Harangszó, 1914-1915
1915-12-13 / 9. szám
1914. december 13 9-ik szám V. évfolyam. Előfizetési ára égési évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM : Varga Márton : Harci dal. (Vers.) — Ne Ítéljetek idő előtt! — Csite Károly : Isten áldása. (Elbeszélés.) — A hadifoglyokról. — Karácsonyi üzenet. — Fábián Imre: Hogyan lett Pálból Saul? (Elbeszélés. Folytatás.) — Egy jó tanító^jnlékezete. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. — A szerkesztő postája. Harci dal. — A maga hangja szerint. — Fel a szent háborúra, Minden magyar előálljon! Te segíts, ég-föld Ura, Pusztulást e nép ne lásson; Irgalmazz, Oltalmazz; El ne fogyjunk, ki ne dőljünk: Sohse lesz Több hazánk, Hogyha ezt elveszik tőlünk. Észak, dél, kelet, nyugat, Egész világ négy határa Ellenünk harcra gyuladt Szép fajunknak romlására. Nagy a vész, Jön a vég, Hordják már a véres kardot; Légy velünk, Istenünk: Hisz eddig is kezed tartott I Boldog egy édes otthon, Mikor térünk hozzád vissza ? Vággyal néz ablakodon, Ki minket vár esdve, sírva. Bízz csak, bízz, Igaz szív, Meg ne törjön a búbánat; Mit se félj, Higyj, remélj: Érted vívunk hős csatákat! Varga Márton. Ne ítéljetek idő előtt! Válasz sok levélre. Egy csomó levél. Papirosra, tintával írták, és mégis más, mint a közönséges levél. Az egymás alá illeszkedő sorokban megérezzük vérző szívek lüktetését, megtépett lelkek gyötrődését. „Elesett a fiam I — írja egy szegény édesanya. Kárba veszett minden munkám s megsemmisült minden reménységem 1...M Egy másik levélben ezt olvasom: „nekem már mindegy : győzünk-e vagy veszítünk. Az uram elesett Galíciában, magam maradtam öt kis gyermekemmel. Mi biztosan mindent elveszítettünk I.. . “ És így tovább I Keresgélem a választ. Tudom, hogy mit lehetne és mit kellene írni és mégis olyan nehéz. Sokszor a szó úgy csendül, hogy csak szó és nem lélek. Én pedig kevés szóban sok lelket szeretnék küldeni. De nem a magam lelkét. Emberiélek mindig csak töredékes vigasztalást adhat, az élet megsemmisítő nagy csapásaiban pedig még azt sem adhat. A Krisztus lelkét szeretném elküldeni minden házba, minden családba, ahol gyászba öltöznek s éjszaka és nappal egyformán az órákat számolgatják. Krisztus pedig azt mondja: tűrj gyermeki alázatossággal 1 Isten akarta így. És látod, ez nemcsak üres szó, ez valóság, komoly, megálló valóság. Éppen arra kell törekedned, hogy Isten akaratát megismerd ebben a rettenetes világháborúban. Reménységed és boldogságod összeomlásában is lásd meg az ő akaratát. Mikor vihar száguldja be az erdő mélyét s szálfákat tör pozdorjává, kicsoda mondaná, hogy nincsen Isten ? Az ő akarata tisztítja meg a természetet s viharszélben új tenyészet magvát hintegeti. Nagy szenvedéseink éppenúgy az ő akarata szerint látogatnak meg. Ha a boldogságot elfogadtuk, fogadjuk ezt is gyermekszívvel. Hivő, engedelmes,
