Harangszó, 1913-1914

1914-12-28 / 10. szám

78. HARANGSZÓ. 1913. december 28. magyarok, egymást megbecsülő test­vérek, mert Amerikában csak addig lehetnek erősek, míg összetartanak. Az emberek megköszönték Dömö­tör jóságát, melegen megszorították a kezét, egyiknek-másiknak még a könnye is kicsordult, mikor azt mondta neki: „áldja meg az én Istenem I“ — Magukat is a mi Istenünk!... Azután elindultak. A turócmegyeiek hamar helyükre találtak. A kőszén­bánya igazgatóságának irodájában gyorsan végeztek velük, úgyhogy délután a már ott várakozó mun­kásokkal együtt vitte őket a vonat a bányába. A többiekkel Dömötör néhány nagy gyárhoz és iparvállalathoz ment. A menhelyen feljegyezte ugyan, hogy hol keresnek munkásokat, mégis ne­hezen ment a dolog. Első nap alig tudta az emberek felét elhelyezni, másnap délutánra mégis az utolsó magyarnak is kezébe tudta adni a biztos amerikai kenyeret. A gyárak előtt tolongott a munkanélküliek sokasága. Arcukon megkeményítette a vonásokat a nélkülözés, az élet nehéz gondja, némelyik beesett szeme, sápadt arca az éhezés gyötrő kínjai­ról beszélt. De legtöbb helyen hiába zörgettek. A kapura függesztett tábla megmondott mindent: • • Munkásokat nem fopdik fel! • * Végre három acélgyárban, egy csontfeldolgozó, egy vas- és rézipar­telepen, meg egy fuvarozási vállalat­nál el tudta őket helyezni. A napi keresetük nem volt egyforma. De 1 dollárnál kevesebb, 1 dollár 50 centnél több egyiknek sem volt. Mivel pedig Dömötörnek se volt több elvesz­tegetni való ideje, a szálláskeresés kérdését magyarjaink maguk oldották meg. Dömötör Marinkával elutazott a majorjára, ők meg nyakukba vették a munkásnegyedet. Istenes Mihály nyolcad magával az acélgyár egyik osztályába került. Lakáson is együtt voltak a szomszéd utca egyik burdosz házában. 4—4-en aludtak egy szobában. 18 dollárt fizet- tak havonként, azért azután kaptak reggelire kávét, húst, kenyeret. A ebédjüket, mely húsból, gyümölcsből állott, magukkal vitték s a gyárban költötték el. Vacsorára levest meg tésztát ettek. Munkájuk szép, csöndes munka volt. 727-től délig, 1—5-ig dolgoztak, akkor azután tetszésük szerint töltötték idejüket. A többiek lassanként hozzásimul­tak az idegen munkásokhoz. Szokásaik, ruhájuk olyan volt, mint azoké. Ké­nyelmes, bő ruhában jártak s a gyár­ban vászonöltönyt vettek magukra. Csak Istenes Mihály maradt meg a régi bőrben. Testhez álló szürke ka­bátkáját le nem vetette volna a világ­ért sem. Hiába gúnyolódtak társai, azért mégis abban dolgozott s azt viselte. Még éjjelre is párnája alá gyömöszölte. Azt mondta: alacsony a feje alja. Egy reggel Istenes Mihály nagy nyögdécselés után kijelentette, hogy ő nem tud felkelni, jelentsék a munka­vezetőnek, hogy ő beteg. A többiek elmentek, ő meg az ágyában gubbasz­tott, míg a burdosz ház asszonya ösz- sze nem verte egy kissé a szobában a rendet. Mikor az asszony elment a vásárcsarnokba s nagy csöndesség feküdt a bérkaszárnyára, Mihály vi­gyázva felkelt, odaosont az ajtóhoz s ráfordította a kulcsot. Azután vette a szürke kabátját s háttal az ablak­nak fordulva elkezdte bélését fejteni. Egy vászon-zacskót emelt ki s resz­kető kézzel szedegette ki belőle a bankókat: az ezer, száz, ötven, húsz koronás bankókat. A szeme csillogott számlálás közben, a keze boldogan simogatta a papirospénzt. Egyszer csak a nem rég összevert bútor nedves fája reccsenve pattant egyet. Istenes összerezzent, arca fa­kóra vált, szíve hevesen kalapált. — Semmi, semmi, — mondogatta, — csak az a buta almáriom volt í... Hiszen senkise látta I... Hiszen va­laki ül már emiatt a börtönben I... Ebben a pillanatban a függöny zsinórja megoldódott s a vászonfüg­göny zörögve leesett. Istenes fehérebb lett a falnál. Ijedten fordult az ablak­kal szembe s úgy látta, mintha a vá­szonra rajzolódó árnyék-képről feléje közelednék egy elmosódó, halovány árny: Andris szolgalegény, merev te­kintettel, szívére szorított kézzel. Mintha a hangját is hallaná: — tudom ki vagy, gyilkos! — Nem, nem I csöndesítgette szívét, ne félj Mihály, hiszen nem látta senki!... Senki!... A vászon függöny szakadékán be­világított a reggeli napsugár s két sugárkévével világosra festette a szoba közepén álló asztalt. Mihály egy ideig mereven nézte a verőfényt, egyszerre csak kiverte a hideg verej­ték. Ha bele nem kapaszkodik az asztalszélbe, bizony elesik. Azután tekintete felmeredt a világító kerek nyílásra s színtelen tompa hangon súgta: — nézd csak, az Isten sze­mel... Mikor lakótársai alkonyaikor haza­jöttek, látták, hogy Mihályt kirázta a hideg. Később a láz forrósága gyötörte. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Eol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán ütátl ott, Hiányzik ott a leoföbb kincs, De Isten nem lel bajlákot. December 28. vasárnap, Ján. 6, 51—59. „ 29. hétfő, „ 6, 60-66. „ 30. kedd,A „ 6, 67—71. „ 31. szerda, Rom. 8, 31—39. Január 1. csütörtök, Máth. 25, 1 —13. „ 2. péntek, Máth. 24, 42—51. „ 3. szombat, Luk. 12, 35—46. A bibliai rejtvények megfejtőinek névsora. Egy rejtvényt fejtettek meg: 1. Péterfy Károly Jákfa, 2. Puhr Mátyás Vassurány, 3. Entler Ferencné Vasvár, 4. Varga Ferenc Surd, 5. Horváth Józsefné Merseváth, 6. Torda Gyula Czák, 7. Simon Torda János Kőszegdoroszló, 8. özv. Ko­vács Jánosné Kőszegdoroszló, 9. Erdős Pál- né Lébeny, 10. Reisz Györgyné Budapest, 11. Kiss Józsefné Borgáta, 12. Özv. Illés Ferensné Magyarkeresztúr, 13. Salber Ká­roly Szentgotthárd, 14. Fazék Lajosné Fel- pécz, 15. Tóth Lenke Dabrony, 16. Tóth Rózsi Felpécz, 17. Csatári János Kemenes- pálfa, 18. Snáper Gyula és István Kőszeg­doroszló, 19. Kövecses Eszter Győrszemere, 20. Lázi Varga Józsefné Csönge, 21. özv. Kovács Istvánná Lébeny, 22. Bálint Lipót- né Sopronköhidtelep, 23. Horváth Józsefné Merseváth, 24. Gönye Eszter Beled, 25. Ko­vács Márton Magyarszombathely, 26. Hell Frigyes Arad, 27. Porcz Mari Körmend, 28. Takács f-erenc tanuló Sopron, 29. Nagy Károly Külsövat, 30. Horváth Sándorné Kemenessömjén, 31. Egressy Gyula tanuló Somlóvecse, 32. Reizinger Mártonná Lajos- komárom, 33. Erdélyi Sándorné Kemenes- szentmárton, 34. Somogyi János Ászár, 35. Mészáros Irénke Rábabogyoszló, 36. Spi- sák Pál Nyíregyháza, 37. Krupa Pál Csesztve 38. Kovács Sándor Egyed, 39. Fiiszár Sán­dor Szécsényfa, 40. Széles Jolán Csánig, 41 Kálmán István Kőszegdoroszló, 42. Csa­tári Józsefné Boba, 43. Lázi Istvánné Zsebe- háza, 44. Wanderer Márton Lajoskomárom, 45. Lengyel Sándor Sopron, 46. Szinak Ju­liska Szend, 47. Kovács István Nemeshol­lós, 48. Gérnyl István Somlószőllős, 49. Hankó Zsófia Békéscsaba, 50. Vágola Pál Tab, 51. Tompa Matild Vásárosfalu, 52 Szarka Juli Vadosfa, 53. Fodor Sándor Győr, 54. Mátyás Juliska Győr. Két rejtvényt fejtettek meg: 1. Ifj. Miva Mihály Kétbodrony, 2. Far­kas Pál Szombathely, 3. Polgár István Ma­gyarszombathely, 4. Ifj. Miszlai Mihály Magyarszombathely, 5. Osgyán Pál Magyar­szombathely 6. Zsoldos Jánosné Szarvas­kend, 7. Győri Sándorné Meszlen, 8 Len­gyel Lidi Gérce, 9. Özv. Király Ferencné Berektompaháza, 10. Molnár‘József Sárvár,

Next

/
Oldalképek
Tartalom