Harangszó, 1914-1915
1915-02-21 / 19. szám
1915. február 21. HARANGSZÓ. 149. tatlanul bánt, most az is mint nyomorék a mankóján koldulni jár és megijedve rejtőzik el előle a bokorba ; az unokája felhívja az öregapját a bosz- szura, de a nagyapa visszatartja őt és így imádkozik: „Ne vigy minket a kísérteibe !“ A hetedik képen látja az öreg, hű ember, hogy a forradalom iszonyu- sága a legderekabb embereket is magával sodorja és azokon is erőt vesz. Ekkor reményével az örökkévalóságba menekül és így imádkozik: „Szabadíts meg minket a gonosztól !“ Iselin „Wahre Geschichten.“ * * * Carlyle, a világhírű, hatalmas és szellemes angol író, kevéssel halála előtt ezt írta egyik barátjához: „A minap, éjjel, amidőn álmatlanul hánykolódtam és magamat mind nyomorultabbnak éreztem, e rövid és nagyszerű imádság szavai jutottak eszembe, egészen új benyomást keltve, mintha szelíd tiszta fénnyel volnának az éj fekete táblájára fölirva. Ekkor az én határozatlanul csapongó gondolatimnak gátat vetettem; a szelídség hangulata lepett meg hirtelen és egész váratlanul. Talán 30 vagy 40 év óta nem mondám el ezt az imát (!), igen, én soha nem éreztem, hogy mily mélyen szól az az emberek leikéhez; a legbensőbb feltörekvés ez mindarra, ami magasan és kegyesen áthatja a szegény emberi szívet. Igazán érdemes arra, hogy azt e szókkal ajánlják: „Ti ekképpen imádkozzatok 1“ * X X Jeruzsálemben egy „Paternoszter“ nevű templom van, — állítólag azon a helyen, ahol Jézus tanítványait a Miatyánkra imádkozni tanítá. Ez ugyan nehezen indokolható hagyomány. De Schneller Lajos, ki maga is Jeruzsálem szülöttje,*) ez épület komoly szentségteljes szépségét a következő élénk színekkel ecseteli: „Mily szép ennek a fenséges kereszt- metszete, mily szépek ennek a nemes formái, sugár oszlopai és a mély csend annak az árnyéka alatt! Itt e helyen, hol Jézus az utolsó éjen imádkozva arcára borult, eszünkbe jut a Miatyánk, ez a nagy és egyetlen imádság, amely mint az Isten lehellete *) Németországban pár év alatt 10 kiadást ért „Kennst du das Land ?“ című jeles művét „A. szent föld“ cím alatt tiz év előtt magyarra fordítám, amely pár év alatt teljesen elfogyott s ma már seholsem kapható! Egyfaazirodalmi viszonyaink szomorú tüneteként említem fel, hogy második kiadására az általam fölkért irodalmi társulatok egyike sem vállalkozott. millió imádkozó szívét járja át. Átmegyünk a hűvös, árnyékos folyosón hol 32 tábláról 32 nyelven tekint le ránk a Miatyánk. Ekkor olyannak tűnik föl előttünk, mint egy égbenyúló szent dóm, ahol a népek összejönnek s a mennyei Atyához imádkoznak. És akkor Jézus hangját véljük hallani: „Ha imádkoztok, így imádkozzatok !... “ * * * Figyelemre méltó, hogy Schrenk Illés az evangyélista erősen síkra szállt a Miatyánkért azon túlzó papokkal szemben, kik mindig csak szabadon akarnak imádkozni s magát a Mia- tyánkot is csak „formá“-nak tekintik. „Mi nem merjük azt állítani, hogy a Miatyánk és általában a fogalmazott imákhoz a gondolatnélküliség és szellemtelenség tapadna ; nem, azok oly könnyen magukkal ragadják az imádkozót. Mindazok, kik hosszas keresztyéni tapasztalással birnak, tudják, hogy a szabad és fogalmazott imák is lehetnek szellemtelenek, és hogy a szabad és fogalmazott imák is lehetnek lélekben és igazságban való imák. S most térjünk az imád- kozóra. Nem hallgathatjuk el, hogy a mi híveink körében is a lelkifegyelem sok hiányát látjuk a szabad imánál. Sokszor hallunk oly hosszú imákat oly sok ismétléssel, hogy azok egy lelkileg fegyelmezett embernél csaknem elviselhetetlenek. Ily ömlengés előttem olyan mint a lisztharmat, egy lélekben elimádkozott Miatyánk előttem tízszer kedvesebb. Én határozott ellensége vagyok a fárasztó hosszú imáknak, a?ok a lelkiélet rákfenéi és nélkülözik az Istennek tetsző ima főfeltételét: az Isten imádását, aki előtt nekünk nem lehet fecsegnünk.“ — s — ó. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott. De Isten nem lel hajlékot. Február 21. vasárnap, Zsid. lev. 12, 14. „ 22. hétfő, Máthé 15, 1—20. „ 23. kedd, „ 15, 21—39. „ 24. szerda, „ 16, 1 —12. „ 25. csüt. „ 16, 13—20. „ 26. péntek, 2. Makk. 7, 1 —12. „ 27. szombat, 2. Makk. 7, 13—24. „ 28. vasárnap, Ján. 6, 68 — 69. Március 1. hétfő, 2. Makk 7, 25—41. „ 2. kedd, Máthé 16, 21—28. „ 3. szerda, „ 17, 1 — 13. „ 4. csüt. „ 17, 14—27. „ 5. péntek, „ 18, 1—9. „ 6. szombat, „ 18, 10—20. Háborús apróságok. A zászlóalj gyermeke. Kassán az elemi iskola igazgatójánál megjelent egy urinő és egy kis fiút akart az iskolába beíratni. Amikor az igazgató a születési bizonyítványt kérte, az uriasszony elmondotta, hogy ilyen okmánya nincs, mert a fiú nem az övé. A minap meglátogatta férjét Kristóf Gyula őrmestert az északi harctéren és ő adta át neki a fiút azzal, hogy nevelje föl. Ezután a következő Írást mutatta föl: M. kir. kassai 9. népfelkelő parancsnokság 1. hadtápzászlóalj. Igazolvány, mellyel a fenti zászlóalj parancsnoksága igazolja, hogy Bialik Károly galíciai honos, lembergi illetőségű hétéves fiúgyermeket a zászlóalj kötelékébe tartozó, a 3-dik zászlóaljhoz beosztott Kristóf Gyula szolgálatvezető őrmester Tarnovban, egy elhagyott házban találta. A gyermeket a zászlóalj-parancsnok úr a tisztikarral való megbeszélés után magához vette és a zászlóalj tisztikarával úgy határozott, minthogy a gyermek atyja állítólag a harctéren elesett, anyja pedig betegségben elhunyt, hogy a gyermeket mindaddig, amig ennek legközelebbi hozzátartozói a gyermek átvétele céljából nem jelentkeznek, a zászlóalj tisztikarának közös költségén Kristóf Gyula őrmesterre bízza. Ennek folytán a gyermeket Kristóf Gyu- láné lakóhelyére, Kassára viszi s ott a zászlóalj tisztikarának további intézkedését a gyermekre vonatkozóan bevárja. Kárpáti harctér, 1915. február 5. Iíorach dr. főhadnagy, zászlóaljparancsnok. Ilyen nemes szívű a magyar katona még a háborúban is! Ve A Hindenburg-Nagy faluból. Ezt az eddig ismeretlen községet is a háború teremtette meg. Oda fenn van valahol a harctéren. Földbe vájt szobák, — be vannak szépen rendezve is, — utcák, terek vannak benn. S a katonák elkeresztelték Hindenburg- Nagyfalunak. Azt mondják, olyan rendes, szép község, hogy gyönyörűség ránézni. — Hindenburg-Nagyfalu határát jelző lövőárok és a muszka állás között — írja egy hadnagy levelében — volt egy kis lakatlan házcsoport, melyet a mieink is, a muszkák is magukénak tartottak. A kölcsönös bir-
