Harangszó, 1914-1915
1915-03-07 / 20. szám
154. HARANGSZÓ. 1915. március 7 vigasztaló szent igéje. Ezért imádsá- gos könyvet, prédikációkat, vallásos iratokat küldtek táborba és harcmezőre. Bizonyára magáért a jóért tették és nem a dicséretért. De azért bizonyára nőegyleteinknek s áldozatkész nőtestvéreinknek is jól esik az elismerés: „sokaknak pártfogóik voltak.“ Isten áldását kérjük a szeretet buzgó munkásaira. A háború' még folyton szedi áldozatait. A szeretet munkájára, az áldozatkészség filléreire ezután is szükség lesz. Adja a jó Isten, hogy mindannyian hívek maradjanak kötelességükhöz. Csak akkor mondhatják el a hazatérőknek : mi is veletek harcoltunk ! Mellettetek álltunk imádságunkkal s a szeretet munkájával 1 II. Vilmos, a németek nagy császára. Irta: Hanzmann Károly. Isten iránti hálás szívvel és páratlan lelkesedéssel ünnepelte nemrég (január 27.) a nagy német nemzet, dicső uralkodójának, II. Vilmos császárnak 56. születésnapját. Agg királyunk hű szövetségese, szép magyar hazánk mindenkori tisztelője, meg is érdemli alattvalóinak hű ragaszkodását és rajongó szeretetét. Ha voltak is előbb, nemzete fiai között is sokan, akik gáncsolták, s élesen birálgatták nem egy szavát, tettét, a világháború tomboló viharában elhallgatott minden birálgatás. A nagy császárt igazolta saját múltja. Ellenségei közül is a legtöbben lelkes híveivé lettek, s ma Németország 63 millió lakója egy emberként, törhetlen bizalommal, követi jó- s balsorsban uralkodóját. Nincs is ma a földkerekségen nagyobb és többet emlegetett koronás fő nálánál. Még a legelkeseredettebben harcoló külellensége is bámulattal s titkos irigységgel kénytelen feltekinteni reája, s tehetetlen dühében reászórt, alaptalan vádjai is babért teremnek számára. Hódolattal tekintünk fel erre a nagy uralkodóra mi is mindnyájan. Bámuljuk tetterős, férfias jellemét, bölcs ténykedését s főleg keresztyéni alázatosságát. A történelem feladata II. Vilmos jelentőségét a maga teljességében méltatni s megörökiteni, mert nagy ő minden tekintetben. E cikk keretében csak mintevang. keresztyénről óhajtunk róla megemlékezni. E tekintetben is követendő példakép állhat sokak előtt. Ő, aki az emberi hatalom legmagasabb polcán áll, mély alázattal vallja a nagy apostollal: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.“ Ez az igazi keresztyéni alázatosság és mélységes hite képezi nagy jellemének legfőbb vonását, s egész életén, minden szaván, tettén piros fonálként vonul végig. Ennek igazolására szolgáljon néhány idézet a nagy uralkodó különböző alkalmakkor elmondott beszédeiből. E beszédek révén belepillanthatunk szívébe, leikébe s magunk is megállapíthatjuk, hogy aki így gondolkodik és cselekszik is, az valóban Isten kedve szerint való férfiú. Ki ne hallott volna már boldog családi életéről. Az országa minden ügyét, baját szívén hordozó uralkodó egyúttal gondos férj és családapa is, aki sokféle feladata közepette sem feledkezik meg Megváltó Urunk intelméről : „ Keressétek mindenek előtt Istennek országát és annak igazságát.“ Az élet könyve, a szentírás ott fekszik éjjeli szekrényén; ráér abból reggel is, este is olvasni, épülni. Hű élete párját s egész családját magaköré gyűjtve, gyakran olvas fel nekik a bibliából. Van gondja rá, hogy háza népe lelkiekben is gyarapodjék, mert jól tudja „mit használ valakinek ha mind e világot megnyeri is, ha az ő lelke megbüntettetik, vagy micsoda váltságot adhat akárki is az ő leikéért, mert az embernek fia el- jövend az ő atyjának dicsőségével, az ő angyalaival s akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.“ Hogy gyermekeit ily szempont szerint nevelte, arról szépen tanúskodik azon beszéde, amelyet egyik fia konfirmációjakor gyermekeihez intézett ekkép szólván : „Az egyedüli segítő és megtartó mindenkoron az Úr Jézus Krisztus. Én nektek, kedves gyermekeim, jövendő boldogságtokra vonatkozólag csak egyet tanácsolhatok teljes szívemből : munkálkodjatok szüntelen, és pedig úgy, miként az Úr Jézus erre nézve példát mutatott, mert súlyos büntetés vár arra, aki tétlenkedik. Olvassátok el erre vonatkozólag Megváltónk Lukács ev. XIX. 11. stb. verseiben elmondott példázatát. Igyekezzék mindegyitek öntudatos egyéniséggé lenni, ki hivatása magaslatán áll s az Úr Jézust mindenben és mindenkor követi.“ Egyetlen leánya esküvőjekor pedig a következőkép adja apai áldását távozó gyermekére: „Őseid példájára építsd családi boldogságodat egyedül az Úristenre. Miként jelszavatok is int, fogadjátok alázattal az ő kezéből a jót s a rosszat, benne bízzatok a szerencse szép napjaiban ép úgy, mint a bánat nehéz óráiban. Dicsérjétek mindenkoron hálatelt szívvel az Urat.“ Miként szűkebb családjának, akként nemzete nagy családjának is hű gondviselő atyja, aki „nem szégyenli a Krisztus evangyéliumát, mert (tudja hogy) Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére.“ Már trónralépése után nemsokára az országgyűlés színe előtt vallja : „Önök tudják, hogy egész méltóságomat és feladatomat mint Istentől rendeltet tekintem. Az Ő akaratjából hivattattam el, de majdan Néki kell számot is adnom sáfárkodásomról. Ép ezért biztosíthatom Önöket, hogy nem múlik el egy est és reggel annélkül, hogy ne imádkoznám népeimért.“ Jakab levelében olvassuk, hogy „igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése“. A német nemzet jelen helyzetéből, a népe jólétéért, boldogulásáért imádkozó császár esetéből beigazolva láthatjuk az apostol szavát. A jeruzsálemi Megváltó templom felszentelésekor, az egész világból összesereglett nagy sokaság előtt így tesz vallást hitéről: „Az evangyélium- nak világot megújító ereje, amely innét indult ki, arra ösztönöz, hogy hittel tekintsünk fel arra, aki érettünk is meghalt a keresztfán, tanit békességes tűrésre, önzetlen felebaráti szeretetre minden embertársunk irányában. Nem fényt és hatalmat, nem hírnevet és dicsőséget, nem földi javakat keresünk itt, de epedve könyörgünk s igyekszünk elnyerni ama legfőbb jót, lelkünk üdvösségét. Miképen én. Istenben boldogult őseim fogadalmát: „Én és az én házam tiszteljük az Urat“ ezen ünnepélyes órában e helyen megújítom, felhívom mindnyájukat, hogy hasonló fogadalmat tegyenek.“ Midőn 1900. év nyarán a kínai zavarok idején német csapatok is elindultak a messze keletre, a császár a „Hohenzollern“ fedélzetén egy vasárnapi prédikáció keretében fordult a hajó népéhez. Oly gyönyörű szavakkal ecsetelte a keresztyén ima és könyörgés hatalmát, szent hivatását, hogy annak minden egyes szavát méltó volna, hogy kőbe véssék. Azt mondja a többek közt: „Szent kötelességünk az imádság. Hogy harcba vonuló testvéreink feladatukat sikerrel elvégezhessék, a legnagyobb veszélyek közepette is megállhassák helyüket, ahhoz többre van szükségünk, mint éles fegyverre és lőszerre. Felülről való áldás, felülről való életerő
