Harangszó, 1913-1914
1914-03-24 / 25. szám
1914. május 24. HARANGSZŐ. 199 elindult a hajó. A zenekar vidám indulóra zendített. A parton állók hurrája megreszkette a levegőt, repültek a sapkák, lobogtak a kendők, ő meg ott állt a hajó korlátánál s nézte azt a két mindjobban törpülő alakot, ki neki inti kendőjével a búcsuzást. Meglobogtatta kendőjét, azután — mikor már a messzeség ködébe veszett Dömötör bácsi és Marinka alakja — szépen csöndesen felszántotta omló könnyeit. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Házban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik olt a legfőbb tincs, De Isten nem lel bajiétól. Május 24. vasárnap, Apóst. csel. 1, 1 —14. » 25. hétfő, Ján. ev. 15, 1-8. n 26. kedd, » 15, 9—17. 27. szerda, 15, 18-25. D 28. csütörtök, » 15, 16—26, 6. » 29. péntek, » 16, 7—15. » 30. szombat, Ap. csel. 1, 15—26. » 31. vasárnap, n 2, 1—13. Június 1. hétfő, y> 2, 14—36. » 2. kedd, D 2, 37-47. J) 3. szerda, » 3, 1 — 10. n 4 csütörtök, 3, 11—26. » 5. péntek, n 4, 1 — 12. » 6. szombat, n 4, 13 - 31. Egy Yármegye felterjesztése. Heves vármegye, mely a kivándorlás tizedelő hatalmát oly sokszor érzi, figyelemreméltó felterjesztést intézett a belügyminiszterhez. A felterjesztés a kivándorlás csökkentését szolgálja s annak okait igyekszik megszüntetni, íme, itt közöljük a megfontolást érdemlő javaslatokat: „1. A korcsmák vasárnapi zárva- tartásáról kormányrendelet utján intézkedés teendő. 2. Miután a parcellázás és telepítés irányítása országos feladat, törvény- hozás utján kell gondoskodni arról, hogy a nép földhöz jusson. 3. A népnek földbérletek utján való földhöz juttatása állami feladatot képez, ezért az állam vezesse és irányítsa a bérleteket, mint ahogyan a gazdasági munkásházak építése tör5. Felkérendő az Országos Gazdasági Egyesület, hogy csináljon agi- tációt a földbirtokoknak a nép részére való bérbeadása mellett.“ Sok hasznos és jó gondolat van ebben a javaslatban. Ki ne tartaná helyesnek a korcsmák vasárnapi bezárását ?... Kicsoda ne érezné, hogy a vasárnap csöndes, komoly megünneplésére van szükség, nem pedig tivornyára, keresetet elúsztató, testet- lelket ölő alkohol élvezetre? És milyen igaz, hogy a nép oltalomra szorul a parcellázásoknál. Mert bizony nagyon sokszor mindenki meggazdagodik a parcellázásnál, csak éppen maga a nép marad koldus szegény 1 Éppen így nagy szükség van a földbérlő szövetkezetekre. Ezzel biztosíthatjuk a nép számára az előnyös bérletet. Talán egy ilyen irányú mozgalom megérintené a nagybirtokosok lelkét is, s megértetné velük, hogy nekik a népre is kell gondolniok s nem szabad csupán kényelmességből a nagy bérletet választaniok, hanem olcsó, kis bérleteket kell teremteni a szegényebb viszonyok közt élő gazdálkodó nép számára. A majom és a szappan. Egy elemi iskola negyedik osztályában történt. Csöndes, unalmas októberi délután. A tanító föl és alá jár a padok előtt és magyaráz. A szavai kopognak, mint az esőcsöppek. A hálulsó padban egyszerre csak kitör egy nevetés. A tanító felüti a fejét: — Mi volt ez? Ki volt az? Te voltál, Grün ? Haszontalan, semmirekellő ... A helyett, hogy figyelnél, röhögsz.. . Mi volt az ? Miért nevettél? Grün meg van ijedve, de azért mosolyog. Gyorsan és selypítve hadarja : — Kérem, tanító ur, muszáj nevetni ... Schön egy találós kérdést adott föl, hogy... hogy... mi a különbség a majom és a szappan között... meget. Azután csöndesen felelt: — talán hazamegyek! . . . Lehetséges, hogy hazamegyek !... Két napig nem mozdult ki a szobából. Magyar bibliát és imádságos könyvet hozatott magának s reggeltől estig azt olvasta. Sokszor térdre- borulva, fennhangon imádkozott és sírva tördelte kezeit. Harmadnap délután kocsit hozatott s elhajtatott. Dömötör bácsi éppen akkor érkezett haza a gyárból, Marinka pedig a kis kert virágos ágyát öntözgette, midőn jó napottal rájuk köszöntött. — Jó tanácsért jövök, ha nem vonja meg tőlem, — szólt Istenes. — Amilyen tőlem telik, szívesen adom, — felelt Dömötör. — Csak tessék beljebb kerülni. Miről beszélgettek, miről se, senki se tudja. Kilenc óra is elmúlt, mikor a belső szobából kikerültek. Előbb csak annyit szólt ki Dömötör, hogy vendég lesz vacsorára meg hálásra. Vacsorázás közben is kedélyesen elbeszélgettek, még Istenes is egészen nekividámu't. — Nagy újság van, Marinka, — szólt Dömötör bácsi, — hazautazik a Mihály. — Haza-e ?... kérdezte csodálkozó arccal Marinka, magában meg azt fontolgatta, miért lett Istenes urból hirtelenében megint Mihály ? ... Mi hozta közelebb Dömötör bácsi szivét Isteneshez. Másnap vasárnap volt. Későn ébredt a ház. A falióra nagymutatója már kétszer körülfutotta az óralapot. A gyerekek a második reggeliről kérdezősködtek, a szoba is szépen ki volt takarítva, de Istenes szobájában még akkor is csöndesség volt. — Ugyan, nézzen be hozzá ! Hátha valami baja van, — biztatta Dömötör bácsit Marinka. Az ajtónyikorgásra hirtelen felült ágyában Istenes. — Hány óra van ?. . . kérdezte csodálkozva. — Most ütötte a tizet. Istenes két keze közé fogta a fejét. — Istenem, milyen jól aludtam!... Estétől reggelig egyfolytában ! . . . Egyszer se ébredtem fel, egyszer se riasztott fel az a rettenetes álom!... — Lássa Mihály I ... szólt csöndesen Dömötör. Pedig most még csak elhatározta azt, ami majd azután visszaadja nyugalmát I... Két nap alatt Istenes rendbe hozta dolgait. Néhány óráig tárgyalt egy közjegyzővel s valami okmányt készíttetett vele. Azután bevásárolt az utazáshoz. Szerdán délelőtt 11-kor ténik, az állam szerződjön a föld- tulajdonosokkal s azután ossza szét a bérleteket a bérlőkkel szemben. 4. Szükséges a háziipar fejlesztése, amely különböző vidékek szerint lehet kosárfonás, keteipar, agyag- vagy famunkák létesítése. Fontos azonban, hogy a háziipar termelésének értékesítését az állam vegye a kezébe és az egyes termelőt támogassa. — Majd adok én neked találós meséket, szemtelen kölyök ! Amikor én magyarázok, nem figyelsz. A leckédet sohasem tanulod meg. .. Majd adok én neked !.. . Hát mi a kti lönbség ? Grün szepeg, aztán nevetve elselypíti : — Hogy mi a különbség, mondta a Schön, a majom és a szappan
