Harangszó, 1914-1915
1915-03-07 / 20. szám
1915. március 7. HARANGSZÓ. 157. Kereszttől a feltámadásig! Küszöbön állnak a nagy ünnepek. A keresztyén lélek komoly önvizsgálattal készül nagypéntek és húsvét szent ünnepére. Mindig nagy áldás és szükséglet a lélekben való megújulás, de a mostani szomorú időben még nagyobb szükségünk van az Isten-ige vigasztalására és az Úr kegyelmére. Itthon bizonyára megtelnek a templomok s nem egy szem borúi könnybe, midőn a Krisztus szenvedéséről s feltámadásáról emlékezik. De mi lesz szegény, küzdő katonáinkkal ? Mi lesz a kórházban szenvedő sebesültekkel ? Kicsoda hirdeti azoknak a keresztfán elhangzott Utolsó szót: Elvégeztetett! és azt a másik, angyali szót: Jézus él 1 Feltámadott 1 Mindnyájan érezzük, hogy katonáinkról, sebesülteinkről nekünk kell gondoskodnunk. A legkevesebb, amit tehetünk az, hogy elküldjük ünnepi üzenetünket a harcmezőre s a kórházakba. Ezt tettük karácsonykor is. És nem hiába tettük. Katonáink hálával áthatott köszönőlevelei bizonyítják, hogy nem hiába áldoztak a nőegyletek, gyülekezetek, és egyes, áldozatkész emberek. Most is erre a szent munkára hívjuk fel lapunk olvasóit. A Karácsonyi üzenethez hasonlóan. Kupi Béla, lapunk szerkesztője, Kereszttől a feltámadásig ! cím alatt egy kis füzetet adott ki. A füzet nagypénteki és húsvéti elmélkedéseket, énekeket és imádságot tartalmaz. Nagyon alkalmas arra, hogy általa a harcmezőn küzdő s a kórházakban szenvedő katonáink megtalálják az Istenhez vezető utat s vigasztalást, erőt merítsenek lelkűk számára. A tetszetős kiállítású füzet külső alakja olyan, hogy borítékban könnyen a táborba lehet küldeni. A füzet ára: darabonként 8 fill.; 50 darab 3 kor. 70 fill.; 100 darab 7 korona. Midőn a füzetre a figyelmet felhívjuk, melegen kérjük a nőegyleteket, gyülekezeteket, kérjük egyes áldozatkész evangélikus testvéreinket, áldozzanak erre a célra. És mikor áldoznak, gondoljanak arra, hogy több ezer ingyenpéldányra van szükségünk, hogy a kórházakban szenvedő s a harcmezőn küzdő katonáinkról megfelelően gondoskodhassunk. A rendelkezésünkre bocsátott példányokról ünnepek után beszámolunk. Éppenígy közöljük a megrendelők névsorát. í Eddig, — felhívásunk első napján a következő megrendelések érkeztek. Szabad rendelkezésre: ez alkalommal szintén a bányai evang. egyházkerület tekintélyes példányszámot küld a harcmezőre, amennyiben Scholtz Gusztáv püspük 1000 példányt rendelt; szarvaskendi ev. nőegylet 300; a j dunántúli egyhker. ev. egyesület 200; ke- j menesaljai belmisszió egylet, répczelaki gyülekezet 100—100; vönöczki nőegylet, a kemeneshőgyészi gyülekezet 50—50 példányt. Saját rendelkezésükre rendeltek: Varga Gyula esperes, szilsárkányi gyülekezet, szilsárkánvi konfirmandus növendékek, ujcsanálosi gyülekezet 100—100; várpalotai gyülekezet, szilsárkányi és sopronnéme- ti-i nőegylet 50—50 példányt. A szenvedés oka. Irta: L&bessa LajoSj Folytatás. „Azért, aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.“ De figyelmeztetés ez nemcsak azoknak, akik a vagyonban bizakodnak el, hanem akik más földi s múlandó dolgokban bizakodnak. „ Bálvány* imádók ne legyetek“, mondja Pál apostol. Sok ember bálványa a saját teste. Az apostol idejében különösen a korintusiak voltak azok, akik az ő testüket nagyon bálványozták, akik nagyon sok gondot fordítottak a testük szépítésére. Az ókorban a spártaiak is a szép test nevelésére törekedtek s a vége mégis halál lett. Ma szintén sokan vannak, akik magukra több gondot fordítanak a kelleténél és amellett igazi rendeltetésükről, a lélek műveléséről s nemesítéséről megfeledkeznek. Pedig e téren is alkalmazható az apostol intése: „aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!“ Más földrészeket bejárt utazók beszélik, hogy van egy kis bogárka, amely ha a háznak farészeibe befészkeli magát, gyors szaporodásánál és munkájánál fogva az összes farészeket, át- meg átfúrja olyannyira, hogy a házban való tartózkodás veszedelmessé válik, pedig ha az ember a házat kívülről szemléli, egész épnek találja, holott egy erősebb szellő köny- nyen halomra döntheti. íme, aki testében bizakodik, hasonlóképen járhat. Nem kell csak egy picike, szemmel nem is látható ellenség, egy bacillus, amely az emberi testet megtámadja és az egész emberi test könnyen összeomolhatik, bármily hatalmas vagy szép is volt az. íme az emberi test múlandósága! Szinte igazat kell adnunk a karthauzi barátoknak, akik egymást azzal a mondással köszöntötték: „Emlékezz a halálra I“ Az őskori nagy lakomákon, lakoma közben egy holttestet ábrázoló fabábot hordoztak a vendégek között s ezzel is figyelmeztették a mulatozókat, hogy magukról meg ne feledkezzenek és gondoljanak a múlandóságra. Mi egyiket sem csináljuk ma már, de azért a múlandóságra gondolnunk kell. És ha valaki elbizakodnék a maga testében, legyen az ifjú, hajadon, férfi avagy asszony, keresse fel az énekes könyvében a 401. éneket és szívlelje meg szavait: „Reggel ragyog a rózsa fénye, s este gyakran elhervad már. Ilyen szívünk földi reménye, ma vigadunk, holnap sír zár: mint a nyíl repül életed, ember, s mégis vesztegeted.“ (Győri énekeskönyv 401. ének 2. v.) „Azért, aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék 1“ A korintusbeliek elbizakodottságukban — úgy látszik — annyira mentek, hogy még a Krisztust is kísértették. Mert inti őket az apostol, hogy se a Krisztust ne kísértsék. Ma is kísértjük a Krisztust valahányszor megbotránkoztatunk egyet az ő kicsinyei közűi. Valahányszor elutasítjuk azt, aki kér és nem hajolunk le irgalmas szamaritánus módjára ahhoz, aki elesett, akár testileg, akár lelkileg sebesült legyen az. Aki a Krisztust kísérti, annak szenvednie kell I Ha nem érzünk magunkban annyi erőt, hogy a lelkileg beteget megvigasztaljuk, hogy a testileg sebesültet felemeljük, az árvát gyámolít- suk, szóval, ha nincs bennünk szeretet, óh ez kell, hogy fájdalmat, szenvedést okozzon, mert szeretet nélkül az élet értéktelen és céltalan. Ha egy elhalt kedvesünk képét sokáig szemléljük, úgy tűnik fel, mintha meg akarna szólalni. Ha reá nézünk egy feszületre, úgy látszik mintha az is megszólalna. Igen, Krisztus is szólni akar hozzánk. Szól az ő kifeszített s átszögezett kezeivel s töviskoronájával s azt mondja: „Ezt tettem Érted! Hát Te mit teszel Én érettem ?“ A legnagyobb szeretet volt az, amelyet mi érettünk tett, mely egész a keresztfa kínos haláláig is tartott és vájjon mi viszonoztuk-e azt ? Nem kíván ő sem egyebet, mint viszontszeretetet azok iránt, akik az övéi, akikhez ő is jött a lelki, testi betegekhez, az elhagyottakhoz, árvákhoz, özvegyekhez, akiknek a nehéz óráikban nincs segítségük, támaszuk. Gyakoroljuk e szeretetet s ne kísértsük Krisztust, mert aki közülünk azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék, mert senkisem tudja melyik künknek lesz még e szeretetre szüksége. (Folytatjuk.)
