Harangszó, 1913-1914
1914-08-23 / 32. szám
254. HARANGSZŐ. 1914. augusztus 23 Lelkesedéssel sietnek összes népeimnek hadkötelesei a zászló és lobogó alá s a harci erők a várt időpontnál előbb érik el a hadi állományt. Derék katonáim mindegyike tudja azt, hogy gyűlölettel telt támadást kell visszavernünk és hogy dicsőséges szövetségesünkkel egyetemben igaz ügyért küzdünk. Legfőbb haduratokhoz és a hazához való hűség szoros köteléke fog körül benneteket, vitézeim, bizalommal mentek az előttetek álló nehéz harcok elébe, emlékezzetek meg atyáitokról, akik számtalan harcban vezettek, kövessétek őket buzgón vitézségben és kitartásban, mutassátok meg az ellenségnek, hogy mily tettekre képesek az én forró haza- szeretettől áthatott, vállvetve álló népeim ! Isten áldása kísérjen derék harcosaim, ő vezessen győzelemre és dicsőségre. Vonulás a harcmezökre. Micsoda élet volt és van most az állomásokon. Katonavonatok robognak s viszik a magyar legényeket az ellenséges határszélre. A vonat fel van virágozva, minden kocsin lobogó leng, a katonák sapkáján, mellén is ott virít a rózsa. Az egyik kocsiban hatalmas tökből fejet vágtak ki, valami törzs-formát is alája adtak, azután felakasztották s ezt írták rá: Péter szerb király! A kocsi külső talán krétával felírták: Kirándulás Belgrádba, Szentpétervárra és Párisba. Hej! csak jöjjenek is vissza ezek a mi derék kirándulóink 1 Amerre a vonat megy, minden állomáson ujjongó emberek fogadják a katonákat. Borral, kalácscsal, szivarral kínálják őket s együtt éneklik : Isten, áldd meg a magyart 1 Sokszor még indulás előtt, megható jelenetek történtek. Ez például Budapesten történt. Egy csapat népfelkelő áll kiöltöztetve, készen, elszántan tömött sorokban. Egy délceg kapitány áll a sorok előtt. Fiuk, azt mondja a kapitány, négyszáz ember van ide utalva, a kiket én a dicsőség mezejére viszek. Ti vagytok ezek, az én fiaim. De a négyszáznál ti nyolccal többen vagytok. Tudom, örömmel jöttök velem a haza védelmére. De azért mégis jól esik nekem, hogy közületek nyolc embert, a hánnyal a négyszáznál többen vagytok, hazabocsáthatok elhagyott családjához. Fölszólitlak tehát bennetek, álljanak ki közületek a sorttól azok, akik érzik, hogy a legnagyobb szükség van otthon rájok. Azokból fogjuk a nyolcat kiválogatni. Egy-kettő, álljon ki, aki bajban hagyta családját. Csend. Nem állott ki egy ember sem a sorból. A kapitány megdöbbenve néz rájok. Még egyszer fölszólítalak fiuk. Nyolc embert kieresztek. Álljon ki a sorból, aki legnehezebben jött el. Csend. Senki se lép ki. A kapitány megilletődve áll népfelkelői előtt és hangja megremeg. Jól van fiúk. Isten áldja meg magyar szíveteket. De most azt mondom: Álljon ki az, akinek otthon — nyolc gyermeke van. És kiállt két ember. — Most pedig álljon ki, aki hét gyermeket hagyott otthon. Kiáll — három ember, — És álljon ki, aki hat gyermekétől búcsúzott. Kiállott — tíz ember. Ebből a tizenötből válogatta ki a kapitány a nyolc embert. És a megmaradt négyszázban nem tudom nem volt é egy kemény magyar, aki így szólt: jó hogy nem a — kilenc gyereken kezdte a kapitány úr. A szerb harctérről. A szerb harctérről semmi lényeges hír nem érkezett. Sziklás, hegyes ország Szerbia, nem lehet csak úgy máról-holnapra nekivágni. Eddig csapatszállítás, muníció szállítás volt. Persze kisebb csatározások is voltak, így például egy csapat magyar katona átlopta magát a szerb partra. Felmásztak a telegráf póznákra, elvágták a drótokat, azután, — -mivel még maradt egy kis idejük, — rácsaptak a szerb határőrökre s egy kissé közéjük kaszaboltak. Igaz, hogy az egyik magyar katona majdnem otthagyta a fogát, de a többiek vállukra kapták s úgy vitték a csónakhoz. Mindannyit előléptették. Néhány nappal ezelőtt megkezdték csapataink a benyomulást. Ostrom alá fogták Sabác várát s hősies küzdelem után el is foglalták. A szerbek vesztesége igen nagy, mi is sok embert vesztettünk. A montenegróiak néhányszor megpróbálkoztak s beütöttek Herczegovi- nába, de csapataink mindannyiszor visszaverték őket. Az albánok viszont Szerbiába ütöttek be s három várost elfoglaltak. Különben Montenogróban s Szerbiában is nagy az ínség, A katonák közt nagy az elégedetlenség. Az orosz harctérről. Fenn Oroszország határán is megkezdődött a csatározás. A németek több orosz várost elfoglaltak, a mi csapataink is szép sikerrel harcolnak. Az oroszok a németekkel szemben egy ütközetben ezer embert veszítettek. Nyolcszáz galíciai önkéntes megtámadott 1000 kozákot. Négyszáz kozák maradt a harctéren. A mi csapataink már mindenütt Orosz földön vannak. Mindenütt átlépték a határt s nyomulnak előre. Az oroszok visszahúzódnak. A belga harctérről. A német hadsereg csodálatos gyorsan bevonult Belgiumba. Kétezer katonai automobil szállította a katonaságot s már a hadüzenetet követő nap ropogtak a német fegyverek. Az elszánt küzdelemnek meg is van az eredménye. Elfoglalták Namurt és Lüttichet, Belgium két erős várát. Az utóbbi helyen 11/a méter magasan hevert a holttest a vár körül. A franciák veresége. Haasmünsternél megütköztek a németek a franciákkal és tizenegy ágyút, meg százharminckét lovat elfoglaltak. A franciák visszavonultak. Sokkal nagyobb vereséget szenvedtek a franciák Mühlhausennél, hol átlépték a német határt. A német sereg a három hadosztályból álló francia sereget megverte, úgyhogy az megfutamodott. A franciák vesztesége igen nagy. A tengeren. A tengeren szintén csak csatározások voltak. Anglia elvesztette az Amphion és Warrior hajókat. Németország elvesztette a Königin Luise és Emden hajót. Oroszország pedig az Askold nevű hajót. Királyunk milliós adománya. Ő felsége magánpénztárából a Magyar Vörös Kereszt-Egyesületnek kétszázötvenezer koronát és a háborúba vonult magyar katonák családjainak segélyezésére szintén kétszázötvenezer koronát adományozott. — Ugyancsak kétszázötvenezer koronát adományozott az ausztriai Vörös Keresztnek és kétszázötvenezer koronát az osztrák örökös tartományokból bevonult katonák családjainak segélyezésére is. Királyunk nagylelkű adománya tehát így összesen egy millió korona.
