Harangszó, 1913-1914
1914-04-12 / 22. szám
IV. évfolyam 1914. április 12 22-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Sántha Károly: Csillagokkal. (Vers.) — Húsvéti öröm. — Szmodics Ferenc: A halálról és a feltámadásról. — Csite Károly: Aki Jézuskát várta. (Elbeszélés.) — Pohánka Margit: Édes anyánk. (Vers.) — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Ország-Világ. — Persely. Csillagokkal.*) Csillagokkal van kiverve A menny fénylő sátora, Tiszta lesz az, a sugárban, Aki odaszáll, oda, Lelkem is fel-, odaszállna, Hogyha volna szárnya. Két kezemet összetéve, Az Istenhez emelem ; Úgy von engem a magasba Egy titkos szent érzelem ; Szárnyat én, hogy szállna lelkem, Az imában leltem. Sántha Károly. *j Mutatvány szerzőnek „Iston, Haza, Család“ köteteiből. („Prot. Ifjúsági és Népkönyvtár“ 16 és 17. kötete. Hegedűs és Sándor könyvkiadása, Debre- czen. Ára : 2—2 korona. Húsvéti öröm. Az 1859. évi olasz háborúban, mint tiszt szolgált egy kis német fejedelmi ház egyik fia is. A Magenta melletti ütközetben elesni látták bajtársai, ezért haláláról értesítették öreg szüleit. Halála miatt nagy szomorúság verte le a családot; gyászruhát öltöttek, meghuzatták a harangokat és gyászistentiszteletet tartottak elhunyt gyermekük felett. Néhány hét múlva, egy este, amikor éppen együtt volt az egész család, egy levél érkezett, amelyen azonnal felismerték az elhunyt fiú kézirását. Abban a gondolatban, hogy ezt a levetet kedves gyermekük még halála előtt írta, könnyes szemmel kezdte felbontani és olvasni az apa; de nem értette meg a tartalmát, oda adta hát a feleségének, az pedig oda adta a jelenlevő testvéreknek és barátoknak, akik végre a levél keltének és tartalmának pontos megvizsgálása után így szóltak : a ti fiatok él 1 Igaz, hogy megsebesült; de francia fogságba került Lazarettbe, ahonnan nemsokára visz- szatér. Eleinte bátortalanok voltak elfogadni ez örömet, vájjon hihetjük-e ? mondogatták. De aztán határtalan ujjongásba tört ki örömük: él, él! Ez a történet halvány képe annak az örömnek, amit a tanítványok hus- vét napján érezteK. Még arcáikon folydogált a könny, még szívük ösz- szeszorult láttára azoknak a kínoknak, amelyeket Uruk elszenvedett, mikor Jézus váratlanul megjelent köztük és szóla: „Békesség néktek!“ Szívükben az a nagy elváltozás még nem ment végbe, amely szomorúságukat örömre fordította. Csudálhatjuk-e tehát, ha a feltámadás hírét először csak „mesének“ gondolták. De mikor megragadták ezt a nagy csudát, akkor örömük határtalan lett, amit senki és semmi sem tudott többé elvenni tőlük. Az új testámentum minden iratán keresztül vonul ez a húsvéti öröm. Az Úr feltámadása minden keresztyén hitnek a szegeletköve. Aki szo- morkodott már bűnei és kétségei felett s aztán eljutott a megfeszített és feltámadott Jézusba való hitre, az még ma is, mint egykor a tanítványok, minden szomorúság és fájdalom után igazi húsvéti örömet nyer. A báláiról és a feltámadásról. Irta : Szmodics Ferenc földmíves. Azt mondja a bölcs prédikátor, az ő könyve 12-ik r. 9-ik versében: A por földdé lészen, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtér az Istenhez, aki azt adta nékünk.
