Harangszó, 1914-1915
1915-07-04 / 34. szám
268. HARANGSZŐ. 1915. július 4. Tanulságos történetek a világháborúból. Közli: Czipott Géza. Kelet-Poroszországban történt az orosz invázió idején, a télen. Az orosz barbár hordák, mint a sáskák lepték el a német határhelyiségeket. Mindenütt pusztítottak, raboltak, gyilkoltak, csonkítottak, mészároltak, gyújtogattak, becstelenítettek. A védtelen határhelyiségeknek gyalázatos, barbár feldulása után már-már azt hitték, hogy feltariózhatatlanul nyitva áll előttük az út Berlinbe. De egyszer csak megjelent a hős Hin- denburg, Poroszország felszabadítója vitéz hadseregével s visszafordította az óriási orosz henger rudját Varsó, Libau felé. Az orosz sereg fele kb. százezer ember a mazuri tavakban lelte halálát. A második fele pedig, százezer ember 300 ágyúval német fogságba jutott, ahol még mindig jobb dolguk van az oroszoknak, mint odahaza nagy Oroszországban, a vérszomjas cár birodalmában. Az orosz kegyetlenkedésnek többek között ekkor esett áldozatul Poroszország egyik kies városkája: Memel. Ennek -a városnak tőszomszédságában volt egy falu, melyet az oroszok visszavonulásuk alkalmával éjnek idején szintén felgyújtottak. Az ártatlan emberek riadtan szaladtak ki hajlékaikból s kétségbeesetten, tehetetlenül szemlélték, mint lesz a mindeneket megemésztő tűz martalékává az édes otthon. Feldúlt fészkét siratta e rémes éjszakán egy 70 éves agg is 12 éves kis unokájával. Egyszer csak észrevétlenül az öreg oldala mellől eltűnik a kis fiú. Halálra rémülten kis unokájának nevét kiabálva kereste az öreg a gyermeket. S már-már megszakad az öreg apa szíve a kis unoka után, midőn az égő házból nagy lelki örömére látja feléje szaladni a fiút egy könyvvel a kezében. — Az Isten szerelmére, hol jársz édes gyermekem ? — szólítja meg az öregapa a kis unokát. — Ne haragudj nagyapó — válaszol a gyermek lihegve — de amint itt állottunk, mint a villám jutott egyszer csak eszembe: neked pedig a könyvet a szoba asztaláról meg kell mentened! Kerül, amibe kerül. Tudod szegény boldogult édes anyám születésnapi ajándékát, a szép könyvet, amelyből, hogy szorgalmasan olvassak, édes atyám is, mielőtt elindult a háborúba, hogy a lelkemre kötötte, amelyből tegnap este ép mi ketten azt olvastuk: „Ne félj, mert én veled vagyok! Midőn a tűzön járandasz, meg nem égsz és a láng meg nem perzsel tégedet; mert én vagyok a te Urad Istened!“ (Ezsaiás 42., 2.) — Nesze nagyapám, vigyázz rája. S a kis, fiú azzal nagy örömmel átnyújtotta a megmentett bibliát. i * Ahogy az elmúlt nyáron a kölcsönös hadüzenetek folytán kitört a háború, az ellenséges országok területén elhelyezett tőkék, értékpapírok, részvények, vállalatok természetesen mind válságos helyzetbe kerültek. Egy bankház tulajdonosa is, ki atyjától örökölt értékpapírjai révén az egyik ellenséges országban levő vállalatnál egész vagyonával érdekelve volt: a hadüzenet hallatára szinte magán kívül lett. Eltorzult arccal, kétségbeesetten, kezeit tördelve járt-kelt fel-alá az irodában, miközben kinyitotta a pénzszekrényét s könnyes szemmel vizsgálgatta „az értékpapírokat.“ Amint a nagy pénzszekrényben ide-oda rakosgat, keresgél, kutat, egyszóval rendezkedik, egyszercsak ke- zeügyébe akad a biblia. Vallásos, egyházát, hitét szerető édes atyjáról maradt reá az a különös szokás, hogy a pénzszekrényben az értékpapírok között tartotta elzárva a bibliát is, anélkül, hogy közbe-közbe elolvasta volna tán. Csak olyan külső szokás volt ez nála, akárcsak sok gazdánál, kereskedőnél, embernél, hogy háztartási, üzleti könyvekben az első lapra felírják: „Isten nevében!“ s azt hiszik, ezzel mindennek eleget tettek, most már az Isten áldása -nem maradhat el 1 Mintha bizony az a két szó önmagában is csodákat mívelhetne. Holt betűk maradnak azok ott, ahol a szívben életre nem keltik őket. . A bankár ez alkalommal önkénytelenül is lapozgatni, forgatni kezdte a bibliát. Amint lapozgat a szentkönyvben, hirtelen az egyik oldalon édes atyja kezevonásán akad meg a szeme. írva pedig ez áll ott: „Fiam! értékpapírokból egy egész vagyont hagyok reád. Használd fel minden időben saját magad és házad népe boldogságára, boldogulására és a szükséget szenvedő emberek javára. De az egyet ne feledd el soha, ha még oly jók is a te értékpapiraid, melyek itt a pénzszekrényben fe- küsznek, — még is emberi papirosok ; a leqjobb értékpapír az Istentől megírt biblia. Ez az értékpapír tartja meg az ő értékét minden időben, s ha talán majd napok jönnek s te keserűséggel tapasztalod, hogy mint az üveg oly törékeny az emberi szerencse és gazdagság, akkor tudd meg: neked még mindig van egy értékpapírod, amely téged gazdaggá tud tenni.“ A bankár ahogy elolvasta édes atyjának eme végrendeletét, könnyes szemekkel feltekintett; a még kevéssel előbb eltorzult arca pedig visszanyerte nyugodt vonásait. Az Istennek békessége, mely minden emberi értelemnél és gazdagságnál többet ér, visszaszállt a bankár leikébe. i hadakozó nagyhatalmak. Irta: Kapi Béla. VI. Németország. Az eddigi közleményekben azokról a nagyhatalmakról szóltunk, melyek a most dúló rettenetes világháborúban ellenünk "foglaltak állást. Bizony majdnem minden nagy nemzetet ott találunk magunkkal szemben. Hogy ebben a háborúban mily nagy szerepe van a féltékenységnek és irigységnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az angol, francia, olasz, orosz, japán mind-mind ellenünk fordult, hogy útját vágja fejlődésünknek s jövendő nagyságunknak. A sok nagyhatalommal szemben mi csak ketten vagyunk: mi magunk és hű ! szövetségesünk: Németország. Két Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 34 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
