Harangszó, 1914-1915
1915-02-07 / 17. szám
V. évfolyam 1915. február 7 17-ik szám VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Madár Mátyás: Fohász. (Vers.) — Dr. Valkó Miklós kir. törvényszéki biró: A hősök emléke. — Bojtos László: Tábori levél. — Isó Gizella: Kórházból. — Osgyán János: Földrengés után. (Vers.) — €ndrsjfy János: Vallási vitatkozásokról. Háborús apróságok. — Jakab'Jván: Egy gyülekezet történetéből — A világháború eseményei. — Ifj. Stráner Vilmos: Apró történetek. — Ev. galíciaiak hazánkban. Fohász. Keresem a.z Istent Fenn a mn^ns égben ; Pedig* itt -van közel, Szívem közepében. Keresem az. Istent Rng.vogásbau, fényben ; Petiig* itt van közel Két szemem könnyében. Segél.j Jó Isten, hogy Szívembe zart képed’ Tisztán megőrizzem, Míg a földön éleit. Könnyeimben bitem Fénylő szivárványa, Hintsen biztató fényt Küzdelmes pályámra. Vész, viliar zúgása Nem t'süg'geszt el engem, Atyáin, lia megtalál S bízilt Kenned lelkem. MADÁR MÁTYÁS A hősök emléke. Hősöknek nevezem őket, mert hősök azok mindnyájan, akik háborúra kelve a hazáért áldozzák fel életüket. Még tart a háború. Befejezésének határidejét meghatározni nem lehet. De a történtek után annyit már bizonyosan tudunk, hogy nem veszünk el a háborúban. Hiába jött ellenünk az egész világnak nagyobbik fele, — j a magyar, az osztrák és a német szövetség legyőzhetlen erőnek bizonyult. Amit ellenségeink oly erősen j hittek és fenyegetően megjósoltak — j államszervezetünk nem esett széjjel, hanem a nagy megpróbáltatások ideje alatt megszilárdult, erősebb lett, mint amilyennek remélni is mertük volna. Biztató reménységgel tekinthetünk a jövőbe.. Felemelt fővel és büszkeséggel kell elszenvednünk a gyászt. Készséges lemondással kell fogadnunk minden nélkülözést, amit a há- | ború még okozni fog. Sirassuk meg és gyászoljuk elesett kedveseinket. De ne essünk kétségbe, , mert nem vesztek el. ők az Atyához mentek. Megdicsőültek. Szenvedésükkel biztosították nekünk a jövőt, a haladást, a megerősödést. Fiaink és unokáink is hasznát látják majd az ő küzdelmeiknek, hálatelt büszkeséggel fognak reájuk visszaemlékezni. A magyar is Istennek kiválasztott népe. Isten akit szeret, azt megpróbáltatásnak teszi ki. Jaj azoknak, akik gyengéknek és könnyűeknek találtatnak. Ellenben siker és boldogság vár azokra, akik készek a próbát becsülettel kiállani. Isten rendelte így és ha ő rendelte, akkor jól is van így, s ha az ő munkája, akkor nem lehet az gonosz. Evangélikus eg\házunk minden időben megértette a történelemnek intő szavát, mindenkor vele haladott a korral. Úgy volt ez a múltban, így lesz a most lezajló világháborúban és így lesz az ezt követő jövőben is. Tartozásaink vannak mindazokkal szemben, akik a harctéren a hazáért és ezáltal miérettünk fáradoznak, de fenn áll kegyeletbéli tartozásunk azokkal szemben is, akik a harctéren a hazáért és közvetve miérettünk is halált szenvedtek,
