Harangszó, 1913-1914
1914-01-11 / 12. szám
1914. január 11. HARANGSZÓ. 95. csöndes, fáradt hangon mondta: — most nem szerzek földet. De azért szeretném tudni, mibe kerülne egy olyan birtok?... _ Csekélység az egész! Igazán m esébe illő. 240—260 acre föld megfelelne magának s az 3800 dollárba kerülne. Mégtőkéje is maradna, amiből a birtokot felszerelhetné. No, csak gondolja meg barátom, kérdezősködjék, puhatolódzék s azután jöjjön el és mondja meg, hogy mit határozott. Én melegen ajánlom ezt a birtokot!... A bankár az órájára nézett. — Talán már meg is van a könyve, nézzük meg. Néhány perc múlva Istenes ismét az utcán volt. A melléhez lágyan odasimult a betéti könyvecskéje s ő boldogan szorította kincsét magához. Agyában egymást űzték a gondolatok. Tehát mégis sikerül! Birtoka lesz és dúsgazdag ember lesz!... Teltek, múltak a napok. Mikor egy este a munkából hazamentek, az egyik nagy újságpalotából az újságkihordó gyerekek százai rohantak szerteszét. „Mexikó pusztulása! Mexikó pusztulása/•' kiáltották torkuk szakadtából. Az utcasarkon hatalmas plakátot ragasztottak a falra s a létra körül olyan tolongás támadt, hogy az embert majdnem összenyomták. Beletelt egy negyedóra, míg odaférköztek a plakáthoz s egy angolul tudó magyar cimborájuk lefordította nekik annak tartalmát ! ! Sürgöny! ! Vera Cruz, febr. 6. d. u. 4 óra. „A forradalmárok csapatai győztesen törnek előre. A .kormánycsapatok teljesen tehetetlenek . Mexikótól 170 mért- földnyire a forradalmárok felrobbantották a kormánycsapatok kato- nai vonatát. Sokan meghaltak. A telefonvezeték megszakadt“. Presidio dél nort, febr. 6. ,,A mexikói kormánycsapatok a Rio Grande folyón amerikai partra léptek. Az amerikai csapatok lefegyverezték őket“. »Le Mexikóval! ..." „Éljen az Egyesült-Államok I . . . “ hangzik az utcákon. „Vonuljunk be Mexikóba!“ kiáltja száz torok s a kiáltás, mint a szélesen gyűrűző hullám futja be az utcákat. A munka bálványa előtt hódoló amerikaiak szivét villámütésként járja át a hír. Hát nem támogatják hiába már évtizedek óta a mexikói forradalmárokat, nem szítják hiába az elégedetlenség tüzét, úgy látszik, most itt az alkalom, hogy erre a földdarabra is rátegye az Unió a kezét s nagy birodalmához csatolja. Másnap a gyár hirdető tábláján rövid hirdetés jelent meg, mely a munkások tudtára adja, hogy csak minden második nap jöjjenek munkába. Az igazgatóság ez idő szerint még nem akarja elbocsátani a munkásokat, azért Így egyezteti össze a munkásság és a vállalat érdekeit. A magyarok kétségbeesve mentek burdosz házukba. Arcukra sötét gond ült s szemükből eddig ismeretlen félelem tüze lángolt. Mit csináljanak ? Megmaradjanak fél annyi keresettel, vagy új munkát keressenek ? Jól meghányták vetették a dolgot s végre úgy határoztak, hogy megmaradnak a gyárban. Azt hallották, hogy majdnem mindenütt elbocsátották a munkások egy részét. Jobb tehát a biztos száraz kenyér, mint az éhenhalás. Istenes mást gondolt. Egyik reggel azt mondta, hogy ő nem megy többet a gyárba, mert ő pénzt akar szerezni. Inkább nyakába veszi a várost s szerencsét próbál. Ha talál valahol jó munkát, majd visszatér a többiekért. Azzal összekötözte a bugyrát, megszorította lakótársai kezét s elment. Estefelé Radó Károly bankár úr éppen az íróasztalát csukta be, midőn Istenes Mihály belépett hozzá. Úri ruha volt rajt, meleg télikabát, fekete kemény kalap. Alig lehetett ráismerni. — Igazgató ur, — szólt az álmél- kodó Radóhoz, — meggondoltam a dolgot, megveszem a birtokot. így történt, hogy egy óra múlva Istenes aláírta a szerződést s megvett Radó Károly bankártól, kit életében most látott másodszor, egy birtokot, mit még sohasem látott. A vételárat kivette a pénzéből s azonnal kifizette, a többit pedig megőrzésre bennhagyta. Majd ír levelet, ha szüksége lesz a pénzre. — Örülök, hogy meggondolta a dolgot, mondta a bankár. Hiszem, hogy nem bánja meg. Gazdálkodjék sok szerencsével földbirtokos úr. Istenes büszkén ment végig az utcán. Lám, már vitte valamire. Holnap elutazik a birtokára ő, Istenes Mihály, a földbirtokos Úr. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Eol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik ott a legfőbb kincs, De Isten nem lel bajlákot. Január 11. vasárnap, Luk. 2, 41—52. „ 12. hétfő, „ 18, 1 — 14. „ 13. kedd, Márk 10, 13—16. „ 14. szerda, „ 9, 33—42. „ 15. csütörtök, Math. 7, 7—12. „ 16. péntek, Luk. 11, 5—13. „ 17. szombat, 1. János 3, 1 —18. Hangok a télben.*) Hol van a kerteknek dalos kis lakója, Pillangós, virágos tavasznak hozója ? Messze búslakodik szebb, melegebb tájon, Üressen áll fészke a lombtalan ágon. E rideg némaság fagyasztón hat reánk, Itt van a tél: s nem is imádkozánk! Fehér hópelyhek zizergő hullása, Az orkán zokogó, süvöltő zúgása: Mennyei dallamként zendül meg a légben S újra hitet éleszt a fásult szivekben! A lélek igényt tart mennyei honára . . . Hitetlenek félve borulnak imára. A tiszta szivüek élnek csak nyugodtan! Mert tudják, hogy a rügy az ágakon ott van. Mit a zord enyészet keze le nem tarol, Tavasz fuvalmára, újraéled, virul. Mi is úgy érhetünk vidám tavaszt, nyarat, Ha buzgó lélekkel imádjuk az Urat 1 Gyűrik György. *) Egyszerű falusi ember leikéből fakadt ez a vers. Apró történetek. Közli: ifj. Stráner Vilmos. Egy atyai szív. Egy község lelkésze egyszer egy nagyon szegény de becsületes, tisztességes embert hivatott magához; éjjel-nappal dolgozott, de mindannak dacára kenyérért síró gyermekei többször éheztek. Ennek a szegény embernek most tudtára adja a lelkész, hogy egyik szegény, beteg kis gyermekét ezentúl gyermekmen- helyen fogják ápolni és gondozni, úgyhogy az apa nagy gondtól szabadul meg és gyermekének is jobb sorsa lesz. Az apa némán végig hallgatja a lelkész beszédét és megköszöni ; egyszer azonban aggódó, remegő hangon kérdezi, hogy vájjon igaz-e, hogy a gyermekek abban az intézetben, ahová az övé is kerül, a gondnokot „atyának* szólítják ? A lelkész igenlő válaszára emberünk szeméből sűrű könnyek potyognak, szíve elszorul fájdalmában és panaszos hangon így kiált fel: „Hiszen akkor gyermekem azt sem tudja, hogy én vagyok az édesatyja /“ Vájjon minden atya érzi-e ennyire az atyai névnek fontosságát s tudatában van atyai kötelességének, mint az a szegény férfi I ? _______
