Harangszó, 1914-1915
1915-07-11 / 35. szám
274. Harangsző. mölcsét s tudunk bőségesen tűrni. Másokat is tanítsunk meg erre a szükséges életbölcsességre. Hiszen olyan sokan járnak sírva, gömye- dezve. Elfogy ajkukon az imádság s reggel este sóhajtás fakad lelkűk mélyén: nem bírom tovább 1... Példával, jó szóval, intéssel tanítsuk meg ezeket békességesen tűrni. Mondjuk el nekik a Krisztus szavát: ,.a ti békességtüréstek áltál bírjátok a ti telketeket.“ (Luk. 21, 19). Ezeket a szavakat Jézus akkor intézte a tanítványokhoz, midőn őket nehéz szenvedéseikre előkészítette. A tanítványok azonban nemcsak a szavakat hallották, hanem Jézus életét is nézték és saját szemeikkel látták, hogy termi az Istenbe vetett bizoda- lom a türelmesség, endedelmesség gyümölcseit. Mikor azután később szenvedniük kellett, Krisztusra gondoltak. Mennyit szenvedett! Mily igaztalanul üldözték, jóllehet bűnt nem tett s szájában álnokság nem találtatott 1 És mégis csöndesen, némán hordozta a keresztet, mert tudta, hogy azt az Úr helyezte vállára s tudta, hogy mindezeknek így kellett lenniök. A mi békességtűrésünk is nagyobb lenne, ha állandóan Krisztusra függesztenénk tekintetünket. Nézzük az ő szenvedését, azt a kimondhatatlan gyötrelmet, mit értünk viselt el s úgy könnyebben hordozzuk a ránk eső kicsiny szenvedést, mit saját magunkért, saját lelki javunkért hordozunk. Béketűrést tanulunk tőle a hit és az engedelmesség által. De arra is nagyon nagy szükségünk van, hogy maradjunk állandó kapcsolatban az Isten kijelentésével. Olvassuk a bibliát, és akkor majd sok minden megvilágosodik előttünk, amit most nem értünk. Megtanuljuk megismerni az Isten akaratát s megtanulunk lépésről-lépésre közeledni a Krisztushoz. A Krisztus azt mondja: békességtűrés áltál bírjuk a mi lelkünket. A szavak értelmét még jobban felfogjuk, ha ugyanezt a gondolatot más alakban így fejezzük ki: ha hiányzik belőlünk a békességtűrés, úgy elveszítjük lelkünket. Elveszítjük lelkünket úgy, hogy elszakadunk Istentől. Mert azt az egyet nem szabad elfelejteni, hogy ahol a hit, reménység, bizodalom megsemmisül, ott mindig megsemmisül a lélek is. Ott a kétségbeesés várja az embert. De nagy szenvedések idején a lélekkel együtt sokszor elvész maga az élet is. Az emberek kétség- beesésükben a halál karjaiban keresnek menedéket. Éppen a napokban olvastam egy kis újsághírt. Egy szegény asszony folyton a harctéren levő ura levelét várta. Igaz, nem régen írt, éppen három hete érkezett utolsó írása, de ő fejébe vette, hogy levélnek kell jönnie. Lelke tele volt türelmetlenséggel, beteges képzelődéssel. Nem tudott magán uralkodni, nem tudott magának parancsolni. Gyönge volt hite, erőtlen az istenfélelme. A vége az volt, hogy a halálba menekült kicsiny gyerekeivel együtt. A temetés napján jött meg az ura levele: a jó Isten mindeddig megtartotta, nincsen semmi baja. Úgy elgondolkodtam ezen a szomorú eseten. És olyan világosan, olyan tisztán látom, hogy az embereknek mire van szükségük ebben a szomorú időben. A ti békességtüréstek által bírjátok a ti telketeket! De látom azt is, hogy békességtűrés csak abban a lélekben.van, melynek van hite, van reménysége, van Istene és van ebben az Istenben élő bizodalma. Addig bírjuk lelkünket és életünket, amig Istennel élünk I Az erkölcsi nevelés akadályai. Irta: Bándy János. A gyermek születése után lelkének ébredező állapotában a jó iránt ép úgy, mint a rossz iránt egyaránt fogékony. — Helyes tehát azon állítás, hogy a gyermek a jó vagy rossz iránti indulatait, csiráit már magával hozza a világra. — A gyermek eleinte érzéki fejlődés és szoktatás — később szellemi fejlesztés iránya — tehát, környezetének a vezetése s főleg példája által lesz majd az, a mi. Az iskola egyik szent kötelessége a szülőktől átvett gyermeket erkölcsileg is nevelni, szívét nemesíteni; s ezt a kötelességet a népiskola tőle telhetőleg a legjobban is iparkodik teljesíteni. — Hogyan van tehát az, hogy a népiskolából kikerült ifjúságnak egy jókora százaléka mai nap- ság annak ellenére, hogy a tanító az iskolában a legjobbra, legnemesebbre iparkodott nevelni, mégis oly erkölcstelen? Kutassuk, melyik azon út, mely ezen erkölcstelenségre vezet ? Kisérjünk csak szemmel valamely gyermeket születésétől kezdve egész a későbbi ifjúkorig s akkor feltárul előttünk az az út, mely az erkölcstelenségre vezet. Sok anya már csecsemő korában rontja el a 'gyermekét, ferde ápolá1915. július ti. sával. — Ha sír a gyermek, nem kutatja a sírás okát — el lévén foglalva munkájával, — hanem, hogy lecsitítsa, elhallgattassa, megszoptatja. Egyidőre a gyermek természetesen elhallgat vagy elalszik, de kevés vártatva megint ismétlődik a sírás, ekkor az anya újra szoptatja mi által a gyermek gyomrát túlterhelvén, azt betegeskedővé tette; pedig a sírás oka egészen más volt: egy kis csika- rás, nedves pólyában való fekvés meghűlés stb. Tehát az anya közönye a csecsemő testét sokszor betegeskedővé tette. Pedig ép testben lakhatik csak ép lélek, azért a testileg betegeskedő gyermek lelki tehetségeinek nehéz fejlődése későbbi életére csak hátrányosan hathat. Később a gyermek gondozását rendesen valamely nagyobb testvérre bízzák. — A szülők munkában lévén, nem érnek rá a kis gyermekkel bajlódni. — A nagyobb testvér pedig, hogy a terhen könnyítsen, elmegy más szomszéd gyermekek közé, — a kis gyermeket a földre teszi s ő a többivel játszik, magára hagyván a kis porontyot. — Sokszor a nap sugarainak kitéve, szerencse ha nap- szurás következtében el nem pusztúl az „ártatlan féreg“: de rendesen tisz- tátlanság következtében undok bőrbajok, fekélyek, különféle betegségek támadnak testén. — Hogy ily testben a lélek annak idején, mint kellene, öntudatra ébredne, nagyon kétes; s a tapasztalás azt mutatja, hogy ilyen gyermek iskolaéveiben azoktól, kik jobb testi ápolásban részesültek, a tanulásban is elmarad. A testi nevelés ily hiányos volta a gyermekek lelkének a fejlődésére nézve mindig nagy hátránnyal jár. Ha a gyermek már saját lábán tud járni, nem törődik többé vele senki. Magára hagyatva, elcsatangol hasonló pajtásaival s ott elsajátítja a rossz szokásokat; ott kicsinyenkint megtanul káromkodni, veszekedni, piszkos neveket kiejteni, lopni, hazudni, kárt okozni stb. Legtöbbnyire ily nevelés után kerül a gyermek hat éves korában a tanító felügyelete, nevelése alá, Mily óriási fáradságába kerül most a tanítónak csak az, hogy némely csúnya rossz szokásról leszoktassa, hát még némelyeknél a sok piszkos bűntől való megszabadítás és javítás mily óriási munkakifejtésbe és időbe kerül I És a sok fáradozás ellenére a leghelyesebb nevelési rend és módszer alkalmazása mellett sem érhető el némelyiknél az erkölcsi nevelésben
