Harangszó, 1913-1914
1914-08-23 / 32. szám
256. HARANGSZÓ 1914. augusztus 23. Elgondolkodott. Bizony, ha itthon van, akkor nincsenek előbbre. Talán még itt se tartanak. Csodálatos, de így van !. . . Kérdezgették: — mikor adod be az állam ellen keresetedet Gyurka ? Hány ezer koronát kérsz az ártatlanul átszenvedett esztendőkért ?... Vállát vonogatta. Hónapok múlva is megbiztatták: — csak nem ajándékozod az államnak azt a hitvány összeget ? Hiszen, még ha akarná, se tudna kárpótolni a tömlöc keserveiért! — Az esztendőidet vissza nem adja, el ne felejtsd öcsém! — mondták az öregek. — Már pedig nem pörlök senkit- sem I — jegyezte meg csöndesen Gyurka. — Neme?... Hát mért nem?... — Mert nem károsodtam. Nézzenek csak körül, hát miben károsodtam?... Amit elmulasztottam, azt elvégezte helyettem a jó Isten, az asszony népeim meg a kegyelmetek jósága által. Többet érek, mint azelőtt. — De az esztendeid ? Néhány pipaszippantásnyi idő múlt el, csak éppen annyi, hogy a kis szentjános bogárka pár kemény szárnyveréssel átveti magát a szomszéd fűszálra és mégis, a nagy hallgatásban talán mindegyikük lelke a sáros, göröngyös, tövises földről fölszárnyalt a végtelenség birodalmába, hol az Isten szeretetétől verőfényes a magas hegyek csúcsa. Hallgatás. Lefújja a pipa hamuját, hüvelykujjal megtömködi a dohányt. A szentjános bogárka felérkezik a fűszál végére, játszva ringatja fekete pettyes, piros páncélu testét s azon gondolkodik, vájjon nagyobb veszedelem nélkül átkapaszkodhatik-e az annyira büszkélkedő ökörfarkkóróra. — És az öt esztendei rabságod ? — A magad gyötrelme, meg a családodé ?. .. A gyanúsítás szégyene? a gyalázat szennye ?. .. A felporzott úton sebes ügetéssel vágtat a szomszéd bérlő. . . Megnézik, hogy a deres mennyire húzza hátsó lábát, azután megvárják, míg a porfelhő is lassanként visszaszállong az útra, vagy eloszlik a levegőben. — Azért sem követelek semmit, — mondja egyszerűen Gyurka. Mindenki maga tudja, mit nyert cserébe. Én is tudom I. .. Az emberek csöndesen bólintgat- nak. Ők is úgy sejtik, hogy sok ember összeégeti magát a szenvedés kohójában, de aki kikerül belőle, az új emberként lép az életbe. Földes Gyurka gondolkodásában is tiszta, új vonást találtak. Más, mint régebb, egy fejjel nagyobb a többinél s nagyobb önmagánál. Gyerekeivel is boldog. Még nézésük is igazodott a szülői akarathoz. Engedelmes, szófogadó, szorgalmas gyerekek. Mindegyiken meglátszik az édesanya nevelő gondja. — lsen áldjon meg érte Ágnes, — mondta egyszer könnyezve Gyurka, — hogy nemcsak a földre, hanem a gyerekek lelkére is volt gondod !... Az asszony természetes egyszerűséggel felelt. — Mit használna a birtok, ha a lelkűk parlagon maradna I... — Látod Ágnes, ez is az Isten ^ áldása !... Ezzel békéltet meg nehéz szenvedéseimért!. . . — Ezzel, bizony ezzel!... Szorgalmatosság és munka ezután is megtermették áldott gyümölcseiket. Ahol józanság, meg takarékosság a gazdával együtt mennek munkára, ott kibővül a birtok határa s megnagyobbodik a föld területe. Ahol az ember Istennek adja vasárnapját, ott az Isten erőt kölcsönöz a hétköznapokra. Földesék is megérezték a megsegítő kegyelmet. Egy-egy darab földet, rétet, egy kis szőllőt szerez- gettek. A gazdálkodáshoz is jól fel- szerelődtek. Az volt Gyurka szava- járása: kis birtok is nagyot ér, ha okosan gazdálkodunk! Harmadik esztendőig semmise történt. Csak dolgoztak, imádkoztak, megbecsülték egymást meg az embereket, ez volt az egész. De ekkor „ egy csepergős áprilisi délután csodálatos dolog történt. Folytatjuk. Az egyház köréből. Uj zsinati tag. A Stettner Gyula föes- peres lemondásával megüresedett zsinati képviselőségre a vasi felső egyházmegye Beyer Teofil alesperes, kőszegi lelkészt választotta meg. A soproni alsó evang. egyházmegye f. évi közgyűlését július 6 án tartotta Bükön a hivek nagy érdeklődése mellett. A közgyűlést megelőző gyámintézeti istentiszteleten az oltári szolgálatot Tóth Kálmán szakonyi lelkész végezte, Herints Lajos fa- rádi lelkész, gyámint. elnök pedig prédikált. A közgyűlést dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelő hosszabb beszéddel nyitotta meg, melyen a most folyó zsinatról emlékezett meg s a lelkészi és tanítói fizetésrendezés tárgyában hozott törvények elégtelenségét hangsúlyozta. A megnyitó beszéd után a közgyűlés Farkas Mihály esperes minden részletekre kiterjedő esperes! jelentését tárgyalta le. A gömöri evang. egyházmegye július 15-én tartotta közgyűlését Jolsván Terray Gyula főesperes, udvari tanácsos és Kubi- nyi Géza főispán, egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett. A gyámintézeti istentiszteleten Makovczky Emil szirki lelkész prédikált. A felügyelő megnyitó beszéde után, az esperesi jelentést tárgyalta le a közgyűlés s örömmel vette tudomásul, hogy a reformáció 400. évfordulójának megörökítésére a házankénti gyűjtés szép eredménynyel folyik. Lelkészbeilrtatás. A lajoskomáromi (Veszprém vm.) evang. egyház egyhangúlag megválasztott lelkészét, lapunk buzgó munkatársát, Endreffy János volt Selmecbányái esperességi segédlelkészt július 19-én iktatta hivatalába Takács Elek veszprém-megyei esperes. Az érkező lelkészt bandérium, virágos lányok és kocsik fogadták, üdvözlő szónokok köszöntötték a vasúti állomáson, a falu határában, a diadalkapu alatt és a papiak előtt. Oltár előtt Horváth Dezső veszprémi lelkész mondott imát és olvasott szentirást. Takács esperes nagyszabású, mélyenj áró és lelkes beiktató beszédének alapgondolata volt: mindenekben úgy viselkedjünk, mint isten szolgái. A beiktatott lelkész a nagy halfogást választotta textusául, központi gondolatnak azt téve meg, hogy .a te parancsolatodra levetem a hálót.“ Beiktatás után ünnepi bankett volt. Isten áldását kívánjuk az új lelkész munkálkodására 1 A Luther-Társaság pályázata. A Lut- her-Társaság az Osztroluczky Miklós féle díjjal pályázatot hirde'ett vallásos irányú elbeszélésre Tizenhat pályamunka érkezett be. A bíráló bizottsága: „Patikáriusék bibliája“ című történeti elbeszélésnek Ítélte oda a pályadíjat. A jeligés levélből kitűnt, hogy a koszorúzott munka szerzője Kapi Béla körmendi lelkész, a Harangszó szerkesztője. Moravcsik Erike, özv. Moravcsik Gvuláné és Fenyves Ede mencshelyi lelkész munkáit dicsérettel tüntette ki a társaság. Elhalasztott közgyűlés. A Luther-Társaság augusztus 22—23-ára Dobsinára hirdetett közgyűlését, tekintettel a háborúra, későbbi időre elhalasztották. Gyászrovat. A jó Isten magához szólította Qaál Mihály nyug. ösagárdi lelkészt,
