Harangszó, 1913-1914

1914-07-26 / 30. szám

240 HARANGSZÓ. 1914. július 26 i : — Hát megérkeztél ?... — Isten hozott Gyurka öcsénk!... — Tudtuk, hogy visszajössz hoz­zánk !... ő meg csak jobbra-balra nyújtotta a két kezét s engedte, hogy szemei­ből hadd csurogjon a könny, oly sok idő múlva végrevalahára a boldogság könnye. — Köszönöm a jóságukat, amivel a családom és én irántam voltak !... — mondta fuldokolva. A jó Isten áldja meg őket a jó szi­vükért 1... A szobában töpörödött béna em­ber várta. A dölyfös, durva, istenta­gadó Ábrahám János, aki most már csak árnyéka önmagának, a dúsgaz­dag Ábrahám János, kinek egyetlen vagyona a karosszék mellé támasz­tott kampós bot. Olyan siralmas volt ez a látvány, hogy Gyurka leikéből egy pillanat alatt kitörölte a múlt min­den keserűségét. Elfelejtette mosto­hája igazságtalanságait, durva bánás­módját, elfelejtette, hogy egyetlenegy szavával sem nyúlt le hozzá, midőn ezt a rettenetes vádat emelték el­lene, hanem inkább minden szavával feketítette és mélyebbre taszította. Elfelejtett mindent és csak azt a szegény, tehetetlen öreget látta, kinek szeméből sir a lélek könyörületesség után. Két kezét nyújtotta feléje: — megjöttem !... , Az mohón kapott utána s szem­üregébe húzódó szemével a másik tekintetét fürkészte. Mikor azután megérezte, mi van annak szívében, lassanként magához vonta. Hogyan- hogyanse, Gyurka ott térdelt Ábrahám János előtt s engedte, hogy annak reszketős keze ránehezedjék az ő kopaszra nyírt, rabviselt fejére. — Megbocsátasz-e nekem? . . . . dadogta az öreg. — Régen megbocsátottam. Szív­ből, igazán 1 — Áldjon meg érte az Isten, — édes fiam I. .. — mondta az öreg és ekkor nevezte életében először fiának Gyurkát. — Nyugodjék meg édes apám 1. . . — szólt Gyurka. Hosszú ideig csend volt a szobá­ban. A gyerekek az ágy szélére ku­porodtak, az asszonyok a szék mö­gött álltak s a feltörő zokogással tusakodtak. Az ablakon hatalmas sugárkévében beömlött az alkonyaira szálló nap aranyos verőfénye. Ábrahám felemelte reszketős kezét s félrefor­dította fejét: — húzzátok el a füg­gönyt !. .. megöl ez a világosság 1... Folytatjuk. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán ütőit ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. Július 26. vasárnap, Ap. csel. 17, 10—15. , 27. hétfő, 1. Tess. 1. 5, 1 — 11. „ 28. kedd, 1. Tess. 1. 5, 12—28. „ 29. szerda, 2. Tess. 1. 1. „ 30. csütörtök, 2. Tess. 1. 2, 1 —12. „ 31. péntek, 2. Tess. 1. 2, 13—35. Augusztus 1. szombat, 2. Tess. 1. 3, 6 —18. „ 2. vasárnap, Ap. csel. 17, 16—34. , 3. hétfő, Ap. csel. 8, 26—39. „ 4. kedd, Ap. csel. 10, 1—20. , 5. szerda, Ap. csel. 10, 2<1—33. „ 6. csütörtök, Ap. csel. 10, 34—48. „ 7. péntek, Ap. csel. 11, 1 —18. , 8. szombat, Ap. csíl. 11, 19—30---------­A z egyház köréből. Alapítványok. Özv. Scheftsik Mihályné szül. Heitzinger Anna úrnő, a dunaföldvári ágost. hitv. ev. nőegylet nagyérdemű elnök­nője, a dunaföldvári nöegyletnél 300 korona alapítványt tett. Ezzel az ev. nőegylet tő- kevagyonát 1738 kor. 41 fillérre emelte. — Ugyancsak nevezett úrnő, a dunaföld­vári ev. lelkészfizetés alapra 220 korona alapítványt tett, oly célból, hogy az egyház boldogult férjének és korán elhalt kis fiá­nak emlékére Mihály napkor és az alapít­ványt tevő emlékére, — halála után — Anna napkor, évről évre örökidőkig haran- goztassop. Ezen kegyes adomány által a lelkészfizetés alaptőkéje 1361 kor. 36 fil­lérre emelkedett. A jó Isten áldja meg az adományozót és áldja meg az adományt. Az első női kántor. Kmety Kornélia, a bajsai népiskola tanítónője, a szarvasi evangélikus tanítóképző-intézetben letette a kántori vizsgát és kántori oklevelet ka­pott. Kmety Kornélia az első magyar női kántor és az első nő, aki vallási teendők gyakorlásához jogot nyert. Lelkésziktatás. F. hó 5-én iktatta be hivatalába Terray Gyula gömöri főesperes, udvari tanácsos, a sajógömöri ev. egyház uj lelkészét Egyed Aladárt. A főesperes beiktató beszéde után az uj lelkész lépett a szószékre s nagyhatású beszédében azt fejtegette; mi módon építhetjük ev. egy­hazunkat ? Kegyes alapítvány. Lavotta Kornél ny. kir. tszéki biró, lestini egyh. felügyelő (Alsókubin), a tiszai ág. h. ev. egyházke­rület rozsnyói fiú- és leányárvaháza gyá- molitására korábban tett 400 koronás ala­pítványát újabb 600 koronás adományával 1000 koronára emelte. Isten áldása legyen a nemeslelkü adományozón. A szentgotthárdi ev. kér. ifjak egye­sülete szokásos havi összejövetelét júl. 19-én tartotta a következő műsorral: Elő­írna, mondotta : Pável József szabótanonc ; „Boldogok a tiszta szivüek“ (értekezés) tartotta : Szalber Károly kereskedőtanonc ; „Ne félj, csak higyj“ Jámbor Lajostól, sza­valta : Pondélek Sándor kereskedőtanonc. Utóima. Áldás. A szentgotthárdi ev. kér. ifjak egyesü­lete rövid fennállása óta is igen szép si­kerekre tekinthet vissza. Kebelében műkö­dik az u. n. „Fehér kereszt egyesület,“ mely­nek tagjai fogadalmat tesznek, hogy a rossz társaságot kerülik, az ember lelkét, jelle­mét megfertőző rossz beszédtől minden igyekezetükkel tartózkodnak. Főesperesi állásáról lemondott. Stett- ner Gyula a vasi felső egyházmegyének 33 éven át volt kiváló és nagytudásu főespe­rese betegsége miatt főesperesi állásáról lemondott. Stettner Gyulát az egyházi élet terén szerzett érdemei elismeréséül Őfelsége már évekkel ezelőtt a Ferenc József rend lovag­keresztjével tüntette ki. Követésre méltó példa. Dr. Ostífy La­jos, a kemenesaljai egyházmegyének buzgó és agilis felügyelője, a f. hó 8-án tartott egyházmegyei gyűlésen összes utazási napi- dijait felajánlotta a kissomlyói anyagyüle­kezethez tartozó e.-hetyei leánygyüleke zetnek iskola és tanífólak építési célokra „A nemesszívü adakozót szereti és meg­áldja az Isten.“ Változások a gyámintézet tisztvise­lői karában. Báró Solymossy Ödön a du­nántúli egyhker. gyámintézetnél viselt el­nöki állásáról lemondott, beteges állapotára hivatkozással. Ugyancsak bejelentette le­mondását a kér. gyámintézetnek évek hosszú során át volt jegyzője Horváth Dezső vesz­prémi lelkész is. A kemenesaljai egyházmegyei bel- misszió-egyesület évi jelentéséből öröm­mel látjuk az egyesület áldásos munkálko­dását. Az egyesület Varga Gyula esperes elnöklete alatt különösen a szórványra ter­jesztette ki figyelmét. Gondoskodott az itt lakó konfirmandus növendékek taníttatásá­ról, ahol szükséges volt, ott a gyermeket valamelyik gyülekezetben helyezték el. Min­den konfirmandus növendék képes ujtestá- mentomot vagy imakönyvet és emléklapot kapott. Alsólendván vallásos estélyt, Felsö- rajkon istentiszteletet tartottak. Gyűjtött az egyesület a kér. árvaházra, gyámintézetre. Tervbe vette a szórvány középpontjában egy kis imaház építését s e célra egy eger- acsai evang. hivő 400 koronát ajánlott föl. Az egyesület pénzmaradványa 381 korona 94 fillér. A jó Isten erősítse a vezéreket és egyháztagokat nemes munkájukban I Itthonról. A király Ischlbe utazott. A király Bécsböl ismét Ischlbe utazott. A király

Next

/
Oldalképek
Tartalom