Harangszó, 1913-1914

1914-03-24 / 25. szám

1914. május 24. HARANGSZÖ. 197. halljon, az ötödik ujj pedig azért van, hogy befogja az ember száját, hogy az a bűnnek ellent ne mondhasson. Ha az evangéliumtól távol álló ember életében a bűn egyszer már megmérhetetlen károkat okozott, ha­lálos csapást mért emberére, azzal a sovány vigasztalással állanak elő: „szerencsés, ki eifelejtni tudja azt, mi többé meg nem változtatható.“ Ez­zel a sötét lemondással szemben mennyire felemelő, boldogító az a tudat, amelynek birtokában egyedül a hivő kebel, egyházát szerető szív van: „és Jézus Krisztusnak, az ő fiá­nak vére megtisztít minket minden bűntől.“ 5. A halálról. „A halállal úgyis mindennek vége. Ahogy esik a fa, úgy marad az fekve az erdőben I. .. “ mondják végül a hitetlen és az anyaszentegyház iránt közömbös emberek, ha közben arra a kérhetetlen ellenségre, a halálra gondolnak. S minthogy szerintük a halállal mindennek vége, minél inkább közelednek a sir sötét éjszakája felé, kétségbeesésükben fuldokló ember módjára annál inkább kiabálnak: „minden órádnak leszakaszd virágát, rövid az élet örök a sir.“ Az ilyen s ehhez hasonló gondol­kodás nemde a legsötétebb pogány­sággal határos ? Vájjon csakugyan, ahogy esik a fa, úgy marad az fekve az erdőben, ha nem pudvás, rothadt, korhadt ? 1 Az embereknek fiai nem­de haza viszik s a szükséghez ké­pest értékesítik. Hogyan volna tehát lehetséges, hogy az emberi léleknek maradandó, örökbecsű tulajdonságai, ékességei: hit, remény, szeretet a múlandó testtel egyetemben veszen­dőbe mennének ? 1 A mennyei atya bennünket is hazavisz, ha egyszer elestünk, s mennyei csűrébe takar. Amidőn azért ismét köszönt ben­nünket pünkösdnek szép ünnepe, találjon újból a vigasztaló szentlélek ereje által erős visszhangra lelkűnk­ben a boldogító szózat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én ben­nem hiszen, ha meghal is él!“ Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! Történik-e ma még csoda? A vonaton két ember ült egymás­sal szemben: az egyik hivő keresz­tyén, a másik „felvilágosult“, aki már régen szakított a keresztyének „babo­nás hitével és gyerekes meséivel.“ Beszélgetés közben szó kerül a cso­dáról. A „felvilágosult“ így nyilatko­zik : „Én a csodákban egyáltalában nem hiszek; minden a maga termé­szetes rendje szerint folyik ; a termé­szet soha nem tesz kivételt és eddig nem is tett; ami pedig a bibliai cso­dákat illeti, azokat sem tartom egye­beknek, mint puszta meséknek, vagy beteges lelkületű emberek látomásai­nak. Ha valaki csodáról beszél né­kem, önkénytelen mosolygok.“ Vele szemben a hivő így szólt: „Én pedig nemcsak, hogy a bibliai csodákban hiszek, hanem szentül meg vagyok győződve arról, hogy az Úr ma is csodákat tesz, amelyeket véges elmé­jével ember fel nem foghat. Hallgassa csak végig, uram, a következő ese­tet, amely saját magammal történt meg: foglalkozásom szerint gyógy­szerész vagyok és így gyakran éjjel is fel kell kelnem, ha orvosságért jönnek. Egy alkalommal is éjfél után felcsöngetnek. Egy kis leány áll kinn és kér, készítsek hamar orvosságot, szegény édesanyja halálosan beteg. Kelletlenül felöltözöm és félig alva adok a kis leánynak az orvosságból, azután kieresztem és becsukom utána az ajtót. Mielőtt lefekszem, vissza akarom tenni a palackot, amelyből orvosságot töltöttem és képzelje el, uram, rémületemet, mikor közelebbről nézem a palackot, azt látom, hogy véletlenségből más palack került a kezembe, olyan, amelynek tartalma a legerősebb méreg, melyből két-három csepp biztos halált jelent. Amennyire lábom csak bírja, kirohanok az utcára, hogy visszahívjam a kis leányt és kicseréljem a vélt orvosságot, de hiába keresem, hiába kiáltok utána kétségbe­esett hangon, nincs már a közelben, a harmadik, vagy negyedik utcában járhat. Most hát mit tegyek ? Egy pár perc múlva a szegény asszony az én hibám miatt halott, és a jó Isten tudja,.. . talán egy sereg éhező árva siratja. És mindez én miattam 1 Gyil­kosnak gondol majd minden ember és én itt állok mint gonosztevő a vi­lág szégyenére! Kétségbeesésemben sírok, jajgatok, kiáltok, fel-alá roha­nok szobámban, minden percem egy fél örökkévalóság, már hallom az asz- szony hörgését, az árvák kétségbe­esett sírását 1 És végre kimerültén térdreesem és ügyemet annak kezeibe ajánlom, ki a legnagyobb bajban, a kellő időben is segítségére siet övéinek. Sírva könyörgök az én mennyei Atyámnak, hogy mentsen ki engem és azt a szegény családot a bajból, ha másképen nem lehet, tegyen hát csodát és így mutassa meg az Ő ha­talmát és erejét. És a jó Isten meg­hallgatta kérésemet 1 Még sokáig küz­dők így önmagámmal és Istenemmel, íme, egyszerre csak megszólal a csen­gő. Kívülről a síró leányka hangja hallatszik. Abban a hitben, hogy meg­történt a rettenetes baj, alig volt erőm, hogy ajtót nyissak. És gondolja el, uram, mi történt; csoda, kimondha­tatlan csoda I Az Úr megkegyelme­zett mindnyájunknak és megsegített I „Gyógyszerész ur, kérem, bocsásson meg, a sötétben eltörtem az orvossá- gos üveget.“. .. így szólalt meg síró, könyörgő hangon a kis lány, de beszéd­jét nem folytathatta, mert örömkönnyek közt szorítottam keblemre. A gyer­mek azután hálás arccal távozott, — mikor most már az igazi orvosság­ból adtam néki — azzal a reménnyel, hogy ettől majd csak meggyógyul a jó édes anya, én pedig visszamentem szobámba és ismét leborultam meny- nyei Atyám előtt s míg előbb sege­delemért könyörögtem, most szivem mélyéből, örömkönnyek közt adtam néki hálát, hogy ily nagy csodát művelt velem. „Mondja meg hát uram, szólt az elbeszélő szomszédjához for­dulva, történik-e még csoda e föl­dön ?“ Az „felvilágosult“ hallgatott és. . . nem mosolygott többé, ha cso­dáról volt szó. Igaz az írásnak szava: „Ő az élő Isten, aki kiment és meg­szabadít és csudákat cselekszik meny- nyen és földön.“ (Dán. 6, 27.) Tekintettel a pünkösdi ünnepekre, lapunk következő száma jövő vasár­napra jelenik meg. Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemú háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisí­tatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői for­duljanak útbaigazításért a ■ -- --t------ ■ .-------i^= ...............................•■'■•«••••.................................... a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 25 (8aját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió .1 korona évi forgalommal. - — Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom