Harangszó, 1915-1916
1915-11-28 / 20. szám
1915. november 28 HARANGSZÓ. 155. Luther látszólag így egész véletlenül került a Márton névhez s mégis mennyire illett hozzá ez a név. Mintha igazán az Űr szája nevezte volna őt Mártonnak, Martinusnak, hadakozónak. Lutherből, dacára annak, hogy szerzetes, pap s tanár volt, hadakozó lett, hadakozó, aki az Úrnak hadát viselte (Sám. I. 25—23.) Az egyháztörténelemben tanultátok, hogy mennyire hadakozott Tetzel János dominikánus baráttal, azután Kajetán bíborossal, Miliitz Károly pápai kamarással, aztán Dr. Eck Jánossal Lipcsében, majd meg a pápával s a császárral s az egész birodalmi gyűléssel s e világnak minden ördögével Wormsban. S bizonyára hallottátok azt is, hogy mennyire hadakozott saját magával s bűneivel. Igen, Luther egész életében igazi Martinus, hadakozó volt. Úgy, hogy igazán azt kell hinnünk és azt kell vallanunk, hogy az Úr szája nevezte őt Martinusnak, Mártonnnak. De Luther nemcsak hadakozó volt, hanem adakozó is, olyan bőkezű adakozó, amilyen bőkezű adakozó az a Márton toursi püspök volt, akinek nevével őt nevezték. Házában, asztalánál a szegények és különösen a szegény diákok mindenkor menedéket és segítséget találtak. De nemcsak vagyonát akarta megosztani embertársaival, hanem életét, egészségét, szivét, lelkét. Amidőn egy alkalommal (1527 és 1528-ban) Wittenbergben a pestis (még a Koleránál is rosszabb betegség) szedte az ő áldozatait s mindenki, aki csak tehette, menekült a városból, Luther maradt, házról-házra járt s vigasztalta, bátorította a szegény betegeket. S midőn barátai biztatták s pártfogója, a választófejedelem, szinte követelte, hogy hagyja el ő is Wittenberget, akkor az irás szavaival így felelt: „A jó pásztor az ő életét adja a juhokért. A béres pedig, és aki nem pásztor, kinek nem tulajdonai a juhok, látván el- jőni a farkast, elhagyja juhokat és elfut.“ (Ján. 10 11 — 12.) De Luther megosztotta nemcsak vagyonát, nemcsak életét, hanem megosztotta a legjobbat, amije csak volt, megosztotta Isten igéjét embertársaival. Vörösmarty Mihálynak van egy szép költeménye, melynek ez a címe : „A szegény asszony könyve.“ A költő ebben a költeményben elmondja, hogy az ő jó édes anyja, ki teljes életében minden jószágát megosztotta embertársaival, végül az ő imád- ságos könyvét is megfelezi egy szegény szomszédasszonnyal. Luthernek a legkedvesebb könyve s a legdrágább kincse Isten igéje, a biblia volt. Hogy ezt az akkor még csak latin, illetve zsidó és görög nyelven irt bibliát mások számára is lehetővé tegye, lefordította azt német nyelvre. Őt követték aztán más népek kiváló férfiai s szintén lefordították a bibliát saját népük nyelvére. Ma a biblia már közel 400 nyelvre van lefordítva. S ezt, valamint azt, hogy ma millió és millió szegény és gazdag, fiatal, öreg keresztyén ember olvashatja s olvassa a bibliát, abból vigaszt merít, ezt Luthér Mártonnak köszönhetjük, annak a Luther Mártonnak, ki nemcsak mint az a IV. századbeli Márton püspök köpenyegét, hanem szivét, lelkét szerette volna megosztani embertársaival. Mindebből látjuk, hogy Luther Márton minden tekintetben igazi Márton volt s nagynevű Márton elődjének a szeretet gyakorlásában nemcsak hű követője volt, hanem azt messze túl is szárnyalta s méltán megérdemli, hogy megjegyezzük nemcsak születési napját, hanem keresztelési napját, amely néki egyúttal neve- napja lett. Szóval Luther Mártonnál szóról- szóra, betüről-betüre teljesedésbe ment ami szt. igénk: „Uj nevet adnak néked, melyet az Ur szája nevez.“ Kedves gyermekeim I A keresztség alkalmával ti is mindnyájan új nevet kaptatok. A legtöbb névnek igen szép jelentősége van. Közületek például többet neveznek Gottlieb nek, azaz Istent szeretőnek, vagy Gottfried nek Istennel békességben levőnek. Aztán van köztetek Sámuel — az Úrtól kért. János — Isten ajándéka, József — Isten gyarapítsa. Mária — a komoly — Margit — a gyöngy. Paula — a kicsiny. Zsófia — a bölcs. Erzsébet — Istent tisztelő stb. stb. Mondom a legtöbb névnek van jelentősége és pedig szép jelentősege. S helyesnek tartanám, ha a szülők akkor, mikor gyermekeiknek nevet választanak, ügyelnének a névnek jelentőségére. S helyesnek tartanám, ha a gyermekek mind érdeklődnének nevük jelentősége után és a sokszor nevükben rejlő, nevükkel életutjukra adott feladatuknak meg is felelnének. S helyesnek tartanám, ha kiki a bibliából, a történelemből kikeresné azokat a nemes, istenfélő, jámbor férfiakat, avagy nőket, kik az ő nevét viselték s azoknak élettörténetjét külön tanulmányozná s példájukat követné. De ne felejtsük el, hogy valameny- nyien a keresztségben egy új közös nevet kaptunk, a keresztyén nevet, hogy valamennyien ott Krisztuséi lettünk. Igyekezzünk a keresztyén névnek mindenütt és mindenkor becsületet szerezni s Krisztus nyomdokaiba lépni. Krisztus Urunk is azt mondja : „Ti vagytok e földnek savai. — Ti vagytok e világnak világosságai. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó csele- kedeiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.“ (Máté 5. 13—16.) Éljünk úgy, hogy egykor a mennyekben is új nevet kapjunk, új nevet, melyet az Ur szája nevez. (Ján. jel. 2. 17.) Ámen. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Kilencedik fejezet. A lövészárokban. Folyt. 19. Egyik nap még ennél is furcsább dolog történt. Kora reggel két, egymásután következő puskadurranás riasztotta fel az embereket. Ijedten ugráltak fel, de azután mikor semmi riadó nem következett utána, megint lefeküdtek. Reggeli osztásnál meséli az egyik posztos, hogy a szürkületben valami csúszva közeledő alakot lát. Rákiált, semmi válasz. Még egyszer kiált, de csak mindig közelebb jön. Ekkor gyors egymásutánban Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Sajót székhazában.) 54 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
