Harangszó, 1913-1914
1914-12-21 / 09. szám
68. HARANGSZÓ. 1913 december 21. dűl volt a szobában az anya, nagyon csodálkozott volna rajta, aki úgy észrevétlenül láthatta volna. A lámpa világánál az anya olvasott. Nagy figyelemmel, komolyan és elmélyedve. így tett szorgalmasan nap nap után. Nem elbeszéléseket, szórakoztató könyveket olvasott, hanem a Pali iskolás könyveit. Meg akarta tanulni ezeket a könyveket, hogy majd ha a fia meggyógyul, segíthessen neki a tanulásban. Pali a jó gondozás mellett gyorsan erősödött, gyógyult, úgy hogy nemsokára fel is kelhetett. Mikor ez az örömnap eljött, anyja magához szorította fiát és elmondta neki szépen komolyan, hogy most már arra is kell gondolnia, hogy iskolai mulasztását pótolja. Pali csüggedten felelte, hogy nem tudja azt már ő. Annyira elmaradt. Már a városban is megpróbálta és ott se sikerült, azóta pedig még többet tanultak az iskolában. Akkor az anya elővette a könyveket és elkezdte magyarárni, amit belőlük megtanult. Pali mohó figyelemmel hallgatta és igen könnyen ment a tanulás. Mire kitavaszodott és újra vissza mehetett az iskolába, már any- nyira otthon volt a könyveiben, hogy olyan büszkén lépett be az iskolába, mint azelőtt sohasem. A bibliai rejtvények megfejtőinek névsorát helyszűke miatt jövő számunkban közöljük. Vadosía. Történelmi elbeszélés a magyar protestánsok üldözése korából (1751.) Irta: Szántó Róbert. IV. (Folyt, és vége.) Radóék házaalját a faluvégen kora hajnalban ellepte a mihályi proces- sió. Mint amikor gyümölcséréskor valami pusztító sáskahad fekszik a vidékre, úgy nehihasaltak ezek a jövevények a földnek. Hevenyészett sátrakból a mézeskalácsosok, gyertyá- sok, szentképárúsítók egész utcát csináltak s nagy hangon kínálták a portékájukat. Volt is annak már kora reggel keletje. Hiszen minden valamire való hivő csak vesz magának egy-két gyertyát, ami lelke üdvösségére lesz meggyújtandó; no meg aztán egy-két mézeskalácsot, perecet, képet is csak kell vinni a honma- radtaknak. De a község belső képe is szokatlanul élénk. Vadosfa férfinépe ma egyakarattal nem vonul a munkába. A templom körül csoportosul; sűrű sorfalakat alkotnak, mintha valami külső veszély fenyegetné templomukat. De a jövevényekkel szemben, akik sürögnek-forognak az utcákon, a nemesi sátrak körül, látszólag teljesen érzéketlenek. Úgy látszik, egyedül saját templomuk érdekli. Fábry Gergely és az öreg Radó híveik közé vegyülnek s csöndes türelemre intik őket. Az ifjú Radó azalatt a nemesi kúria ablakából nézi a szokatlan nyüzsgést a kert végibe. Arcának egy izma sem rándul meg, amikor látja, hogy a kövér legelőn micsoda erőszakot követnek el. Oda se neki, a mikor egynéhány markos legény neki esik a fakerítésnek s tüzelőnek való iát tördelnek belőle. De. .. saját szemeinek sem akar hinni ... a tábor közepén oltárt emelnek ... a gyertyák kigyulnak már... a minisztrán- sok tüzet gyújtanak a tömjénserpenyőbe ... a füst szaga csodálatosképen húzódik a templom felé . . . Nem... ez már mégis csak sok... Szédülve támolyog az udvarra... „Pista, Pista hol vagy?“... a kis lovászinas ijedten rohan elő az istállóból. „Velem jössz fiam, a mihályiakat felkeressük.“ A kis kerti ajtón át egyenesen a nyüzsgő tömeg közé léptek. Hatalmas karlökésekkel éppen akkor ért az oltár elé, amikor a mihályi plébános kilépve sátrából a miséhez akart fogni. „Főtisztelendő atyám, az ország törvényei ellen cselekszik, amikor a mi ősi birtokunkon oltárt építtet és misét akar szolgáltatni. Hivatkozom erre a törvényre, hivatkozom emberséges érzésére, figyelmeztetem a következményekre, ha a dolog népem tudomására talál jutni. Ha már törvénytelenül beültek jogainkba, legalább meg ne botránkoztassanak bennünket. Az Isten szerelmére kérem, hagyjanak abba mindent.“ „Törvény ? Jog ? Nekem egyedül a pozsonyi püspök az uram s paran- csolóm. Az ő akarata a mi kötelességünk. De hogy is mer ez a gaz eretnek elém állani, félre az utamból I Törődöm is én a falu eretneknépségével I“ „Le kell ütni az istenkáromlót I“ — ordítja egy csornai asztalos s a következő pillanatban óriási kavarodás támad. Az oltár felborul. Tömjénserpenyő, égő gyertya repül a szerencsétlen felé. Hurcolják, ütik, verik, tépik, ahol csak érik. A felbőszült emberáradattal nem lehet bírni. „Gyújtsátok meg a szélső pajtákat, hadd vesszen el az eretnekfészek I “ — kiáltott egy vörösképű kurtanemes s csóvát tartva a kezében, nekirohan az első pajtának. A kis lovászinas fuldokolva ér a templom elé I ... „Főtisztelendő ... Nemzetes ... Emberek az ifiur . . . gyújtják a falut ... segítség ... segítség I Az öreg Radó szeme még egyszer fölvillan. „Fegyverre, utánam, mentsük meg a falut I“ Mint egy fölzavart méhraj, rohant a templom előtti tömeg a kúriára. Kinek ami kezeügyébe akadt, azzal rohant a kertajtón ki a mezőre. A templom mögött hatalmas tűzoszlop csapott a magasba. Nem látták ezt már a vadosfaiak. Az alattomos jövevényeknek nekiestek, ütötték, verték őket. Mintha évszázados szenvedésekért egyszerre akarnának fizetni, oly elkeseredetten feküdtek neki az ellenségnek. A falu egy pillanat alatt megtisztult. Tépett zászlókat, fáklyákat, sátrakat, mindent odahagyva, rémülten futottak a mihályi országút mentében. A lihegő emberek idősb Radó Lászlót egy fa tövében találták, amint véres, összetört fia sebeit kö- tözgette. Kisfaludy Balázsnak és társainak csak annyi idejük volt, hogy a falu ellenkező oldalán elvágtassanak. A cserben hagyott kápolna tátott szájjal, érthetetlenül bámult az urak után. V. Eldőlt a nagy per. A vadosfai 42 jobbágy Eszterházy kazamatáiban maradt. Hiába volt Vittnyédy minden ékesszólása. A királyi kancellária végzése harmadnapon az ifjú Radó ágyánál találta atyját és Fábry Gergelyt. Fábry átnyújtja a sorokat. Végzés a vadosfai artikuláris egyházközség bűnpörében. A Pozsonyban székelő királyi kancellária a Vadosfai Szent Istvánnapi zavargásokat igazságosan mérlegelve, a hiteles szemtanúk vallása alapján a következő végzést eszközölte: 1. Radó László és fia, mint akik a zavargásoknak értelmi szerzői voltak, nemesi jogaik tekintetbe vételével egy-egy esztendei nehéz börtönre ítéltetnek azon indokolással: hogy nevezett egyének jobbágyaik fölött adott hatalmukkal visszaélve, törvénytelen cselekedetekre ösztökél