Harangszó, 1915-1916

1915-11-28 / 20. szám

VI. évfolyam.

1915. november 28.

20-ik szám.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Szalay Mihály: Velünk az Ur. (Vers.) — Ziermann Lajos: Uj nevünk. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — E. J: Tábori levelek. — Karácsonyi üzenet. — Gondoskodjunk a hadifoglyokról. — Világháború

eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye.

Velünk az Úr.

Életünkre sokan törnek,

Mint a nagy bűnt, úgy gyűlölnek, Elnyelnék e drága földet,

Pedig senkit mi nem bántunk, Békés földön békén szántunk, Még sincs igaz jó barátunk.

Árvaság a mi életünk:

Nem örül — sir rokon velünk,

Az is bűn, hogy élni merünk.

Szomszéd, lakó kivül, belül Lesi, várja szünetlenül:

Osztozásra mikor kerül.

Számunk, erőnk csak maroknyi, Sirva látjuk ezt is fogyni,

Még sem fogunk összerogyni I

Megállunk a nehéz harcon,

Csak az Isten el ne hagyjdti, Kegyelmével itt maradjon.

Ahol Ő van, ott a többség ;

Az ő neve nagy erősség Ne féljünk, hogy ezt ledöntsék.

Megmutatta százszor nyíltan,

Hogy nem ott túl, hanem itt van Terveinkben, harcainkban.

Kik gonoszul másra törnek,

Az Úrral is megütköznek S mint kősziklán összetörnek.

Tervet szőnek: széjjelbontja,

Hurkot fonnak: rájuk dobja S őket dönti siralomba.

Ha megérjük győzelmünket,

Úgy imádjuk Istenünket,

Hogy keze áld, keze büntet.

5ZALAV MlhAup.

Uj nevünk.

Gyermeki ;tentiszteleti prédikáció.

Tartotta: iermann Lajos lelkész,

1915. nov. 11-én, Márton napján a soproni ev. templomban.

Kedves gyermekeim!

Abban a gyülekezetben, amelyből hozzátok jöttem, a többek közt egy óvodánk is voltt. Az ovoda mindjárt ott volt a templom mellett. Ha az én t kertemen végigmentem, már az ovoda kertbe értem. S minthogy a

kertet is szeretem s a gyermekeket is szeretem, természetesen többször voltam az óvodában, a gyermekkertben, vagy legalább is az ovoda közelében, az én kertemben hallgattam az Óvodásokat, a kis gyermekeket, amint énekeltek, imádkoztak, tanultak. Diakonissza volt az óvónő. S ez a diakonissza, ez az óvónő sokszor elmondana a gyermekekkel a napok neveit, azután megkérdezte a gyermekektől, hogy hívják a mai napot, hogy hívták a tegnapit, hogy hivják majd a holnapit stb. így megtanulták a gyermekek a napok neveit s lassankint tájékozódtak a hétnek egyes napjai közt.

Tőletek már nem kell ilyesmit kérdezni. Ti már tudjátok a napok neveit mind, tudjátok, milyen nap van ma, milyen nap volt tegnap, milyen lesz holnap. Sőt ti már azt is tudjátok, hogy november hónapban vagyunk s hogy november hónapnak

11-ik napja van ma.

Igen, ti ezt mind tudjátok. Azt azonban már alig tudjátok mind, hogy november 11-ike ránk evangélikusokra, ránk luthéránusokra emlékezetes nap. Vagy tudjátok? Nos igen, a nagyot)-