Harangszó, 1914-1915
1915-04-18 / 23. szám
1915. április 18. t HARANGSZÓ. 181. kelésben és zokogásban tört ki. — Jaj, jaj, menybéli teremtőm! Tönkre tett ez a gyermek, elveszítette minden pénzemet! Mi lesz velem, mi lesz velem ? Éhen halok a hosszú télen. .. Gergőt meghatotta a szíves asszonyság nagy szerencsétlensége. Próbálta vigasztalni: — Ne essék oly nagy búbánatba asszonyság, hisz még meg is kerülhet a pénze, ha valami jólelkü ember találta meg! — Könnyen beszél kigyelmed, mert nem veszített el annyi pénzt, mint én! Mi az a 10 korona vesztesége az én egyetlen százasomhoz képest 1 — zokogta Dóri asszonyság az ágyra borulva. — Micsoda tiz korona veszteségem van nekem ? — hökkent meg Gergő. — Hisz én soha életemben nem veszítettem el pénzt 1 Csak nem a malacok árára érti kend? — Ne is hozza elő nekem a hitvány malacait, úgy is azok miatt ért- engem ez a nagy szerencsétlenség! — Dejszen a kukoritóját, előhozom, kend pedig hozza elő s adja ide azonnal az árát, azaz tiz koronámat. Tovább nem várok.. . — Keresse meg a pénzemet, ha már elveszíttette velem, akkor kifizetem ! — Nincs nekem annyi szentem, hogy olyan sohse volt szinti pénzt megtudjak találni! — Nohát miért keserít, öldös akkor engemet a saját lakásomban, mikor az én szívességemből jól lak- mározott is az asztalomnál 1 Ezen kellemetlen figyelmeztetésre Gergő bámultan szótlanul nézett pár pillanatig az asszonyra s aztán megkopogtatta öklével a saját fejét: — Hej, te vén kobak, mivé lettél, hogy ez a boszorkány ily csúffá tudott tenni! Erre kifelé indult. A küszöbön kívül azonban visszaszólt: — Megbocsásson, ifiasszony, ha tán csillapítottam volna némileg a malacpecsenyére való jó étvágyát 1 Szívességét is megköszönném, ha az magyar szívesség lett volna, de cigány szívességért másféle köszönet dukál. Azt tán megkapja attól a szerencsétlen pikulástól, akitől hasonlókép vásárol még malacokat. Isten áldja, jobb szívvel, lélekkel! Van valakije a sebesültek közt a kórházban ? Úgy, fizessen számára elő a HARANGSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal. A világháború eseményei. A világháború eseményei két helyen kezdenek világtörténelmi fontossággal biró eseményekké alakulni: a Kárpátokban és a Dardanelláknál. Nem egy-egy országról, sem egy-egy nemzetről van ott is, itt is szó, hanem világrészekről, népcsoportokról, népuralomról. Úgy látszik, e gondolat hatja át a harcoló feleket is, azért oly makacs a támadás is, a védelem is. A Kárpátokban, az Ondava és Labore völgyében, Dukla, Lupkov és Uzsok vidékén, most a história korszakalkotó dolgai játszódnak le, melyeket jól számító tervszerűséggel egészítenek ki az oroszlengyelországi és bukovinai események. De megnyugtatásunkra szolgál, hogy ezek az események szinte kivétel nélkül a magyar, az osztrák és a német fegyverek dicsőségét s államaink erejét és biztonságát hirdetik. Ha az előrelátó és számító hadvezetés , néha-néha visszahúzódást is parancsol, a végeredmény mindig az, hogy hadaink túljárnak az ellenség eszén, soha nem látott, soha nem hallott vitézséggel szembeszallnak vele és mindig övüké a győzelem. E folytonos győzelmet hirdetik a hadviselés márciusi számadatai is, amelyek szerint a múlt hónapban a mi hadaink kezébe 40.000 orosz fogoly került, a németekébe 55.800. Ez összeget pedig jóval meghaladja az elesettek és sebesültek száma. Most látjuk igazán, hogy Przemysl eleste a mi hadműveleteinket nem igen zavarta meg. A Galíciából hozzánk rendelt orosz csapatok ereje épúgy megtört hadaink vitézségén, mint az előbbeni seregeké. Az orosz célja az, hogy Dukla, Lupkov és Uzsok között áttörje frontunkat. E célját azonban eddig sem érte el, ezután sem éri el. Csak saját erejét gyengíti hihetetlen emberáldozattal. A Baligrod felé vivő utón, a csiznai magaslatokon, az uzsoki szorostól északra éjjel-nappal támadnak az oroszok. De seregeink egyazon éberséggel, bátorsággal és szívóssággal fogadják támadásaikat s verik vissza őket. Bukovinában az ország legészakibb pontján, Zaleszcsikánál, szorították vissza saját hazájába az ellenséget. Galíciában, az Opor-völgyben, a Sztryj mellett, a szövetséges seregek egyesült erővel semmisítették meg az orosz haderőt. A Dardanellák ■ birtoka a mostani háború Érisz-almájává kezd válni. Az oroszok mind jobban hangsúlyozzák azt, hogy a tengerszorost és Konstantinápolyi is maguk számára akarják elfoglalni, amibe persze sem Anglia, sem Franciaország, sem a semleges hatalmak bele nem egyeznek. A törökök egyébiránt ellenségeik eddigi támadásait oly erővel és sikerrel verték vissza, hogy azok jónak látták a tenger felől való ostrom abbahagyását. Majd folytatják a véres és veszedelmes munkát egyesült erővel egyidőben tenger felől és szárazföldről. A törökök persze azt mondják: majd ott leszünk mi is 1 Franciaország minden áron győzni akar. Bizonyára Anglia is hajszolja. Mostanában kezdette meg az egész fronton harmadik támadását, pedig nem ment semmire a két elsővel sem. Vesztére kezdte meg a harmadikat is. Súlyos vereség érte a belga árterületen, a Cham- pagneban, a Maas és Mosel közében. Főerejét most Verdun tájékára gyűjtötte össze. Át-átpislant Metzre s elgondolja : ha egyszer hadait odáig vihetné! Igen ám, ha a németek ott nem volnának! Meglepő jelenség, hogy Franciaországban és Angliában mind hangosabban nyilatkozik meg a béke után való vágyódás. A nép persze nem érti, hogy miért viszik véres háborúba hónapokon át. Nehéz is azt megérteni. No, majd eljön az elszámolás ideje 1 Egyéb hírek. Orosz lapok szerint Przemysl várőrségéből 30.000 embert Lembergbe, Kievbe és Oroszország egyéb városaiba szállítanak. — Hindenburg egy olasz újságírónak azt mondta: Csalhatatlan jelek mutatják, hogy az oroszok már megpuhultak s hadianyaguk megfogyott. A háború már nem tarthat sokáig. — Kopenhágából Írják, hogy Franciaországban a kleri- ’ kális és monarchista áramlat rendkívül megerősödött. A köztársaságellenes felfogás feltűnő módon hódít a hadseregben, főképen a tisztikarban. — Bettolo admirális, volt olasz tengerészeti miniszter szerint a Dardanellák ma bevehetetlenek. Legalább háromszázezer főnyi szárazföldi csapat közreműködése nélkül a tenger- szorosokon való áthaladást nem lehet kierőszakolni. — Egy magyar gazda írja a következőket: a mezőgazdasági viszonyok Torontálmegyében olyanok, mint máskor. Megmunkálatlan, beye-
