Harangszó, 1914-1915

1915-01-10 / 13. szám

102. HARANGSZÓ. 1915. január 10. Szomorú házban szomorú a kará­csony is. Mert ez a kedves ünnep nem kerülte el Feketéék házát most sem. De máskép is volt 12 évvel ezelőtt, mikor együtt hallgatták a templomban a karácsonyi üzenetet: nagy örömöt hirdetek nektek 1 De igaz is, hogy csak ott van öröm, ahol tárt szivvel fogadják azt, kit Isten küldött nekünk! Fekete Mihály okos fiával, aki jobban tudta leckéjét az egyetemi professzornál, otthon ült a szent ünnepen. Az ünnepi harangszó mintha azt kérdezte volna tőle, az utóbbi években milyen kevésszer hallotta meg ezek hívó szavát. De nem mert elmenni, félt ott is az emberek te­kintetétől. Csak Pál volt az, aki közönyösen megfásulva ült az égő kandalló mellett. Az ő szívét olyan vastag kéreggel vonta be a világ gonoszsága, hogy azon egyelőre Isten szava sem hatott keresztül. Fekete Mihályné azonban már be­harangozó előtt elfoglalta helyét a régi kedves székben. Nagyon feltűnt a híveknek, régóta nem láttak abban a padban senkit. A lelkész a karácsonyi nagy öröm­ről beszélt, hogy Isten a Jézusban ezt az örömöt mindenkinek elhozta. De a gyarló emberek sokszor nem fogadják el Isten ezen egyszülött Fia által nyújtott drága ajándékot, elta­szítják maguktól, így siralomra for­dítják az örömöt. Ha van ház a föl­dön, ahol karácsonykor nincs öröm, az csak az a ház lehet, amelyben elfelejtik a Krisztust, amelyből ki­űzik az Úr szeretetét, ahol nem ének­lik alázattal az angyali sereggel: dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség, ha­nem helyette az emberi elbizakodás- nak, dölyfösségnek emelnek oltárt. De azért ezekhez is jön a ma meg­született égi Szeretet, ezeket is meg­akarja menteni, mert úgy szerette Isten e bűnös világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, ha­nem örökéletet vegyen! Ez a világ a maga hiúságaival sok szelíd Pált vad Saullá nevelt már, de a Krisz­tus szeretetének hatalma akkora, hogy az eltévedt Saulból ismét for­málhat Pálokat az ő szolgálatára! Fekete Mihályné könnyei zápor módjára hullottak a templom padjára. Hazafelé elcsukló hangja azt susogta: elveszett gyermekem, eltévedt kedves Pál fiam, te Saullá lettél I (Vége.) A világháború eseményei. Féktelen idő tombol ablakunk alatt. Viharszél csapkodja a lombtalan szá­raz fát s nagy erővel csapkodja az esőt ablakunkhoz. Az útakon tenge­lyig sülyed a szekér s inafeszülten húzzák a szegény lovak a kátyúba merülő alkotmányt. Hát vájjon mi­csoda idő lehet a harctéren ? Rágon­dolunk küzdő vitézeinkre s még job­ban összeszorul szívünk. Nyugatról, északról egyformán viharos időt je­lentenek. A tengeren aknákat szakí­tott el a nagy szélvihar s néhány angol hajó el is pusztult. Északon és délen is megakadályozza a csapa­tok előnyomulását a járhatatlanná váló rossz út. De azért a harcok egyre tartanak. A Kárpátokban. A Kárpátokban sokkal nagyobb harcok fejlődtek, semmint gondoltuk volna. Az oroszok nagy, erősített se­regeket összpontosítottak. Fájdalom, itt-ott eredményt is értek el. így pél­dául az uzsoki szorosnál seregeink kénytelenek voltak visszahúzódni. Bizonyos, hogy hazánk északi részé­ben elkeseredett, nehéz harcok foly­nak. Hős katonáink vitézül küzdenek a túlerőben levő oroszokkal. A jó Is­ten segítse őket nehéz harcukban, hogy megvédelmezhessék drága ha­zánk földjét! A jó Isten legyen ott lakó testvéreinkkel is, kik oly sokat szenvednek a háború borzalmaitól. Galíciában, Szerbiában. Galíciában és Szerbiában semmi­sem történt. Legfeljebb az, hogy a király nyugalomba küldte Frank tá­bornokot, ki szintén a szerb elleni harcok vezérei közé tartozott. Franciaországban. Franciaországban elkeseredetten fo­lyik a harc. Minden lövészárokért és halomért szuronyra mennek az em­berek. A német seregeknek sikerült las­sanként előbbre jutniok. Nemcsak a francia és angol támadásokat verik vissza, hanem új, fontos területeket is elfoglalnak. Jellemző az ellenség hadviselésére, hogy a segítségükre összecsődített színes bőrű katonák mérgezett tőrökkel harcolnak. Lengyelországban. A német híradások rendkívül rövi­dek. De már eddig is megszoktuk, hogy ők nem hirdetik előre a diadalt, hanem csak bevégzett dolgokról ad­nak számot. A rövid jelentésből is megtudjuk, hogy a seregek biztosan haladnak Varsó felé. Az oroszok is beismerik, hogy több hadállásukat tel kellett adniok. A tengeren. A tengeren az angoloknak és fran­ciáknak volt nagy veszteségük. A Courbet francia tengernagyi hajó és egy francia tengeralattjáró naszád s a Formitable angol sorhajó elsülyedtek. A törökök. A törökök is értek el eredményeket az oroszokkal szemben. Hadseregük bevonult Ardaganba. A békéről. A szövetséges hatalmak az újesz­tendő alkalmával sürgönyileg üdvözöl­ték egymást. Kifejezték azt a remény­ségüket, hogy a béke ideje nemsokára eljön. A francia köztársaság elnöke is küldöttséget fogadott s hasonló értelemben nyilatkozott. Más hírek. Az angol kormány Szerbiának fel­ajánlotta, hogy a hadifoglyokat Málta szigetére szállítsa. Szerbia az ajánlatot elfogadta. — Angol és francia felfo­gás szerint szükség lesz Japán segít­ségére. De úgy látszik ez a dolog nem olyan könnyű, mert Japán Kina megmozdulásától fék — Vilmos csá­szár újév alkalmával így szólt a hadi­tudósítókhoz: Uraim! Remélem, hogy az új évben sok jó jelentenivalójuk lesz. Nem nyugszunk előbb, amig a végleges győzelmet ki nem vívtuk. — Szerb és orosz foglyokat a had­ügyminisztérium engedélyével fel lehet használni gazdasági munkákra. Egy csoportban 200-nál kevesebb fogoly nem alkalmazható. Minden száz em­berre tíz emberből álló őrségre és egy altisztre van szükség. — A törökök 350 km. hosszú vonalon behatoltak Oroszországba. — Japán kijelentette, hogy ezután már nem vesz részt a világháborúban. — Az oroszok azzal biztatgatják katonáikat, hogy a háború után a vitéz katonákat nemcsak érem­mel tüntetik ki, hanem egy-egy darab földdel is megjutalmazzák. Miért fizetek elő a Harangszóra? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a leg­szegényebb is elbírja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom