Harangszó, 1915-1916

1915-10-31 / 16. szám

1915. október 31. HARANGSZÓ. 123 ben megábrázoltassék a Krisztus. S annak a nőnek életében, kiről most emlékezni akarunk, valóban valóság lett és volt az Ur. Ennek a nőnek neve gr. bethleni Bethlen Kata. Életének és jellemének megrajzolásánál a saját maga által irt életrajz szolgál forrásul, amely életrajz őszinteségénél és részletességénél fogva felette alkalmas arra, hogy bepillant­sunk ennek a sokat szenvedett, de mindvégig állhatatosan tűrő nőnek lelki világába. Élete folyásának történetét — saját vallomása szerint — azért irta meg, hogy bizonyságot adjanak, milyen hatalmas az Isten irgalmasságának nagy ereje az emberi erötelenség- ben. Szenvedések és sok rendbeli sú­lyos megpróbáltatásának elbeszélésé­vel nem hivalkodni akar tehát, ha­nem Isten dicsőségét kívánja megmu­tatni s egyben a «saját sorsával vi­gasztaló példát is akar nyújtani azok­nak, akik hozzá hasonlóan keresztet hordoznak s rögös utón járnak. Az ő esete meggyőző bizonyság arra nézve, hogy Isten elviselhetetlen meg­látogatást nem bocsát senkire. Ha megpróbálja is földi gyermekeit, de meg is erősíti őket, ha megostoroz­za is az embereket, de irgalmassá­gával meg is gyógyítja a sajgó sebe­ket, úgy, hogy a hivő keresztyén olyan, mint a mózes csipkebokor, amely ég ugyan, de el nem ég, és meg nem emésztetik. Mivel pedig próba keresztviselés, háborúság és meglátogatás bennünket is ér s akik közöttünk a pálya kezdetén állnak, azokat is érheti s bizonnyal éri is, azért mindnyájunknak épüléssünkre és erősítésünkre szolgálhat az, amit Bethlen Kata tapasztalt és tanúsított. Bonyhán (Erdélyben) született 1700 november 25 én, mint gróf Bethlen Sámuel és Nagy Borbála istenfélő házastársaknak 7., utolsó előtti gyer­meke. Az 1744. és 1701 esztendők közöt'i időben kelettkezett életleirá- sában, amelynek második felében az 1 elbeszélés fonalát ismételten megsza­kítja a kegyes léleknek Istenhez emel­kedő buzgó fohászkodása, a menny­béli nagy Isten iránt érzett őszinte hálával emliti, hogy „hozott pedig a felséges Isten e világra ép tetemek­kel, Krisztusra íundált igaz hitben és vallásban való s ez hazában szép rendben és méltóságban helyeztetett szülék által.“ Életére visszapillantva, örömmel vallja tehát, hogy az az isteni kegyelem, melynek áldását egész életében tapasztalta, már szü­letése idején is körülvette, mivel fő­rangú, módos, becsületes, mindenek felett pedig igaz hitben álló szülőket adott neki. — Vájjon ma napság, vájjon mi közöttünk hányán gondol­nak arra, hogy hálával tartozunk, azért, mivel nekik jó szülőket és igaz, a Krisztusra fundált vallást adott ?. . Gyermek korának első idejében hűséges szülői szeretet környezte. Ez a boldog állapotban azonban nem sokáig tartott. Még nyolcz esztendős sem volt, amikor édes atyja elhuny­ta folytán fél árvaságra jutott. Atyja halálát említve, bánatosan jegyzi meg életirásában, hogy Isten őt az árvák seregébe zsenge korban beírván, je­lezte, hogy életének nagyobb részét árva sorsban kell majd töltenie. Édesanyja nem sokáig viselte az özvegyi fátyolt. Mivel az özvegyeknek sorsa abban a háborús, mozgalmas korszakban felette terhes volt, má­sodszor is férjhez ment és pedig a kath. vallásu báró Haller Istvánhoz. A katholikus vallásu mostoha apa részéről könnyen az a veszély érhette volna a gyermek leánykát, hogy igaz hitétől eltántorítják. Ez a veszély azonban nem következett be. Haller István türelmes volt, mostoha leányát hite miatt semmiképen sem hábor­gatta. Ezt a körülményt is a gond­viselő Isten különös kegyelmének tu­lajdonította Bethlen Kata, mert élet­irásában ezt mondja: „az örökké ál­dandó Isten azt a jó lelkű urat úgy igazgatta, hogy nemcsak nem ellen­zetté azt, hogy vallásunkon való ta­nító legyen házában mellettünk, ha­nem maga gyermekeit is az által taníttatni kívánta. Szent kezeidet csó­kolom édes Atyám, ebben a te irgal­masságodra emlékezvén; óh mely csudálatosak a te cselekedeteid a ti­eid körül, az ő javukra mindenekben felsegélled az idvességre.“ A szülői házban csendes békes­ségben élt Kata mindaddig, mig nem a gyermekből viruló hajadon lett, az 1717. esztendő őszéig, amikor is éle­tének küzdelmes, szenvedéssel, há­borgatástól telt szakasza megkezdő­dött. Az említett esztendő havában ugyanis házasságra kellett lépnie mos­toha testvérével, gróf Haller László­val. Kellett, mert nem önként, ha­nem kényszerítésből tette meg. ő maga sehogysem akart beleegyezni ebbe a házasságba s atya-fiai, nevezetesen testvérbátyai is heve­sen ellenezték a tervezett frigykö­tést. De vájjon miért? Talán a vő­legény szegény, alacsonysorsu, kelle- meüen modorú, csúf megjelenésű volt ? Óh dehogy. Bethlen Kata maga mondja, hogy ez a házasság, mind férjem szép úri famíliájára nézve, mind pedig maga személyére nézve illendő és elegendő szerencse lett volna. De csak „volna“, mert volt egy nagy bökkenő. A mai nemzedék szemében ez jóformán egészen kö­zönyös ugyan, de akkoriban az ilyes­mit más szemmel nézték. Hiába volt a vőlegény — mai kifejezéssel élve — „jó parthie“, Bethlen Kata mé­gis irtózott attól a gondolattól, hogy életét hozzákösse és pedig annál az egy oknál fogva, mivel Haller László „idegen vallásu“ volt. A vallási kü- lömbség miatt Kata biztosra vette, hogy házas élete boldog nem lehet. „Ha a hites társak között nincs meg a kellő lelki egység, amelynek alapja a közös hit, az ugyanazon vallás, akkor az otthon békességes semmi­képen sem lehet,“ ez volt a gyermek- lánynál? meggyőződése, aminthogy ké­sőbb a keserves tapasztalat igazolta is ezt az eleve vallott meggyőződést. Gyenge erejének teljes megfeszítésé­vel tiltakozott tehát a tervbe vett szövetség ellen. Ámde hiába ellen­kezett. Édesanyja kényszerítésével szemben lehetetlen volt. Anyja egy este átadta a jegygyűrűt és megfe­nyegette, hogy vagyonából, szerete- téből, családjából egyaránt kitagadja, ha a gyűrűt meg nem tartja. A szo­rongatott hajadon sírva kérte anyját: ne ejtse kétségbe, ne engedje, hogy ilyen nagy kisértésbe essen, lelkiis­merete ellen való ez a házasság, már pedig nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék.“ Le­ánya vergődését látva, az anya is .. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 50 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom