Harangszó, 1913-1914
1914-03-10 / 24. szám
1914. május 10 HARANGSZŐ. 191 csapodároskodott el úri módra, a lelkem is úgy érez, mint azelőtt. — Nem is az, hanem a vagyon I... — Hogy érti, hogy a vagyon ?. . . Végre Dömötör kirukkol az igazsággal. — Mivelhogy Marinka tudni akarja: honnan került a vagyon?... Szereti kegyelmedet, de csak úgy, ha becsülheti is kegyelmedet. — Hát ezt akarja! — méláz maga elé Istenes. Hogy honnan származik a vagyon ?... Hogy kié a ház, miben lakunk, az étel, amit eszünk, a ruha, miben járunk?... Kinek köszönhetjük a kényelmet, ami körülvesz?... Hogy igaz jussunk-e, vagy igaztalan bitorlásunk?... Ezt akarja tudni?... Dömötör nyugodt maradt. Hosszú éjszakákon át jól megérlelte gondolatait, tudta, hogy mivel tartozik Marinka boldogságának. — Nem is éppen a vagyonról van szó, szólt ázu tán csöndesen, hanem inkább a kegyelmed leikéről. Az életéről, a múltjáról !... — Persze, hiszen ez mindegy I... Erről van szó, — mondta tompa hangon Istenes. Hosszas csönd feküdt a szobára. Dömötör várakozóan függesztette tekintetét Istenesre, az meg némán meredt maga elé. Ajka mozgott, de hangja nem volt. Csak az egyforma óraketyegés vitt egy kis életet a nagy csöndességbe. Végre megszólalt: — mondhatnék maguknak hosszú mesét, mert hiszen elég sok hitetlen dolog van a meggazdagodásomban, de magukkal szemben becsületes akarok lenni Hát mondja meg,... mondja Marinkának, hogy az életemben van egy rettenetes bűn, melynek tudata sötét árnyékként kisér mindenhova. Hajlandó-e velem a gazdagságommal együtt ezt a nehéz bűntudatot is megosztani ?.. . Zihálva mondta el ezt a néhány mondatot. Szeme kétségbeesve tapadt az asztalhoz, homlokát kiverte a hideg verejték. Dömötör bácsi csöndesen felkelt, lassan odament a háta mögé s vállára tette kezét: — csak egyet mondjon meg I Emberélet is terheli lelkét?... Istenes úgy érezte, hogy ólomsúlya van a vállán pihenő kéznek s őt folytonosan nyomja lefelé. Térdei remegtek, teste összegörnyedt, feje mellére csuklott. Tágranyilt szemei előtt tűzpiros karikák ugráltak. Boszorkánytáncra perdültek a bútorok, kalimpá- zott a szekrény s körbeforogtak a székek. Lelkében pedig zúgott, zakatolt valami, mintha százkerekü gépóriás dolgozott volna ezer ember erejével. De minden zúgást átharsogott Dömötör kérdése: — emberélet is terheli lelkét?. .. — Igen!.. . nyögte ki Istenes. Várta, hogy a vállára nehezedő kéz agyonnyomja, hogy rádőlnek a táncoló bútorok s rászakad a házfödél. Várta, hogy a lelkében dolgozó gépóriás csavarjai eltörnek, szijjai szétszakadnak s ronccsá zúzzák azt az ő vergődő, megtépett, hitvány lelkét. De semmise történt. Inkább minden elcsöndesedett. Megszűnt az óriási forgás, a gépzakatolás. Szívéről lassú csúszással megindult egy nehéz kő s lelkére, mint arany napsugár a vihartépett természetre, békesség borult. — Igen, emberélet is terheli 1... mondta még egyszer, most már hangosabban s ráemelte szemét Dömötörre. — Szerencsétlen ember 1... Kiáltott az rémülten. Különben mindig gondoltam, hogy baj van a lelkiismerete körül. Várjon egy kissé, majd beszélek Marinkával. Csak néhány pillanatig tartott. Azután jött és megmondta, hogy Marinka nem megy férjhez. Itt marad a két kis szobában, öntözgeti cserépvirágait, gyomlálgatja a kis kertet, megelégszik egyszerű kartonruhával, főz, mos, súrol, de azt a rettenetes bűntudatot nem tudja megosztani. Istenes maga sem tudja, hogyan került ki a szobából. Arra sem emlékszik, hogy tulajdonképpen mit is beszélt neki bucsuzásnál az öreg Dömötör. De otthon, szállodai szobájában egész világosan látta helyzetét. Látta, hogy előtte egyenként becsapódnak az ajtók s neki nincs joga ahhoz a tiszta boldogsághoz, mi más ember életét a szeretet verőfényével bearanyozza. (Folytatjuk.) Az egyház köréből. Gyászrovat. Nehéz fájdalommal látogatta meg Isten akarata Kund Sámuel répce- iaki lelkészt, a vasi közép egyházmegye esperesét. Felesége, Ebenspanger Róza élete 71-ik évében befejezte sok szenvedéssel megrakott földi pályafutását. A jó Isten adjon az elköltözöttnek csöndes pihenést, a gyászolóknak pedig vigasztalást! A pozsonyi evangélikus egyházközség ünnepe. A pozsonyi evangélikus egy. házközség vasárnap, május 3-án adta át rendeltetésének az újonnan épült diakonissza-intézetet, a mely kórházzal és árva házzal van kapcsolatban. A fölavatást Baltik Frigyes dr., dunáninneni püspök végezte, az ünnepi beszédeket Gyurátz Ferenc püspök, Bezzel Hermán dr. és Szeberényi L. Zs. dr. mondották. A diakonisszaház hatalmas és gyönyörű alkotás, mely Isten iránti hálára s az evangélikus áldozatkészség és alkotó erőbe való bizodalomra indít. | A somlószőllősi evang. gyülekezet böjt 5-ik vasárnapján vallásos estélyt rendezett, melyen közének és ima után Somogyi Károly lelkész tartott felolvasást. A helybeli énekkar Fodor Kálmán tanító orgonakisérete mellett énekelt. Fodor Kálmán és a nőegyleti tagok közül Szőke Böske és Gubics Ilona pedig szavaltak. Oltári ima és közének fejezte be a szépen sikerült vallásos estélyt. Husvét másodünnepén pedig az evang. ifjúság szinielő- adással kapcsolt táncmulatságot rendezett egy, az iskola részére beszerzendő harmó- niumra. A műkedvelői előadáson a következők szerepeltek: Kató Sándor, Síkos Károly, Szőke Gábor, Borbács Gyula, Gubics Ida, Gubics Ilona, Balogh József, Kosa Gyula, Gál István, Búzás József, Horváth Márton, Kaszás Márton, Badics Mári, Szőke Böske, Pál József, Badics Zsófi, Osvald Mári, Szőke Lajos, Szőke Julcsa, Kosa Imre, Szőke Imre, Szőke Gyula, Kató Sándor, Gubics Matild és Szőke Kálmán. A szerepek betanítása és a rendezés Fodor Kálmán tanító ügybuzgalmát dicséri. Az előadásnak több mint 100 kor. tiszta jövedelme volt. Nagylelkű adomány. Az újmalomsoki evang. egyházközségnek a közel jövőben építendő új templomára idősb Kecskés István és neje Simon Zsófia 1000 koronát adományoztak. A sok gyermekkel megáldott szülők, midőn házuk népéről becsületes munkásságuk és józan takarékosságuk által kellően gondoskodtak, hálás szívvel megemlékeztek az ő mennyei Atyjuk jóságáról is ; nemes példájukkal intve és buzdítva az elnéptelenült családokat azon örök érvényű igazságra, hogy a sok gyermek a hitbuzgó, kegyes családban ma is Isten áldása, mert anyagi és lelki javak birtokába juttat. Műkedvelői szinielőadás Beledben. A beledi ev. egyházközség ifjúsága az építendő uj templom javára fényesen sikerült műkedvelői előadást rendezett, melyet egy héttel később meg kellett ismételni, oly nagy volt a közönség érdeklődése. A rendezést Berec Gábor nyug. tanító, továbbá
