Harangszó, 1914-1915
1915-04-25 / 24. szám
V. évfolyam. 1915. április 26. 24-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Győrik György: Remélünk és várunk. (Vers.) — Somogyi Géza: Kérdések és feleletek. E. J. Tábori levelek. — Kiss Lajos: Egy októberi töredék. (Vers.) — Fábián Imre: íme jön a vigasztaló. — Minden vasárnap. — Gyárik Qyörgy: Levél y szerkesztőhöz. — Szabó Gyula: Árva kis lány dala. (Vers.) — Hogy bánnak az orosz hadifoglyokkal? Világit, esem. — Ország-Világ. Remélünk és várunk... Remélünk és várunk amíg élünk, Jóban, rosszban mindünknek van részünk, Örömmel s búval telik meg létünk. Hittünk: „Egy sújtó, egy áldó kezet. Az üdv örök, rejtelmes honának, Sejtelmes, varázsos tündérvárnak Hittük mindig az eget. “ Vártunk: „ Több jót, sok csengő arafnyat. Ezerszinü virághintajával, Tengerként hullámzó illatával, Vártuk jönni a nyarat.“ .. . Hisszük most is, — várjuk most [is ej. re: Gyémánt koronát a küzdelmün.. c. Oh, szállj le fény!... S világíts hitünkre . . . GYŐRIK GYÖRGY. Kérdések és feleletek. Irta: Somogyi Géza. A világháború, ez a rettenetes rém foglalkoztatja ma az embereket mindenütt, s leginkább a hadviselő államokban, így hazánkban. Minket legközelebbről érint a háború, hiszen alig van magyar család, melynek valamely tagját el ne ragadta volna távoli csataterekre. A visszamaradt családtagok remegve gondolnak rá: vájjon visszajön-e „0“, s egészségesen jön e vissza ? E mellett szomorú, kétkedő, aggódó lelkűk különösen két kérdést vett fel gyakran : meddig fog tartani e háború ? s kié lesz a győzelem, ? Az első kérdésre ma még nem tudunk megfelelni, s nem is tud senki e világon. De hogy a háború befejezésének elősegítése mindnyájunknak módjában áll, arra még visszatérünk. A kétkedők a bizalmatlanok, kis- hitüek hánys '.or kérdezték tőlem: hiszed, hogy győzni fogunk ? Miben bízol ? Mindig azt feleltem: szilárdan hiszem, hogy győzni fogunk; bizom Isten után a magunk és szövetségeseink erejében! Pedig oly sokan vannak ellenünk I Ellenségeink táborában a legkülömbözőbb népfajok vannak képviselve; az orosz hadseregben a vad tatárok, a csúcsos süvegü kirgizek melleit ott harcolnak ellenünk fajrokonaink, a szelíd finnek, a vo- gulok, osztyákok, cseremiszek stb. Eljöttek Afrikából, Algirből a barna arabok, eljöttek a fekete szerecsenek, megjelentek Keletindia bronzszinü lakói, Ausztrália népei, elhozták Észak- amerikából a kanadaiakat stb. Szóval egész világ* van ellenünk I S mellettünk ? A török s a hatalmas német nép. Számra nézve tehát nagy kisebbségben vagyunk. De ez ne töltsön el bennünket félelemmel, mert például az ellenfél részén harcoló gyarmati katonaságot nem tekinthetjük egyértékünek a sorhadsereggel: a fél vad, fél meztelen színes katonáknak nem nagy hasznát veheti az ellenség, az éghajlatot is nehezen bírják ki s ezért egy részüket már vissza is szállították. S a háborúk sorsát nem az dönti el: melyik részen lehet több szuronyt összeszámlálni. A hadsereg mennyiségénél sokkal fontosabb annak mi- ! nösége, ellenfeleinket nem szabad le-
