Harangszó, 1913-1914

1914-09-06 / 33. szám

1914. szeptember 6.

HARANGSZÓ.

263.

magát. Mikor szívét őszinte bűnbánattal feltárta, elmondta, hogy menynyire üldözte a lelkiismeret. Any- nyit szenvedett, hogy mostani fegy- ház rabsága valóságos lelki nyugalom számára. Sokat imádkozott. Szorgalmasan olvasta a bibliát. Százszor is elmagyaráztatta, mit jelentenek Krisztusnak a gonosztevőhöz intézett szavai : — Ma velem leszesz a paradicsomban ! Új meg új kérdést vetett fel. Nagy bűnt is megbocsát-e az Isten ?... Megelégszik-e az ember igaz törödelmeivel ?.. . Nem kíván-e valami különös jóvátételt? Végre megnyugodott abban, hogy az Isten szerelme oly végtelen, hogy elfedezi bűneink sokaságát. De akkor meg egy másik oldalról támadta lelkét a kételkedés. Mi lesz az ember haragtartásával ?. . . Aki ellen nagyot, igenigen nagyot vétettünk, annak haragja felszáll az egekbe s vádat emel ellenünk. Csak nagysokára vergődött lelke a megnyugvás révébe. Ekkor sem a magyarázat használt, hanem mikor megnyugtattam, hogy Földes Gyurka van olyan jó keresztyén, hogy megbocsássa a legnagyobb vétket. Erre azután megnyugodott.

Gyurka hangja elcsuklott, alig győzte erővel, hogy sírva ne fakadjon. Ágnes, Róza asszony is szeme előtt tartja kötényét. Asztal végen meghúzódik Jancsi meg a kis Rozika. Tágranyitott szemmel hallgatják a levelet. Rozika nem is a levelet hallgatja, hanem a szülei arcát fürkészi, meg a babáját gügyögeti. De Jancsi egy szót el nem szalasztana. Okos gyerek arcán végig viharzik lelke háborgása, szeme villámokat szór, keze ökölbe szorul. Ha hirtelenében eléje toppanna Istenes, két kicsiny gyerek kezével állna boszút az apja igaztalan szenvedéséért. De hogy tovább folyik a levélolvasás, lassanként el- csöndesedik lelke háborgása. Arcán elsimulnak a felhők, szája mellett megenyhül a kemény vonás, egy- szercsak szeméből kicsordul a könny.

Az ember egy lélegzetvételig leteszi a levelet.

— Ez is sokat szenvedhetett!... mondja Ágnes.

— Rászolgált, megérdemelte!... mondja valamivel keményebben az anyja.

— Szegény szerencsétlennek már régen megbocsátottam I... fejezte be az ember.

— Ha én nagy lettem volna, ha erős lettem volna, szól közbe bizonytalan hangon Jancsi, meglátta volna

édesapám, hogy megbüntettem volna azt a ..

Az apa szelíd tekintettel leinti. — Hadd el fiam I Nem érted te még ezeket a dolgokat. Látod: Isten sokkal erősebb, mint az ember és ő mégis megbocsát.

— Meg, megbocsát 1...

Utolsó héten — így folytatja Földes Gyurka a fegyházi lelkész levelének olvasását, már annyira gyenge volt szegény Istenes, hogy a kórházi szobából ketten vitték le az elkerített sétahelyre. Fáradtan sütkérezett a verőfényben s mellére csuklott fejjel, szótlanul meredt maga elé. — Tisztelendő úr, mondta egyik nap, ha meghalok, adassa a bibliámban levő levelet, meg a holmim közt levő lepecsételt írást Földes Györgynek. Ha ez megtörténik, akkor nyugodtan halok meg s nyugodtan pihenek a gonosztevők jeltelen sírjában. Két nap múlva meghalt. íme, szeretett fiam, itt küldöm magának mindegyiket. Tudom ugyan, hogy milyen rettenetes sokat szenvedett ártatlanul, mégis Jézus nevében arra kérem: bocsásson meg szivéből, igazán ennek a szerencsétlen bűnösnek I Mellette voltam, láttam bűnhődését s nyugodtan mondhatom : élete minden bűnéért megbűnhődött ezen a földön. A másik ítéletet bízzuk az Istenre, ő igazán ítél I...

Gyurka arcát elöntötte a könny. Azután égnek fordította fejét, imádságra kulcsolta kezét s csöndesen felfohászkodott: — Istenem, légy hozzá kegyelmes I Folytatjuk.

Lelkészbeiktatás és harangszentelés Amerikában.

A detroiti magyar ágostai hitvallású evangélikus egyháznak szép és lélekemelő ünnepe volt június 28-án. Ekkor iktatták be ünnepélyesen hivatalába Vályi Gusztáv ev. lelkészt, a gyülekezet új lelkipásztorát s ugyanekkor avatták fel a templom új harangját, oltárképét és szentedényeit, amelyeket a lelkész által gyűjtött 2400 koronából vásároltak.

Az ünnepségen részt vett az egész detroiti magyarság vallásfelekezeti különbség nélkül, mert Detroitban nincsen semmiféle felekezeti torzsalkodás a különböző vallású hívek között. Már másfél órával az ünnepély megkezdése előtt gyülekezni kezdtek a különböző egyletek tagjai, hogy az evangélikus egyház ünnepére testületileg felvonulhassanak. Mire tiz óra lett s az egyházi szertartás kezdetét vehette, óriási hosszú menet vonult fel a templom elé, de a közönségnek alig egy kis töredéke férhetett csak a templomba, míg a többi rész némi várakozás után példás csendben széjjel oszlott.

Az egyletek közös gyülekezési helye a Penninsular Bank előtti térség volt, ahonnan a W. Jefferson, Dearborn és Thaddeus utcákon végighaladva vonultak fel a templom elé. A mentben a következő testületek vettek rész: 1. A rézzenekar. 2. Fehérruhás leányok. 3. Lovagosztály. 4. Szent József egylet. 5. Szent Anna egylet. 6. Kossuth Lajos egylet férfi és női osztálya. 7. Verhovay egylet 36-ik fiókja. 8. Ág. hitv. ev. tót egylet. 9. Magyar Ev. egylet férfi és női osztálya. 10. Szent István egylet. 11. Református Kálvin János egylet férfi és női osztálya. 12. Ifjúsági egylet. 13. Chicagói Batthyány egylet detroiti fiókja. 14. W. 0. W. Egyenlőség osztálya. 15. Szent László egylet.

Az egyházi szertartás a hivők közénekével vette kezdetét. Ennek elhangzása után dr A. L. Ramer missziói szuperintendens és Rúzsa István clevelandi magyar evangélikus lelkész léptek az oltár elé s elvégezték a beiktatási szertartást. Egy újabb közének következett erre, amely után Rév. Benj. F. Hoefer chicagói egyházkerületi elnök magas szárnyalású angol prédikációt mondott és Vályi Gusztávot a detroiti magyar evangélikus gyülekezet törvényesen beiktatott lelkészének jelentette ki. Hoefer elnök nagy elismeréssel adózott prédikációjában a gyülekezetnek eddigi szép munkájáért s annak a reményének adott kifejezést, hogy a fejlődés a jövőben is állandó és fokozatos lesz Egyben buzdította az új lelkészt lankadatlan kitartásra és akadályt nem ismerő önzetlen buzgóságra. Ezen prédikációjával kapcsolatban felavatta Rév. Hoefer az egyház új oltárképét és szentedényeit s imával zárta be szavait.

Az egyházkerületi elnök beszédjének végeztével a református egylet dalárdája egy négyszólamú alkalmi éneket adott elő igen kellemes összhanggal.

Vályi Gusztáv lelkész beköszöntő beszéde következett erre, amely az összes hallgatókra igen jó benyomást gyakorolt. A magvetőről szóló példázatot választotta elmélkedése alapjául s abból vont le talpraesett következtetéseket jövő működésére vonatkozólag. A prédikáció közben Rúzsa Juliska énekelt, Rúzsa Istvánná orgonakísérete mellett.

Majd ismét Rúzsa István lépett az oltár elé s felavatta az új harangot. Ennek hivó szava — mondotta — buzdítsa igaz keresztyén életre a hivő sereget s diadallal hirdesse a magyarság testvéri egyetértését. A beszéd végeztével felhúzták a harangot a toronyba s megcsendítették. A harang érces szava áhitatos érzést keltett, mert a hallgatók mindegyike e pillanatban csak arra gondolt, hogy ismét eggyel több harang kondulása fogja a templomba hívni az idegenben bolyongó árva magyar népet. A szép ünnepély a Hymnusz és a Szózat eléneklé- sével ért véget.

Isten gazdag áldását kívánjuk a buzgó gyülekezetre, annak lelkes vezetőire és áldozatkész tagjaira 1 B. J.

A világháború költségei.

Az osztrák pénzügyminiszter beszélt egyszer a Reichsrathban arról, hogy mennyibe kerülne Ausztria-Ma- gyarországnak a háború és kijelentette, hogy a hadsereg minden tagja na-