Harangszó, 1913-1914

1914-06-28 / 28. szám

1914. június 28. HARANGSZÓ. 223. hajladozó gyönge ágai végén. Az asz­talon meg ágyon egymás mellett fe- küsznek meleg ruha, könyv, játék csupa szebbnél-szebb holmi. Ni csak, anyának, nagyanyának is van egy-egy meleg nagykendő, még ruhára való is van melléje téve. Nagyapónak kap­csos bibliát tett kis Jézus a fa alá, meg egy szép pipát, de ni csak, — ezüst a kupája. És még ez nem minden 1 Most mondogatják egymás közt, hogy öt pöcsétes levélben pénz is jött, éppen 500 korona, vadonatúj, ropogós ban­kókban. Úgy tele van szívük, fejük, hogy gon­dolkodni is alig tudnak, de azért csak végigcsinálják szent karácsony estéjét, amint szokták. Rozika, Jancsi el­mondják a karácsonyi verset s úgy megsiratják mindannyian, mikor oda­érnek : . . . „Özvegy, árva, annyi vár ma Bú-hegesztő balzsamot. “ Ágnes asszony egyszerre csak han­gosan felsír. . . . „Anyja mellett annyi gyermek Hall ma szépet rólatok . . . Istenem, de hány van, a kit Gondviselő hű kezek Nem ölelnek ma se meg.“ Az urára gondol. Maga előtt látja kiszáradt szemekkel, ölelésre tárt karokkal, amint jönne rég látott cse­lédei csókolására, de beleütközik abba a magas négy falba, mely talán örökre elzárja ifjú életét. A Jancsi elcsuídó hangja is meg­erősödik. Az utolsó vers már báran röppen ég leié: „Szánjatok le, szálljatok Bethlehemi angyalok : Zörgessetek ma este meg Minden piciny ablakot, S házikókba, palotákba, Egy örömet vigyetek : — Boldog, édes ünnepet ! . . . Mikor azután együtt énekelték a karácsonyi szent énekeket s együtt mondták az Isten Fia születésére szóló imádságpt, lassanként felszá- radt könnyük. Érezték, hogy a menny leszállotc hozzájuk s fehér angyal­szárnnyal reájuk borult szent kará­csony békés boldogsága. — Ki küldte, kicsoda küldhette ?... kérdik már ezredszer. — A csomag is, meg a pénz is Bécsben van feladva. Egy bank adia fel azzal a megjegyzéssel: egy üzlet­felünk utasításira. — De hát kicsoda az ?.. . Kicsoda küld nekünk ennyi drága holmit, meg ilyen sok pénzt ? Nincs rá felelet. De mindegyikük érzi, hogy valami titokzatos dolog előtt állnak, mi arról is beszél, miről hallgatni akarna. A kis Rozika hajas babáját magá­hoz ölelve, odaszalad az anyjához. — Ugy-e mondtam édesanyám, a kis Jézuska hozta I. . . A pénzt is ő hozta, hogy Bimbót vehess rajta 1. .. — Az az galambom, Jézuska hozta, igazán ő hozta, — mondják csönde­sen és könnyel telik meg szemük. — Áldassék érte szent neve 1 Öreg Ábrahám csak ennyit mond : — Róza, a Gyurka azt hiszem, mégis csak ártatlan 1... — Áldjon meg az Isten a szava- dér Mihály I... feleli megindultan az asszony. Bizony ártatlan szegény jó Gyurka I... Egy család lelke csöndesen össze- simult karácsony szombatján. Talán ez volt az első nap, hogy egymás közelségét érezték. Nagyapa, nagy­anya, anya és gyermekek szíve ösz- sze dobbant s lelkűket megérintette egy édes boldogság sejtelme. Ugyanakkor a fegyház cellájában ágya előtt térdelve imádkozott egy rab. Messze tengeren túl pedig fényes lakásában merengve nézett maga elé egy gazdag ember. A kandallóban pattogó fa megvilágította sápadt arcát s szomorú csöndesen ezt suttogta: — most már megkapták I. . . És a három felé ünneplők közt egyik sem volt igazán boldog 1.. . A család s a gazdag ember ünneplését annak a szerencsétlen embernek a képe za­varta meg, ki cellája padlóján sírva imádkozott. Folytatjuk. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a bánban nincs, Tanyát a sálán ütőit ott, Hiányzik olt a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlékot. Június 28. vasárnap, Ap. csel. 10, 1—7. T) 29. hétfő, I. Tim. 1, , 1-17. V 30. kedd, I. , 1, 18-24. Július i. szerda, I. » 3. » 2 csütörtök, . 4 V 3. péntek, . 5, 17—65. V 4. szombat, » 6. fr—21. rt 5. vasárnap, , 2. 8—15. » 6. hétfő, , 5, 1 — 16. 7. kedd, Phil. 1, 1—11. ' * 8. Szerda, a <*, 12-30. 9. csütörtök, 9 1 — 11. v> 10. péntek, 9 v *-'» 12—18. V 11. szombat, „ 2. 19—30. Kötelező orvosi vizsgálat. Amerikából ismét életrevaló, rend­kívül fontos újítás hire érkezik. E ' szerint Newyork város tiszti főorvosa ' azt indítványozta a város polgármes­terének, hogy rendeltesse el a városi tanács által Newyork város lakossá­gának kötelező orvosi vizsgálatát. E terv szerint évente legalább egyszer mindenkinek meg kellene magát or­vosilag vizsgáltatnia s ezért nem kel­lene fizetni. A városi alkalmazottakra nézve már régebb idő óta kötelező ez a szabály s kedvező hatása már is látszik. A tiszti orvos azt reméli, hogy ha az egész lakosságra kiter­jesztik ezt az intézkedést, akkor a newyorkiak átlagos életkora három— öt évvel tog emelkedni. Mit jelent tulajdonképpen ez az óriási fontosságú javaslat ? Azt je­lenti, hogy tömérdek ember, aki anélkül csak későn kerül orvos ke­zébe, kellő időben jut orvosi segély­hez s így a halál helyett a gyógyu­lás felé terelődik. Tömérdek betegség az elején gyógyítható, az előrehala­dott időben azonban már nem. Min­denkinek érdeke tehát, hogy beteg­sége ellen minél előbb kezdjen vé­dekezni. Felesleges az egész hűhó, mond­hatná valaki, hiszen a betegség nem jár észrevétlen csöndességben, hanem ugyancsak jelt ad magáról. Fájdalmas érzések, lázas állapot, mind megannyi jel, mely a szervezet betegségét hir­deti. — Van igazság az ellenvetés­ben, de csak látszólag. Mert nagyon- nagyon sok betegség csirája lappang­hat az emberben. Magával hordozza, vele együtt él, s a betegség csirája, ahelyett, hogy gyengülne, inkább mindjobban erősödik benne. Mikor azután már legyűrte az ember ellen­állási képességét, akkor előttünk áll a kész, kifejlődött betegség. Ilyenkor csak egy segíthet 1 A szakértő orvos, kinek gyakorlott szeme és tudása felismeri jóelőre a bajt s megadja az eszközöket a be­tegség elfojtására. Ezt pedig csak az időnként történő orvosi vizsgálat ad­hatja meg. Ezért életrevaló, ezért szükséges a kötelező orvosi vizsgá­lat, ezért szeretnénk, ha a magyar törvényhozás is megfontolás tárgyává tenné az amerikai példát. A száj- és körömfájás. Az ó- és újvilág minden egyes; gazdája előtt, mint a legnagyobb ve­szedelmek egyike szerepel a száj- és körömfájás név alatt ismert állati be­tegség, mely járványszerüleg föllépve, ( óriási károkat pkozott és okoz is a gazdavilágnak. És bár az allategész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom