Harangszó, 1915-1916
1915-11-14 / 18. szám
142. HARANGSZÓ. 1915. november 14. A gyermekei miatt érzett keserűség mellett egyéb terhe is volt. Ismételten hosszasan betegeskedett, többször már annyira volt, hogy környezete minden pillanatban halálát várta. Isten azonban reménység ellenére is fölse- gélte ismét, úgy hogy időnként egészen frissnek érezte magát. Hálás lélekkel áldotta ezért is a kegyelem Atyját, aki néki esztendeihez újabb éveket adott. S ezeket az éveket Bethlen Kata nem vesztegette el. Igyekezett mindjobban elkészülni arra a nagy napra, melyen lelke az örökkévaló vőlegénynyel, a Jézus Krisztussal egyesülhet. E végből naponként foglalatos volt az imádkozásban, a könyörgésben, az igének olvasásában és hallgatásában. Lelke Istenben élt, s mindannak megkapó bizonysága az a sok szép könyörgő és hálaadó imádság, amelyeket életírásában találunk! Életét nemcsak a maga javára gyümölcsöz- tette, hanem tehetsége szerint szolgált másoknak is. Szolgált nekik, úgy, hogy javait megosztotta a szíikölkö- dőkkel és szolgált az által is, hogy lelke kincseit közölte hitfeleivel. „Buj- dosásnak emléke tét köve,“ és „ Védelmező erős paizs“ címen két kötete jelent meg nyomtatásban s bizonyára sok hánytorgatott lélek merített erősítést ezekből az áhitatossági könyvekből, amelyeknek elseje 1733- ban jelenvén meg először, egymás után még 10 kiadást ért. — Hitíelei iránt érzett szeretetét s egyben az Úr iránti háláját azáltal is megbizonyította, hogy Isten dicsőségére Hévizén templomot épített, amelynek 1749. pünkösd ünnepén megtartott felavatása kegyes lelkének magasztos örömnapja volt. Tehetsége szerint másként is szolgálta egyháza ügyét. Pártolta a tudományt s e végből a tehetséges, de anyagilag erőtelen ifjakat tanulmányaikban sokszor segélyezte. Nagy könyvtárt is gyűjtött össze s ennek gyarapítása végett semmi áldozattól sem riadt vissza. Könyvtárát végrendeletében a nagy-enyedi kollégiumra hagyta, ahol a könyvtár egészen 1849-ig megvolt. Ebben az évben az oláh dulás sok egyébbel együtt ezt is felprédálta, úgy, hogy manapság már csak jelentéktelen töredéke van meg. Viszontagságos életét Hévizén fejezte be az 1759. esztendőben. A számadásra jókor elkészült, úgy, hogy örömmel fogadta az Urnák hívó szavát, mely bujdosásának véget vetett. Abban ja hitben hajtotta álomra fejét, hogy az az Úr, akinek ő gyenge ereje szerint szolgálni akart s aki őt az élet sok nyomorúsága között irgalmának szárnyain hordozta, a megváltó Krisztus érdeméért megadja néki ama hervadatlan koronát, amely a hívek, a tűrök s mindvégig állhatatosak számára eltétetett. Életének e rövid ismertetésére visszapillantva, megállapíthatjuk, hogy sok keserűség és nagy nyomorúság jutott osztályrészül neki. Minden terhet és minden keresztet el tudott azonban hordozni, mivel nem egymagában állott, hanem az erős hit és a gyermeki bizalom volt lelkének támasza. A nyomorúságnak árvizei áltál- mentek rajta, de a hit fenntartotta lelkét. Ebből a hitből egész csokorra való szép erény fakad. Belőle fakad a hűség, az állhatosság, a szeretet, a jószívűség, a hála, az áldozatkészség — mind olyan erények, amelyeknek minden keresztyén lélekben meg kellene lenni, amelyek azonban igen sokszor és igen sokaknál hiányoznak. Vajha életének és jellemének vázlatos ismertetése arra ösztönözne bennünket, hogy mi is erősen álljunk a hitben, hogy mi is Krisztust kövessük, hogy mi is az igaz keresztyén élet gyümölcseit teremjük 1 Ha Bethlen Kata példája szerint megállunk a Krisztuson fundált igaz hitben, akkor vele együtt mi is vallhatjuk a Filip- pibeliekhez irt levél 1. fej.-nek 20. és 21. verse szerint: „Semmiben meg nem szégyenülök, hanem nagy bátorsággal, miképen mindenkoron, most is felmagasztaltatik a Krisztus az én testemben, akár életemnek, akár halálomnak általa ; mert én nékem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus.“ (Vége.) A világháború eseményei. A bűnösöknek bűnhődése mind rémesebbé válik. Szinte megrendítő módon látjuk az európai harctéren azon igazság kidomborítását, hogy nincsen bűn büntetés nélkül. Isten az örök szeretetnek, de egyúttal az örök igazságnak is az Istene, aki nem hagyja megtorlás nélkül a népek, nemzetek, birodalmak ellen elkövetett vérlázító bűnöket. Szerbia napjai meg vannak számlálva. Főcinkosa, Petár király, hontalan bujdosóvá, romlott népe üldözött vaddá lett. Oroszország, a telhetetlen hódító, a félelmetes nagyhatalom, sebzetten, szégyenletes módon vonul vissza saját odújába. Anglia a népek szabadságát és jóllétét lábbal tipró önző, bűnös tengeri hatalmasság, ijedten kérdi: hová lett a hatalmam ? Francia- ország kapkod fűhöz-fához, hogy amit még el nem vesztett, azt megmenthesse. Olaszország szánja-bánja bűnét, hogy belement az oktalan és erkölcstelen kalandba, mely neki vereségnél és szégyennél egyebet nem hozott, nem is hozhat. Aki másnak vermet ás, maga esik bele! Harc a szerbek ellen. A szerbek országuk nagy részét már elveszítették. Az egyesült német, magyar és osztrák hadak egymás után szedik el tőlük megerősített helyeiket. November elsején vesztették el egyik legerősebb városukat, Kra- gujevácot a benne levő fegyver- és lőporgyárral, s arzenállal. Kövess ezután megszállotta Csacákot és Kral- jevót, a nyugati morava völgyének kulcsát, a Kragujeváctól délre eső nagyfontosságu magaslatokat elfoglalta, majd pedig bevonult Uzsicébe és frontunkat Visegrádtól Zajecsárig biztosította. Gallwitz Krusevácot vette célba. Éjszakai rohammal elfoglalta Varvarint és 3000 szerbet foglyul ejtett. A bolgárok Béla-Palánka elfoglalása után a Morava völgyében törtek előre elkeseredett harcok között. Kezükbe került a történelmi nevezetességű Rigómező is s Ószerbiát elvágták az anyaországtól, maid pedig Bojadzsev vezérlete alatt Nis ellen indultak és megkezdték a közel 40 ezer lakossal biró, jól megerősített város ostromát. Petár király s kormánya menedékhelyét három napi kemény tusa után foglalták el a bolgárok. Nis eleste után a bolgárok és németek három oldalról zárták körül Alescinácot. A Vradar völgyében megérkezett a szerbek részére az első francia és angol segítség. A vitéz bolgár sereg azonban hamarosan végzett ezekkel is. Harc az oroszok ellen. Galíciában, a Sztripa mellett ujult erővel rontott ránk az orosz. A célja az volt, hogy megvesse lábát a Sztripa nyugati partján s onnan alkalomadtán Lemberg felé hatoljon. A terv nem sikerült. A támadó ellenségnek hősi elszántsággal útját állta az erdélyi honvédség. Mint a villám sújtott rá a vakmerő ellenségre. A folyón átkergette, sorait megtizedelte és kétezer oroszt foglyul ejtett. November 5-én az ellenség megismételte erős támadását. De támadó oszlopai, mint a
