke verőfényes, új éltet adó napját. S tudván, hogy az Isten meghallgatja gyermekei imáját, a messze idegenben álmom édes volt. Bojtos László ev. táb. lelkész. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Tizedik fejezet. Csöndes házak között. Folyt. 21. Otthon a faluban látszólag minden a régiben maradt. Legfeljebb a szabad téren terpeszkedő nagy hársfa alatt verődött össze kisebb számban a fiatalság. A gazdasági udvarokon meg a földeken hiányzott a fiatalja. De azért jól megvoltak, hiszen a munka nehezebb részén már átestek. Détután öt óra tájban benépesedett az egyébként csöndes utca. Kapufát támogató asszonynép állt ki a ház elé s nagy várakozással tekintgetett az országút irányában. Ilyenkor jött nagy zörgéssel és csilingelőssel a szomszéd városkából a posta. Bezzeg sokat késett. Bőven jutott idő az újságban olvasott események letár- gyalására. Mikor azután nagy ostor- pattintgatás között hazakormányozta Pista gyerek a kis szekeret, akkor valóságos népvándorlás indult meg a posta felé. Hiszen máskor is nagyra traksálták ezt a közhasznú intézményt, hanem ekkora becsülete mégsem volt sohasem. Boldogan futott haza, aki rózsaszínű kártyát kapott. De bizony szava veszett annak, aki nap-nap után hiába kérdezgette a postás- kisasszonytól : — Ugyan, lelkem, kisasszonykám, nyúljon csak mégegyszer abba a zsákocskába, hátha véletlenül az én levelem benne maradt. Kell, hogy Írjon a fiam, bizony kell 1... Három hete hirt sem adott magáról I... özvegy Szabó Jánosné is mindennap magára veti kopottas nagykendőjét s szélben, esőben megy a pós- tára. Ritkán kap ugyan levelet, de azért ki tudja, hátha jön valami s így egy órával előbb kapja meg. Mikor hazamenet elmegy Farkas Gergelyék rangos portája előtt, mindig ott ül az ablakban Ilonka. Most is olyan szép, mint azelőtt, csak egy árnyalattal halványabb az arca, mint annnakelőtte volt. Szabóné csöndesen int fejével, vagy előre felé, vagy oldal felé. De a leány nem is a fejét, hanem csak a szemét nézi, s ha azt Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, fordnljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 56 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
