Harangszó, 1914-1915
1915-06-20 / 32. szám
1915. június 20. HARANGSZÖ. 255. NEHÉZ_ÓRAK. P{ szivárvány. A zivatar elvonul Távol hegyek fölött Újra zeng a madárdal, A táj új szint öltött. Sötét felhőktől szegett Égbolt peremére, Kiül a szép szivárvány Szelid fényű képe. Harmadcsepptől ragyogó Réten áll egy lába, Minden csöppön aranyként Tündöklik sugára. Drága kővel kirakott Hidként Íveli át, Erdő borított halmok. Homály fedett ormát. Sötét felhők peremén, Harmatos fűszálon, Arany fényű betűkkel írva ezt találom: Bizzál szivem Atyádban, Ki szavát megtartja, Vigaszt hoz bús könnyedre, Napfényt a.viharra. ' Gerok után: HADÁR MÁTYÁS. Mindenek. Az írásban olvassuk: „azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak (Róm. 8, 28.1“ A bibliai vers egyszerű értelme az, hogy nekünk minden javunkra szolgál. De csak akkor, ha az Istent szeretjük. Mindenek. Milyen gazdag tartalmú szó ez! Mennyi fájdalom és könny- hullatás van benne összefoglalva. Minden ember megtalálja benne saját nyomorúságát. Beteg vagy, nincsen nyugalmad, nincsen álmod. Anyagi gondokkal küzdesz. Aggaszt a holnap, Megfélemlít a bizonytalan jövő. Mint a sötét éj fekete szárnya, ráborul lelkedre a kenyér, a ruházkodás gondja, a tieidért aggódás borúja. Mi lesz velük ? Kicsoda gondoskodik róluk ? Mit hoz számukra a jövő ? Van a léleknek sok rejtett bánata, Elsiratlan könnyek, elmondatlan panaszok. Fáj munkánk meddősége, a hiábavaló küzdés, az eredménytelen erőfeszítés. Nem úgy alakul életünk, mint ahogyan szeretnénk. Sokat szeretnénk megváltoztatni, sokat kitörölni. Mindaz, amit elősoroltunk, benne foglaltatik ebben a szóban : „mindenek.“ Minden szenvedésünk javunkra lehet. Még az is, amit nem értünk. Az is, amit rettenetesnek és kegyetlennek tartunk. A nyomorék, kinek kezét, lábát levették, a világ legszá- nandóbb szerencsétlenjének gondolja magát. A magára maradt özvegy sirva öleli körül neveletlen, kis gyermekeit s azt hiszi, ő hordozza a világ legnagyobb fájdalmát. A gyászbaborult édesanya kezét tördeli elveszített, fia képe előtt. És az a szerencsétlen, ki egészségesen ment el s halálos betegség csiráját hozta magával haza, úgy érzi, hogy vele történt a legnagyobb igazságtalanság, övé a legnehezebb szenvedés. Legyen az ember szenvedése még oly nagy és vesztesége még oly súlyos, az is benne foglaltatik abban a „mindenekben“, melyről az apostol azt mondja, javunkra szolgál. Ne gondold, hogy te vagy a legszerencsétlenebb. Végy erőt magadon s lásd be, hogy veled is csak az történt, ami sok száz és ezer emberrel megtörtént. A féllábu menjen a két mankón járóhoz, a félszemű a világtalanhoz. A nyomorék, a súlyos beteg gondoljon az elborult elméjűre, vagy arra a sok sírra, mely alatt ezer és ezer ember piheni örök álmát. A kesergő özvegy ölelje át gyermekeit s tanuljon meg értük ktizdeni. A gyászoló anya forduljon az élők felé s adjon hálát az Istennek, hogy megtartattak az ő számára. Keresd azt a boldogságot, amit megmenthetsz a magad számára. Mérd életed szenvedését azokhoz, kik még többet szenvednek. Gondolj a Krisztus szenvedésére s gondolj arra, hogy az ártatlan istenember mennyit szenvedett méltatlanul az igazságért. Akkor majd megtanulod, hogy nem a te szenvedésed a legnagyobb. Még maradt számodra soksok minden, amiért hálát adhatsz Istennek. Megtanulod, hogy ha nagy megpróbáltatást kell is elhordoznod, akkor is minden szenvedésed beletartozik abba a „mindenekbe,“ aminek javadra kell szolgálnia. kb. A világháború eseményei. A múlt hét eseményei természetes következményei a megelőző hetek nagyfontoságu s dicsőséges harcainak. A mai kor hadviselése már nem tisztán a vak szerencse játéka, hanem nagyrészt a számító sztrategia eredménye. Áll ez főképen a hadviselésünkre, amely a legnagyobb pontossággal szokta az elért eredmény figyelembevételével a jövő teendőit megállapítani. Győzelmes harcaink az oroszok ellen. Közel másfél hónap óta nincs az orosz harctéren pihenés. Vitéz seregeink üzik-verik az ellenséget szünet nélkül kifelé, hazája felé. A lefolyt héten nagy küzdelmek voltak Szta- niszlau körül, nem messze a Dnyesz- ter egyik jobb oldali mellékfolyójától, a Lomnicától. Linsingen és Szurmay seregei északnyugaton, Pflanzer-Baltin csapatai délkeleten kierőszakolták a Dnyeszteren való átkelést azután az oroszokat visszaszorították Szta- niszlau és Halics felé. Munkájuk még nem ért véget. Folytatása jóformán az oroszok keletgaliciai frontjának átkarolása lesz Nadvorna és Kolomea között. Megismétlődik a gorlicei áttörés és a jaszlói győzelem. Az ellenségnek oly veszteségei vannak naponkint, hogy szinte példátlan a történelemben. A Przemysl körül lefolyt harcokban közel 34000 volt az orosz foglyok száma. Azóta minden napra esik hét-nyolcezer. Az orosz hadsereg teljesen leromlott, megtört. Galícia a Kárpátokkal együtt a cári hatalom sírjává lett. Az ellenség lapjai csüggedt hangon szólnak a galíciai eseményekről. Már szinte bucsusztatják az orosz haderőt. Viszonzásúl a muszkák elpanaszolják, hogy Anglia és Franciaország részéről nem részesülnek kellő támogatásban, Itália csatlakozása pedig megrontja az ántánt „erkölcsi értékét.“ Az olasz támadás kudarca. Félve, remegve indult meg az olasz támadás. Nem is lett belőle eddig világra szóló hadiesemény. A hivatalos jelentés szerint „az olaszoknak valamennyi ellenünk intézett támadását visszavertük.“ Ilyen volt a Krn- magaslaton történt támadás, amidőn a hegy déli lejtőjét futva hagyták el volt szövetségeseink s ott maradt 300 halottukról is megfeledkeztek. Ilyen volt az Isonzo-völgyében végbement nagyobb vállalkozás, a görzi
