Harangszó, 1914-1915
1915-05-02 / 25. szám
198. HARANGSZÓ. 1915. május 2. kicsiny ugyan, de annál gazdagabb vigasztalásokban. Oly jól esik lelkűnknek, mikor imádkozunk belőle. Engedjétek meg kedveseink és testvéreink, hogy külön-külön nem keresünk fel beneteket lapjainkkal, hanem fogadjátok a leghálásabb testvéri köszöne- tünket. Kérünk titeket: imádkozzatok érettünk, hogy mihamarabb újra örömmel hazatérhessünk. Kérjük a Mindenható jó Istent, hogy koronázza sikerrel a nádasdi ev. nőegyletnek, és a többi áldozatkész evang. nőegyletek nemes tagjainak munkáját. Most pedig végre nagy köszönetünket fejezzük ki a Nagyságos F'őtisztelendő úrnak a nemes fáradtságáért és kérjük továbbra is, hogy gondoljon a harcbanálló testvéreire ezek után is. Végre nagyon szépen kérjük a Nagyságos Főtisztelendő urat, ha méltóztatna a Harangszóba ami köszönetünket tolmácsolni a mi nemes testvéreinknek és a nádasdi ev. Nőegyletnek. Ezzel maradunk és bezárjuk sorainkat. Szerető harcoló ev. testvéreitek. Isten veletek és velünk. Ha Isten velünk ki ellenünk I Testvéri tisztelettel: Zsiga János őrmester, Fábinyi József szakaszvezető, Gregics Pál tizedes, Kralik János őrsvezető, Knoha György honvéd, Hugyecz András honvéd, ifj. Bánszki János honvéd, Lipusz István honvéd, Rozgonyi József honvéd, Szturuhan Pál honvéd, Kovács Lajos honvéd, György Lajos honvéd. Nagyon szépen esedezünk egy Harangszóért ha lehet. Kelt 1915. ápr. 4. Kedves Főtisztelendő Uram! Szeretettel küldöm hozzá ezen pár sor írásomat, melyben kívánom a jó Istentől, hogy a legjobb egészségben találja kedves családjával együtt. Tudatom kedves fötiszte- lendő uram, hogy a szentbeszédet és énekeket tartalmazó kis könyvet éppen nagypéntek napján kaptam meg. Nemcsak a magam, de bajtársaim nevében is fogadja nagy köszönetemet. Ezért örömmel tudatom, hogy ezt a nagy és szent napot áhítatban és Istenfélelemben töltöttük el, megtartottuk és megünnepeltük úgy ezt a napot, mintha csak odahaza és nem a harctéren volnánk. Ezt pedig egyedül főhadnagy urunknak köszönhetjük, ki dacára annak, hogy izrael vallásu, mindent elkövetett, hogy ezt a napot méltó módon megünnepeljük, könnyített aznapi szolgálatunkon, oly ételt adatott nekünk, ami nem ütközik a vallásunkba. Este pedig összegyűjtött bennünket és tábori tűz mellett felolvasta nekünk a kis könyvbe levő prédikációt és énekeket. Boldogok voltunk mindnyájan, hogy ily szépen megülhettük azt a szent nagy napot. Ez a főhadnagy úr, — Kreiner Körösi Jenő a neve, — [egyébként is oly jó hozzánk, ki úgy gondoskodik rólunk, mint az édes atya családjáról, ki megosztja velünk saját falatját is. Ki folyton buzdít, bátorít bennünket. Bizony újságba való ez, hadd ismerjék nevét az egész országban. Kedves fötisztelendő uramnak és kedves családjának a legjobb egészséget kívánva, maradok holtig hű hive Kercsmár István népfelkelő. Mélyen tisztelt Tisztelendő Uram !*) Bocsánatot kérek, hogy soraimmal alkalmatlankodom. De mikor az ember távol a hazájától és akkor keresi fel az egyház, — már másodízben — széjjel szórt nyáját nem mulaszthatom el érzelmeimet Higyje meg tisztelendő uram, megrezdült szívem legutolsó húrja, egy pillanatra elfeledkezem, hogy katona vagyok mikor látom, hogy a gyülekezetem nőtagjai küldik ezen értékes könyvet, „Kereszttől a Feltámadásig.“ Könny tódul szemembe, azt gondolom, hogy odahaza vagyok a templomban. Áldja meg az Isten úgy a szerzőjét, mint az adományozóit, emlékül fogom őrizni az utólsó leheletemig. Örömmel tudatom, hogy Jézus halálának ünnepét itten is megtarthattuk, egy kozák kaszárnyában. Németországból volt egy evang. lelkész, mondhatom megható ünnep volt. nem csak a jelentőségéért hanem alakjára nézve is. Ismételten köszönöm a hálás megemlékezést. Becses családját üdvözölve maradok alázatos szolgája. Kelt Lengyelország, 1915. ápr. 16-án. Szabó Lajos népfelkelő. *) Ezt a levelet a felsöszakonyi ev. lelkész kapta. A világháború eseményei. Hónapok óta Uzsokkal és Ypernnel foglalkozik a keleti- és nyugati harctér krónikája. A Keleti Kárpátok uzsoki szorosán át tört be az ősszel az orosz hazánkba. Azóta is ott bajlódtunk vele legtöbbet, míg végre a legnagyobb vereség is ott érte. Ypern tlandriai város az Ypern csatornával hat hónap óta szerepel a háború szinterei között. Itt akadt meg a németeknek diadalmas előretörése az északi tenger partja felé. Innen jön legújabb nagy győzelmüknek is fontos hire. Uzsok és Ypern mai krónikánknak is kiemelkedő pontjai. A Kárpátokban óriási erővel próbált szerencsét az orosz. Ide rendelte minden nélkülözhető emberét. Folyt a vér patakokban. Az egyesült magyar, osztrák és német hadak sziklafalként állták útját kelet hordáinak. Az ellenséges sajtó beismerése szerint az Orosz hazánk határán a nagy harc utolsó napjaiban félmillió embernél többet veszített. Az óriási veszteséget kimerültség, visz- szavonulás, orosz lapok szerint „uj csoportosulás, majd minden oldalú támadás követte Uzsok ellen.“ De nem hiába állították oda derék magyar hadával őrállónak Szurmay Sándor altábornagyot 1 A nagy erővel támadó oroszokat katonáink tüzelése lesöpörte a hegyekről. így a nyugalom Uzsok tájékán újra helyreállt. Az orosz megtörve, kimerülve állott odébb. Újabb harcra készen várják a jelet Szurmay Sándor vezérlete alatt a mieink. A nyugati harctéren a németek lelkes rohammal kierőszakolták az átkelést az Yperncsatornán. Régi vágyuk teljesedett e győzelmi ténnyel. Most a csatorna nyugati oldalára kerültek. Nyitva az út számukra az északi tenger partjáig. t| Nincsenek messze Dünkirchentől, a Dóvercsatornától, Dóvertól. Az Yperni csatában 1600 francia és angol került a németek fogságába. A hadi zsákmány 30 ágyú, köztük 4 nehéz angol ágyú. Hiába volt másnap és harmadnap a franciák és angolok azon kísérlete, hogy az elvesztett területet visszaszerezzék. A németek újra megverték őket. Angliában attól tartanak, hogy a németek nem fognak megállapodni a tengerpartnál, hanem módját ejtik majd, az Anglia ellen való direkt támadásnak. Az igazság is megköveteli, hogy Anglia ne csak szítsa önző módon a háborút, hanem érezze is annak romboló hatását. . A Dardanellák vidékén újra csend van. A szövetséges hatalmak, úgy látszik, egymást csapják be a híres tengerszorosnál. Egyéb hirek. Pau francia tábornok, mint mondják, az orosz főhadiszállásról csalódottan tért vissza hazájába. Ő sem volt megelégedve azzal, amit látott, neki is szemrehányást tettek, hogy Franciaország és Anglia csak immel- ámmal ostromolja a DardanellákaJ. A francia kormány nincs megelégedve tábornokaival. Ismét elbocsátott három hadosztálytábarnokot és egy dandártábornokot. — Vilmos császár 11 újabban két millió márkát adott saját vagyonából a hadsegélyezés céljaira, mely összeggel hat millió márkára emelkedik ily célú adománya. A császárné katonai kórházvonatot vásárolt és szereltetett fel saját vagyonából. A vonat 24 kocsiból áll és már hónapok óta nagy szolgálatot tesz a német Vörös-kereszt egyesületnek. — Egy angol hölgy, aki sokáig nálunk tartózkodott és most tért vissza Londonba, az angol lapokban ekképen nyilatkozik a magyar honvédekről: