Harangszó, 1914-1915

1915-04-18 / 23. szám

V. évfolyam. 1915. április 18. 23-ik szám. Előfizetési éra égési évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és minden­nemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Stráner Vilmos: Kárpáti őrség. (Vers.) — Endreffy János: Kitartani. — Gáncs Aladár: Ha olyanok nem lesztek... Csite Károly: Cigány szívesség. (Ebeszélés.) — A világháború eseményei. — Kereszttől' a feltámadásig.'— örsáág-^ittig: ’ **• Kárpáti őrség. A „Wacht am Rhein“ dallamára. Száll, zúg a szózat, mint vihar: „Kárpátok béreihez Magyar! Ellenség árja tör reánk, Veszélyben újra szép hazánk!“ Te szép hazánk, csak légy nyugodt! Hűség s erő érted kezet fogott, Kárpátokat ez őrzi, védi ott! Száll, zúg a kérdés mint vihar: „Hazát megvédni ki akar? Ki élni képes, halni kész Hazáért, hol van a vitéz ?“ Te szép hazánk, csak légy nyugodt! Hűség s erő érted kezet fogott, Kárpátokat ez őrzi, védi ott! Száll, zúg a kétség, mint vihar: „Nem lesz-e gyönge hősi kar? A bátor szív nem csügged el, Ha hazáért halni kell?“ Te szép hazánk, csak légy nyugodt! Hűség s erő érted kezet fogott? Kárpátokat ez őrzi, védi ott! S a szózat zúg, kétség elül. „Hazádnak rendületlenül“ Te híve vagy s maradsz magyar, S hazádat őrzi „védő kar“. Azért hazánk, csak légy nyugodt! A hű barát velünk kezet fogott, S őrizzük együtt délt és északot I STRÁNER VILMOS. Kitart« ni! Irta: Endreffy János. Ezsaiás próféta 30., 15: Csendességben és remény­ségben lészen a ti erős- ségtek. Nem szívesen mond az ember manapság példát a japánokról, mióta eljátszották politikai becsületüket és kelet sírfölkaparó és dög után szag­lászó hiénáivá lettek, de ez a példa még az orosz-japán háború éveiből vésődött példává lelkűnkbe, midőn más szemmel néztük a mandula­szemű, apró sárga japánokat, mint most. Róluk van följ egyezve az a tény, melyen sem rokonszenvünk, sem haragunk most már nem vál­toztathat, hogy győzelmünk egyik elősegítője az volt, hogy legnagyobb veszteségeiket is el tudták viselni. Mert a győzelem sok vérbe, életbe, veszteségbe kerül. Nem adják ingyen. Ha ingyen adnak, vagy pénzért, bi­zonyára Anglia győzne. Mi ellenben azt akarjuk, hogy az igazság győz­zön. És az igazságot csak a legna­gyobb áldozatok árán lehet diadalra juttatni a bűnös világban. Mert a sötétség nem akarja befogadni a fényt, hanem a sötétséget szereti. Mert a sötétség is létét védi. Ő is élni akar. És a sötétségnek a fény győzelme halálát jelenti. Ha a fény győz, akkor nappal van, fehér vilá­gos nappal. Az éjszaka fejéről le­esik sötét koronája. .. Mindannyian, kik e haza határai között lakunk, szentül meg vagyunk bizonyosodva abban, hogy mi az igazság oldalán harcolunk. Csecs­szopótói egész a reszkető aggastyánig belegyöződött mindenki, hogy mi az utolsó percig a békét akartuk fönn­tartani. De nem engedték ellenfeleink. Ők meg a harcot akarták. Aki meg akarja tudni a magyar nemzet igazát, az olvassa el az „Osztrák-Magyar vörös köny“-vet, ott bőven le van írva államunk áldott békeszeretete és akarata. De ami nem lehet, az nem lehet. Amit nem akartunk, azt lások gonoszsága miatt mégis akar­nunk kellett s viseljük immár több mint félesztendeje az élet-halál harcot. Sokan csüggedeznek s fáradnak is benne. Békét óhajtanak. Mi a gyöngülőkhöz Ezsaiás próféta sza­vaival közelgünk: Csendességben és

Next

/
Oldalképek
Tartalom