Harangszó, 1913-1914
1914-03-24 / 25. szám
1914. május 24. HARANGSZÖ. 197. halljon, az ötödik ujj pedig azért van, hogy befogja az ember száját, hogy az a bűnnek ellent ne mondhasson. Ha az evangéliumtól távol álló ember életében a bűn egyszer már megmérhetetlen károkat okozott, halálos csapást mért emberére, azzal a sovány vigasztalással állanak elő: „szerencsés, ki eifelejtni tudja azt, mi többé meg nem változtatható.“ Ezzel a sötét lemondással szemben mennyire felemelő, boldogító az a tudat, amelynek birtokában egyedül a hivő kebel, egyházát szerető szív van: „és Jézus Krisztusnak, az ő fiának vére megtisztít minket minden bűntől.“ 5. A halálról. „A halállal úgyis mindennek vége. Ahogy esik a fa, úgy marad az fekve az erdőben I. .. “ mondják végül a hitetlen és az anyaszentegyház iránt közömbös emberek, ha közben arra a kérhetetlen ellenségre, a halálra gondolnak. S minthogy szerintük a halállal mindennek vége, minél inkább közelednek a sir sötét éjszakája felé, kétségbeesésükben fuldokló ember módjára annál inkább kiabálnak: „minden órádnak leszakaszd virágát, rövid az élet örök a sir.“ Az ilyen s ehhez hasonló gondolkodás nemde a legsötétebb pogánysággal határos ? Vájjon csakugyan, ahogy esik a fa, úgy marad az fekve az erdőben, ha nem pudvás, rothadt, korhadt ? 1 Az embereknek fiai nemde haza viszik s a szükséghez képest értékesítik. Hogyan volna tehát lehetséges, hogy az emberi léleknek maradandó, örökbecsű tulajdonságai, ékességei: hit, remény, szeretet a múlandó testtel egyetemben veszendőbe mennének ? 1 A mennyei atya bennünket is hazavisz, ha egyszer elestünk, s mennyei csűrébe takar. Amidőn azért ismét köszönt bennünket pünkösdnek szép ünnepe, találjon újból a vigasztaló szentlélek ereje által erős visszhangra lelkűnkben a boldogító szózat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él!“ Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! Történik-e ma még csoda? A vonaton két ember ült egymással szemben: az egyik hivő keresztyén, a másik „felvilágosult“, aki már régen szakított a keresztyének „babonás hitével és gyerekes meséivel.“ Beszélgetés közben szó kerül a csodáról. A „felvilágosult“ így nyilatkozik : „Én a csodákban egyáltalában nem hiszek; minden a maga természetes rendje szerint folyik ; a természet soha nem tesz kivételt és eddig nem is tett; ami pedig a bibliai csodákat illeti, azokat sem tartom egyebeknek, mint puszta meséknek, vagy beteges lelkületű emberek látomásainak. Ha valaki csodáról beszél nékem, önkénytelen mosolygok.“ Vele szemben a hivő így szólt: „Én pedig nemcsak, hogy a bibliai csodákban hiszek, hanem szentül meg vagyok győződve arról, hogy az Úr ma is csodákat tesz, amelyeket véges elméjével ember fel nem foghat. Hallgassa csak végig, uram, a következő esetet, amely saját magammal történt meg: foglalkozásom szerint gyógyszerész vagyok és így gyakran éjjel is fel kell kelnem, ha orvosságért jönnek. Egy alkalommal is éjfél után felcsöngetnek. Egy kis leány áll kinn és kér, készítsek hamar orvosságot, szegény édesanyja halálosan beteg. Kelletlenül felöltözöm és félig alva adok a kis leánynak az orvosságból, azután kieresztem és becsukom utána az ajtót. Mielőtt lefekszem, vissza akarom tenni a palackot, amelyből orvosságot töltöttem és képzelje el, uram, rémületemet, mikor közelebbről nézem a palackot, azt látom, hogy véletlenségből más palack került a kezembe, olyan, amelynek tartalma a legerősebb méreg, melyből két-három csepp biztos halált jelent. Amennyire lábom csak bírja, kirohanok az utcára, hogy visszahívjam a kis leányt és kicseréljem a vélt orvosságot, de hiába keresem, hiába kiáltok utána kétségbeesett hangon, nincs már a közelben, a harmadik, vagy negyedik utcában járhat. Most hát mit tegyek ? Egy pár perc múlva a szegény asszony az én hibám miatt halott, és a jó Isten tudja,.. . talán egy sereg éhező árva siratja. És mindez én miattam 1 Gyilkosnak gondol majd minden ember és én itt állok mint gonosztevő a világ szégyenére! Kétségbeesésemben sírok, jajgatok, kiáltok, fel-alá rohanok szobámban, minden percem egy fél örökkévalóság, már hallom az asz- szony hörgését, az árvák kétségbeesett sírását 1 És végre kimerültén térdreesem és ügyemet annak kezeibe ajánlom, ki a legnagyobb bajban, a kellő időben is segítségére siet övéinek. Sírva könyörgök az én mennyei Atyámnak, hogy mentsen ki engem és azt a szegény családot a bajból, ha másképen nem lehet, tegyen hát csodát és így mutassa meg az Ő hatalmát és erejét. És a jó Isten meghallgatta kérésemet 1 Még sokáig küzdők így önmagámmal és Istenemmel, íme, egyszerre csak megszólal a csengő. Kívülről a síró leányka hangja hallatszik. Abban a hitben, hogy megtörtént a rettenetes baj, alig volt erőm, hogy ajtót nyissak. És gondolja el, uram, mi történt; csoda, kimondhatatlan csoda I Az Úr megkegyelmezett mindnyájunknak és megsegített I „Gyógyszerész ur, kérem, bocsásson meg, a sötétben eltörtem az orvossá- gos üveget.“. .. így szólalt meg síró, könyörgő hangon a kis lány, de beszédjét nem folytathatta, mert örömkönnyek közt szorítottam keblemre. A gyermek azután hálás arccal távozott, — mikor most már az igazi orvosságból adtam néki — azzal a reménnyel, hogy ettől majd csak meggyógyul a jó édes anya, én pedig visszamentem szobámba és ismét leborultam meny- nyei Atyám előtt s míg előbb segedelemért könyörögtem, most szivem mélyéből, örömkönnyek közt adtam néki hálát, hogy ily nagy csodát művelt velem. „Mondja meg hát uram, szólt az elbeszélő szomszédjához fordulva, történik-e még csoda e földön ?“ Az „felvilágosult“ hallgatott és. . . nem mosolygott többé, ha csodáról volt szó. Igaz az írásnak szava: „Ő az élő Isten, aki kiment és megszabadít és csudákat cselekszik meny- nyen és földön.“ (Dán. 6, 27.) Tekintettel a pünkösdi ünnepekre, lapunk következő száma jövő vasárnapra jelenik meg. Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemú háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a ■ -- --t------ ■ .-------i^= ...............................•■'■•«••••.................................... a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 25 (8aját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió .1 korona évi forgalommal. - — Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
